Az Apple három gépet hoz ki év végén: egy MacBook Airt, egy Macbook Prót és egy Mac Minit. Szinte pontosan úgy néznek ki, mint az elődjeik, belül viszont akkora változáson mentek keresztül, ami a következő években meghatározhatja, hogy hogyan gondolkozunk a számítógépeinkről - az ölünkben és a farzsebünkben lévőkről is. Akkor is, ha Macet használunk, és akkor is, ha nem.

Teljes kontroll

Az Apple szeret, illetve szeretne mindent maga irányítani. Az, hogy az alapító vezérigazgató Steve Jobs még a boltjaik hidegburkolatát is személyesen választotta ki, egyszerre egy furcsa hóbort és a cég filozófiája. Tizenöt éve úgy érezték, hogy nem elég jó nekik a processzorcsalád, amivel dolgoznak, ezért váltottak: az IBM és a Motorola helyett az Intel lett a legfontosabb beszállítójuk. Egy ilyen csere nem olyan, mintha a moziban a kedvenc kólánk helyett a nem kedvenc kólánkat kapnánk - mivel az új chipek alapvetően másként működnek, a számítógépeiken futó összes programot újra kellett írni. Nekik is, és a gépeikre szövegszerkesztőket, grafikus programokat, játékokat író partnereiknek is. Most egy pontosan ugyanekkora lépésre szánták el magukat: az Intel fejlődése lelassult, ezért az iPhone-okban használt, az Apple által tervezett és megint csak teljesen más elven működő chipekkel mennek tovább a Macek.

Amit eddig elvártunk egy géptől

Amikor hosszas lamentálás után nyár végén megvettem az új MacBook Airem, azt gondoltam, jó üzletet kötök. Egy kisebb vagyonba került, de úgyis évekig nyúzom a gépeimet, bíztam benne, hogy nem bánom meg a dolgot. Három hónapig hagyta Tim Cook, hogy örüljek. Pár hete az iPhone 12-ről azt állította az Apple, hogy a világ leggyorsabb mobiltelefonját tervezték meg, de a tesztek alapján a hagyományos számítógépeket is szinte mindenben kenterbe veri a telefon lelke, az A14 chip. Laikusok számára értelmezhetetlen grafikonok bizonyítják vagy illusztrálják, szakértelemtől függően, hogy az A14-nél szinte nincs gyorsabb processzor a világon - és ezt a teljesítményt úgy hozza, hogy lényegesen kevesebb energiát fogyaszt, mint az asztali gépek, hiszen egyébként a nap végére már bekapcsolni se tudnánk a telefonunkat. A MacBook Air, amit azért a bizonyos kisebb vagyonért megvettem, az eddigi Intel processzor helyett most az A14-en alapuló M1 chipet kapta meg, amitől a gyártó szerint három és félszer gyorsabb lett, anélkül hogy akár az ára, akár a mérete megnőtt volna.

Sőt, a ventillátort is kikapták a gépből, mert még hevülni sem hevül, az akkumulátor pedig az alacsonyabb fogyasztás miatt végre kibírhat egy egész napnyi munkát anélkül, hogy a konnektorhoz láncolna minket - illetve azokat, akik időtállóbb döntéseket hoztak a nyár végén, mint én. Persze az Apple nyúlt már mellé géptervezéskor: a hordozható Macek billentyűzetei évekig katasztrofálisan megbízhatatlanok voltak, az előző Mac Prót pedig olyan szépre rajzolták, hogy végül a profik számára szinte használhatatlan lett. Azt ígérik, hogy a korábbi Intel gépekre írt szoftvereket is simán elviszik majd az M1-alapú Macek - meglátjuk. Ahogy azt is, hogy ténylegesen bekapcsolva és megizzasztva a gépet még mindig azt gondoljuk-e, hogy az asztali konfigurációk méltó kihívót kaptak. De nem az a lényeg, hogy a mobilos processzoraikra épülő gépeik rögtön elsőre tökéletesek lesznek-e, hanem hogy megváltoztatják, hogy

mit várhatunk el mostantól a számítógépeinktől.

Az igazi változást, amit az M1 chip hoz, nem az jelenti majd, hogy gyorsabb lesz a laptopunk vagy tovább bírja töltés nélkül. Ezzel a lépéssel a telefonok, a tabletek és a számítógépek kerültek olyan közel egymáshoz, hogy szabad szemmel egyre kevésbé látszik köztük a különbség. Az a fejlesztő, aki épp egy dán pincében, kézműves kólák közé bújva kódolja a világ legfurcsább és leendő legnépszerűbb játékát, legjobb fotófilterezőjét, leghangosabb ébresztőjét, mostantól apró változásokkal tudja azt publikálni mobilokra és számítógépekre is. Ha minden jól megy, nem csak Macekre. Windows is elfut már a mobilokban megszokott, ún. ARM chipeken, és az Apple most meghozhatja a kedvét a PC-gyártóknak és a fejlesztőknek, hogy velük együtt higgyenek abban, hogy mindegy, hogy egy számítógép a tenyerünkben, az ölünkben vagy az asztalunkon működik, ugyanazt várjuk tőle. Bírja sokáig, tudjon sokat, és ha egyik eszközről a másikra váltanánk menet közben, az se a gépnek, se nekünk ne okozzon fejfájást. Hosszú ideje ígérik ezt a tech cégek, lassan elkezdhetünk hinni nekik.