A Hold felszíne nem éppen hívogató helyszín, mivel az égitestnek nincs atmoszférája, ezért napsütésben rendkívüli módon felforrósodhat, míg árnyékban jelentősen lehűl. A Hold 27 nap alatt fordul meg egyszer a tengelye körül, ezalatt a nappali időszakban akár 127 Celsius fok is kialakulhat, éjszaka pedig mínusz 172. Az északi és déli sark krátereiben ennél is hidegebb van, mivel ezek a területek sohasem látnak napfényt, itt a műholdas mérések szerint mínusz 247 fokos a hőmérséklet. A Hold távolabbi oldala kietlen környék, eddig egyetlen egy Földről érkező látogatója volt, a Csang'o-4 szonda, amely 2019 januárjában landolt a Kármán Tódor kráterben és társával, a Jütu 2 holdjáróval együtt elsőként figyelte meg közvetlen közelből a területet, amely természetesen valójában nem sötét, a rover árnyéka is jól látszik a felvételeken.

A Csang'o-4 mérései szerint az első ébren töltött holdi éjszakáján mínusz 190 fokig esett le a hőmérséklet, vagyis még hidegebb az éjjel, mint korábban becsülték. A Jütu 2 eddig több mint 700 métert tett meg a Holdon és jelenleg is tevékenykedik, hamarosan pedig akár vendégeket is kaphat, amelyek rögtön építkezésbe kezdhetnek a szomszédságában. A NASA ugyanis áprilisban kiválasztott hét olyan tanulmányt az Innovative Advanced Concepts keretében, amely a hivatal szerint érdemes arra, hogy tovább lépjen a koncepció fázisából és esetleg a jövőben ténylegesen megvalósuljon, ehhez pedig pénzügyi támogatást is nyújtanak nekik. Egyike ezeknek a már régóta készülő, tavaly a Rakétán is bemutatott Hold Kráter Rádió Teleszkóp (Lunar Crater Radio Telescope, LCRT) projekt, amely, ahogy nevéből is kitűnik, a Hold távolabbi felének egyik kráterében tervez elhelyezni egy rendkívüli méretű, egy kilométer széles teleszkópot, hogy messze a Föld zajától azokat a jeleket fürkéssze, amelyek az idők hajnalán indultak el a Világegyetem ismeretlen zugaiból.

A kozmikus Sötét Kornak nevezett időszakban született hosszú hullámhosszú rádióhullámok nehezen tanulmányozhatóak itt, a Földön, mivel az ionoszféra visszatükrözi őket és az emberek által használt rádiófrekvenciás eszközök is elfedhetik a halvány jeleket. Ezeket az interferenciákat megpróbálják kizárni a teleszkópok környezetéből, a Négyzetkilométeres Hálózatot, a most épülő hatalmas obszervatóriumot is például Afrika és Ausztrália civilizációtól távol eső régióba tervezik megvalósítani, de a megfigyelőállomások közelében egyébként sem ritka a teljes rádiócsend elrendelése. Az ilyen helyeken dolgozók még arra is odafigyelnek, hogy mikrohullámú sütők vagy tudományos eszközök Faraday-kalitkába legyenek zárva, ahogy arról a Fast Company is beszámolt a Green Bank teleszkóp kapcsán. A Holdon azonban nem kell tartani a kóbor rádiójelektől, bár a csendnek hamarosan vége szakadhat, mivel a közelgő holdmissziók ellátása érdekében már tervezi az Európai Űrügynökség egy műholdas kommunikációs rendszer kiépítését, amely a GPS-hez hasonló módon segítené az égitesten közlekedő asztronauták munkáját.

A Lunar Crater Radio Telescope az eddigi ötletektől eltérően kevésbé lenne komplikált Saptarshi Bandyopadhyay, a projekt vezetője szerint. A teleszkópot azért telepítenék egy kráterbe, hogy az természetes alátámasztást nyújtson, a struktúrát pedig ahelyett, hogy többezer panelből építenék fel, amelyek visszatükrözik a befogott jeleket (úgy mint a földi teleszkópok esetében), egy fémhálóból alakítanák ki, amely kábelekkel felfüggesztett központi vevőberendezésbe fókuszálná a rádióhullámokat. Az építményt a szintén a NASA-nál fejlesztett DuAxel roverek építenék fel, emberi segítség nélkül. A holdjárók leereszkednének a kráterbe, hozzákapcsolódnának a drótokhoz, majd a hálót kihúzva megemelnék a teleszkóp tányérját.

A projekt következő szakaszában az egyelőre még homályosabb részleteket kell kidolgozniuk a mérnököknek, például, hogy milyen anyag lenne elég ellenálló ahhoz, hogy túlélje a nagy hőmérsékleti ingadozásokat, hogyan lehetne kevesebb robottal megoldani az építkezést vagy egyáltalán van-e jövője a teleszkópnak, ha a Hold egyre 'zsúfoltabbá' válik majd. A tervezők azonban bizakodóak, szerintük:

"A koncepció fejlesztése jelentős áttöréseket hozhat, különösen a technológia alkalmazásában és a robotok használatában, amelyek gigantikus struktúrákat építenek a Földtől távol."

(Fotó: NASA/Vladimir Vustyansky)

További cikkek a témában:

Európa Cheops nevű teleszkópja távoli planétákat fog megfigyelni Az Európai Űrügynökség új teleszkópja nem új bolygókat keres, hanem az eddig felfedezetteket figyeli meg. Hazai tudományos intézetek és még egy magyar magánvállalat is akadt a fejlesztők között.
Századunk nagy csillagászati projektje, a Négyzetkilométeres Hálózat obszervatóriumának konstrukciója nyáron elkezdődik A hatalmas rádióteleszkópos obszervatórium tervei a kivitelezés fázisába érkeztek, nemsokára már a Világegyetem hajnalát kutatja a több mint százezer antennából és teleszkópból álló rendszer.
A Cybertruck-szerű holdjáró nagy ugrás a Pavlics Ferenc által tervezett Apollo-missziós járműhöz képest A hetvenes évek Apollo-programjaiban még a magyar mérnök által tervezett holdjárókat használták, de egyelőre úgy néz ki, az Artemis-küldetés első hat és fél napján gyalogolni fognak az űrhajósok. Később azonban akár Cybertruck-szerű kocsiban is cirkálhatnak majd az ott lakók.