Mint azt korábban mi is megírtuk (lenti cikk), a Startolaunch „Roc” elnevezésű gépe a maga tiszteletet parancsoló 117 méter széles szárnyfesztávolságával és hat Boeing 747-es hajtóművével bizonyos szempontból (amennyiben ebből a szempontból döntő paraméternek a szárnyfesztávolságot tekintjük) a világ legnagyobb repülője, mivel még az egyéb szempontok alapján szintén a világ legnagyobb repülőjeként emlegetett Antonov An–225 is eltörpült mellette a 88 méteres szélességével – az An–225 egyébként az a gép, amely elpusztult Ukrajnában a háború során.

Másodszor is levegőbe emelkedett a világ legnagyobb repülőgépe Több mint két évet kellett várni rá, de csütörtökön végül újra felszállt a Startolaunch, ami arról vált híressé, hogy ez a világ legnagyobb szárnyfesztávolságú repülőgépe.

A gép egyébként Paul Allen, a Microsoft társalapítójának a „szerelemprojektje”, és eredetileg azt a célt szolgálta volna, hogy levegőből indítson rakétákat, melyekkel így sokkal olcsóbban lehetett volna kijutni a világűrbe. Allen 2018-as halálát követően azonban a gép, valamint az egész Startolaunch projekt sorsa mögé kérdőjel került. Egy tulajdonosváltást követően némileg változtattak az eredeti terveken, és a Roc-ról immár nem rakéták startolnának el, hanem hiperszonikus járművek indulnának róla különböző tesztelési célokkal. Ezt követően sikerült is bezsebelni egy szerződést a Pentagonnal, ami jelentősen hozzájárult mind a projekt, mind pedig a repülő túléléséhez.

A mostani, ötödik tesztrepülésre elsősorban éppen azért volt szükség, mert a gépre felszereltek egy hiperszonikus járművek fogadására kialakított eszközt, így újra kellett vizsgálni a repülési tulajdonságokat. A mostani teszt során a Roc közel 5 órát töltött a levegőben a Mojave-sivatag felett, és 6858 méteres magasságot is elért – adja hírül a sajtóközlemény. A szóban forgó, a Talon hiperszonikus járművek szállítására és indítására kialakított eszköz a gép középső szárnyán, a repülő két törzse közt kapott helyet.

A hardver egy mini szárnyból és egy adapterből áll, amely alumíniumból és szénszálas burkolatokból készült. Az eszköz körülbelül 3,5 tonnát nyom, és 4 méternyit foglal el a Roc 29 méter hosszú középső szárnyából – így elegendő hely marad a repülőgép kettős törzse között a hiperszonikus jármű biztonságos kioldásához és kilövéséhez. A szerkezet egy csörlőrendszerrel is rendelkezik, amely a talajról vonja fel Talont a platformra, meggyorsítva az indulásra való felkészülést és csökkentve a földi támogatás szükségességét.

A Talon–A járművek rakétameghajtású, autonóm és részben újrahasználható járművek, amelyek többféle rakományt is képesek a hiperszonikus repülés sebességhatára, tehát 5 M felett szállítani. Lényegében tehát egy olyan tesztplatformról van szó, amely segítségével a hiperszonikus repülés immár rutinszerűen tanulmányozható.

A Roc megváltozott menettulajdonságai mellett a csapat továbbhaladt a két Talon–A tesztjármű, a TA–0 és a TA–1 rendszer-integrációja és funkcionális tesztelése terén. Sőt immár elkezdődött a TA–2 építése is – ez lesz a legelső, teljes mértékben többször is felhasználható, hiperszonikus tesztjármű. A hiperszonikus eszközök tesztelése, valamint különböző szállítási feladatok elvégzése 2023-tól indulhat a tervek szerint mind az amerikai kormány, mind egyéb kereskedelmi partnerek számára.

(Kép: stratolaunch.com)