A Kessler-szindróma arra a jelenségre utal, amelynek során az alacsony Föld körüli pályán keringő és egymással összeütköző szemétdarabok egyre nagyobb valószínűséggel további űrszemetet termelnek. Mivel pedig épp ennek az alacsony Föld körüli pályának növekszik egyre a kereskedelmi jelentősége, épp ezért arra lehet számítani, hogy egyre több eszköz fogja ezt benépesíteni ebben az évszázadban. A folyamat pedig már most megkezdődött, a Union of Concerned Scientists (UCS) szervezet szerint jelenleg több mint 4000, működőképes műhold kering a bolygó körül, ám ez a szám bizonyos becslések szerint csak az évtized végére a 100000-et is elérheti. A cél tehát, hogy ezen eszközök számát ahogy csak lehet leszorítsuk, például úgy, hogy törekszünk arra, hogy minél hosszabb ideig őrizzék meg a működőképességük.
Ezen célt segítené egy 2018-ban alapított, San Franciscó-i startup, az Orbit Fab. Az Orbit Fab alapítói korábban is a kereskedelmi űrtevékenység területén mozogtak: Daniel Faber egy aszteroidák bányászatával foglalkozó cégtől érkezett, míg Jeremy Schiel egy olyan konzorciumtól, amely a műholdaknak nyújtott szolgáltatásokkal foglalkozott. A startup pedig már most túl van egy komoly sikeren, és így az ipar olyan óriásai álltak be mögéjük befektetőként, mint a Lockheed Martin és a Northrop Grumman – egyébként mindkét cég portfoliójában megtalálhatóak a mind kereskedelmi, mind akár a hadi célú műholdak.
Az Orbit Fab első terméke a nevével talán nem sokat eláruló Rapidly Attachable Fluid Transfer Interface, röviden csak: RAFTI, ami lényegében egy univerzális „benzinkút” a műholdak számára. Visszakanyarodva a cikk elejére: a RAFTI jelentőségét az adja, hogy a műholdak pályán történő újratankolásával kitolható ezeknek az eszközöknek az élettartalma. A RAFTI két komponensből (fenti kép) áll: Service Valve (SV) – nagyjából: kiszolgáló szelep, valamint az űreszközökre történő rácsatlakozást lehetővé tevő Space Coupling Half (SCH). Az SV kompenens segítségével történhet meg az eszköz feltöltése a Földön, illetve ugyanezzel lehet újratankolni a műholdakat is immár a világűrben, míg az SCH egy kettős működésű reteszelő mechanizmus, amely támogatja két űrhajó elsődleges dokkolását vagy másodlagos rögzítését. A rendszer áramlási sebessége percenként egy liter, és a működőképességét a -40-től a 120 Celsius-fokig terjedő hőmérsékleti tartományban megőrzi. A RAFTI többféle hajtóanyaggal is újra tudja tölteni a műholdakat legyen szó folyékony hidrogénről, nitrogénről, héliumról, vízről vagy alkoholról. Mindeközben ráadásul sikerült a rendszer külső- és belsőszivárgását is olyan alacsonyan tartani, hogy az a mérhetőség határán táncol.
A rendszer SV komponense, a RAFTI SV pedig idén nyáron repülő képesnek lett nyilvánítva, miután június 30-án a SpaceX egy Falcon 9 rakétája a Tanker-001 Tenzing töltőállomás részeként feljuttatta a világűrbe. A teszt során vizsgálták a tartályok, a töltőnyílások, a hajtóművek, valamint a dokkolási rendszerek működését is. A Tanker-001 Tenzing nevű eszköz jelenleg Napszinkron műholdpályán mozog, ami azt jelenti, hogy az eszköz a Föld egy adott pontja felett mindig azonos helyi idő szerint halad el, és jelenleg egy környezebarát hajtóanyaggal, HTP-vel (high-test peroxide) van feltöltve – magyarán ez a világ első, űrbe telepített „benzinkútja”. Egyébként 2019-ben már a Nemzetközi Űrállomáson is tesztelték a prototípust, így az Orbit Fab lett az első olyan vállalat, amely vízzel töltötte újra az ISS-t.
A benzinkút a világűrben úgy hangzik, akár egy Douglas Adams regény címe, de ez csak egy aspektus abból a szélesebb programból, melynek célja, hogy a fentebb kifejtett okok miatt a szatellitek minél tovább megőrizzék a működőképességüket.
(Forrás: IE, Phys Org, Orbit Fab, Wiki_1, Wiki_2)
(Kép: Orbit Fab)