Az esetenként akár százéves eszközök megmentése az utókor számára azonban sokkal nehezebb, mint azt elsőre bárki gondolná. A vinyl lemezek elődeiként is emlegetett, manapság ritka kincsnek számító gramofonlemezek lejátszása - leszámítva néhány elkötelezett gyűjtőt - az átlagember számára így csupán vágyálom. Plusz emiatt félő, hogy a huszadik századi zenetörténet talán legmeghatározóbb szereplői örökre eltűnnek. Azaz csak eltűnnének, ha nem lennének olyanok, akik fáradtságos erőfeszítések árán megkísérlik digitalizálni a zenei produktumokat.
A nonprofit szervezetként működő, San Francisco-i székhelyű Internet Archive partnerével, a George Blood LP-vel közösen még 2016-ban indította útjára gramofonlemezmentő-projektjét, melynek keretében mostanra több mint kétszázötvenezer gramofonlemezt megmentettek egy speciális digitalizálási eljárással, melynek kulisszatitkait indulásuk óta most először tárták a nyilvánosság elé:
At the Internet Archive, this is how we digitize #78 rpm records.
Our partner @georgeblood_lp has perfected this technique, digitizing with 4 different styli at once.We put as much effort into capturing the #metadata as we do digitizing the music. pic.twitter.com/dn4EjXTS9z
— Internet Archive (@internetarchive) April 25, 2021
A Twitterre posztolt videójukon figyelemmel kísérhetjük a desztillált vízzel végzett tisztítási folyamatot, melynek során először a lemezcímke befotózása és a különböző metaadatok rögzítése történik, maga a digitalizálási folyamat pedig csak ezek után következik. Ami a gramofonlemezek jellegéből adódóan igencsak embert próbáló feladat. Az alig több mint kétperces videóból ugyanis kiderül, hogy az eszközök gyártásánál sok esetben eltérő barázdaszélességet alkalmaztak, amit viszont a digitalizálási folyamatba is át kellett ültetni. A munkatársak a digitalizálást egy speciális lemezjátszóval végzik, melyek - a hagyományos lemezjátszókkal ellentétben - négykarosok, a karok végén különböző méretű "tüskével". A retro szerelmesei az archívum komplett, több mint kétszázötvenezer darabot számláló gyűjteményét letölthetik.
Idén januárban ugyanis hatvan év gramofonlemeze vált elérhetővé az Országos Széchényi Könyvtár legújabb online adatbázisában. A kutatók és a zenekedvelők egészen pontosan több mint kétezer-hatszáz digitalizált hangfelvétel közül választhatnak a Hangtár névre keresztelt digitális adatbázisban. Érdekesség, hogy a szolgáltatást éppen a magyar kultúra napján, 2021. január huszonegyedik élesítették, több mint százötven órányi archív hanganyaggal az OSZK Színháztörténeti és Zeneműtár gramofonlemez-gyűjteményének anyagából.
Az eddig csupán a könyvtárban kutatható dokumentumok hat évtized magyar vonatkozású hanglemez történetét ölelik fel: magyar szerzők műveit, illetve előadók felvételeit tartalmazzák, amelyek az 1904 és 1962 közötti időszakban jelentek meg hazai gyártású vagy külföldi lemezeken. Maguk a felvételek 1902 és az 1950-es évek vége között készültek, de nem csak Magyarországon, hiszen a magyar előadóművészek régen is rendszeresen készítettek hanganyagokat külföldön, például a két világháború között Németországban vagy 1950 után Csehszlovákiában.
A honlapon többségében 1926 utáni, már mikrofonnal készült – így jobb minőségű – felvételeket hallgathatunk meg, de a korai, akusztikus hangrögzítési eljárással rögzítettek is képviseltetik magukat, köztük legkorábbiként azok, amelyek a legendás Blaha Lujzával készültek 1902-ben Budapesten. E korai hangfelvételek olyan korszakból szólnak hozzánk, amelyben a gramofonlemez még új médiumnak számított. A huszonegyedik század végén megjelenő, széles körben a két világháború között elterjedő gramofon alapvetően változtatta meg a zenehallgatási szokásokat, a közízlést, és jelentős hatással volt a társas életre.
(Fotó: Pixabay)