Míg régebben az űr a civil kutatás és felfedezés területe volt, mostanra egyre inkább beszűrődik ide is a nemzetek közötti fegyverkezési verseny – legalábbis egyre inkább ilyen kép kezd kirajzolódni, amit alátámaszt az amerikai Űrhaderő fejének, John Raymond tábornoknak a legutóbbi nyilatkozata, melyről a Nikkei Asia számolt be. A tábornok szerint a világűr a Kínából érkező „fenyegetettség teljes spektruma” alatt áll, amelyet csak a szövetségesekkel történő együttműködés képes elhárítani. A tábornok hozzátette azt is, hogy az ázsiai ország a szatellitek elhárítására/összezavarására szolgáló technológiának teljes armadáját sorakoztatja fel a GPS-rendszerek visszafordítható megbénításától kezdve a kommunikációs műholdak blokkolásán át egészen a Földről indított, műhold-pusztító rakétákig. Ezeken felül azonban Kína még olyan műholdakat is fejleszt, melyek robotkarokkal képesek más műholdakat elfogni. Raymond tábornok biztos benne, hogy Kína ezeket a technológiákat bármely potenciális konfliktus esetén be is vetné, és azt is megemlítette, hogy a világűr támasztja alá egy nemzet erejének több eszközét is legyen szó diplomáciáról, gazdaságról, információáramlásról vagy nemzetvédelemről. Mint mondta, a nagyhatalmak közötti versengés túlnyúlik a hadseregek közötti versengésen, és a kormányzat minden aspektusát érinti – az űrnek pedig ebben kritikus szerep jut.
Az USA számára például a tűpontos katonai csapásokat lehetővé tevő GPS-rendszerhez szükséges műholdak miatt az űr egyre inkább kiemelt stratégiai terep, aminek sérülékenysége épp az utóbbi időben kezdett el (legalábbis a nyilvánosság számára is érzékelhető módon) foglalkoztatni többeket a katonai vezetők közül. Legutóbb például az Amerikai Egyesített Vezérkar alelnöke emelte fel hangját azért, hogy az USA több titkosított űrfegyveréről is lerántsa a leplet, mivel azok csak így bírhatnak elrettentő erővel. Illetve gőzerővel folyik az űrbe telepített rendszerek alternatíváinak a fejlesztése is.
A fentiek annak is lehetnek a következményei, hogy kritikus hangok szerint az USA túlságosan is az űrbe telepített rendszereire bízza magát, holott egy Oroszországgal vagy Kínával kirobbanó konfliktus esetén az ellenség első lépése az amerikai műholdak megtámadása lenne. Különösen súlyos a helyzet Kínával kapcsolatban, mivel a viszony a két ország között még Donald Trump elnöksége alatt igen csak megromlott, amit az is élesen szemléltet, hogy Raymon tábornok például egy szót sem váltott a kínai megfelelőjével, holott a kezdetek óta ő vezeti a 2019-ben felállított Űrhaderőt. A kommunikáció hiánya pedig legalábbis részben felelőssé tehető a Kína és az USA közt egyre látványosabb fegyverkezési versenyért.
Raymond tábornok szerint mindenesetre a válasz a hatékony együttműködés lehet az USA és a szövetségesei közt, ennek egyik megnyilvánulása, hogy a júniusi NATO csúcson először adtak ki közös nyilatkozatot arról az szövetséges országok, hogy bármely tagállam megtámadása az űrben életbe lépteti a kollektív védelemről szóló 5. cikket. Más kérdés, hogy ha egy tagországnak megtámadják egy műholdját, azt nehéz eldönteni, hogy katonai akció állt-e a háttérben – a bizonytalanság fenntartásához elég, ha az agresszor elektromágneses- vagy kibertámadást hajt végre. A szóban forgó nyilatkozat alapján egyébként a NATO minden egyes potenciális esetet külön-külön bírál majd el.
Kína és Oroszország korábban egyébként jelezte, hogy partnerek lennének olyan szabályok lefektetésében, melyek korlátozzák az űrbeli fegyverkezést, de ezen szándékok mögött sejthetően az áll, hogy megakadályozzák az USA-t, hogy rakétavédelmi rendszereket telepítsen a világűrbe. Mivel tehát ezen gyanú miatt Washington visszautasította a két ország ajánlatát, így az űr demilitarizálása is megtorpant.
(Kép: Pixabay)