Összehasonlították a műholdas megakonstellációk teljesítményét, melyek a jövő internetét szolgáltatják - egy még el sem indult projekt lett a győztes
2021 / 06 / 23 / Bobák Zsófia
Összehasonlították a műholdas megakonstellációk teljesítményét, melyek a jövő internetét szolgáltatják - egy még el sem indult projekt lett a győztes
A SpaceX, a OneWeb, a Telesat és az Amazon rendszereinek végső változatát szimulálták és hasonlították össze egymással a kutatók, az eredmény szerint az Amazon nagyjából 53,4 Tb/s teljesítményre lesz képes az összes műholdjuk összes adatátvitelét számításba véve.

A műholdas internetrendszerek kiépítése sok kritikát kapott az elmúlt időszakban a csillagászoktól és szakértőktől. Mivel ezek a hálózatok nem egy-két szatellittel működnek, hanem többezer fős flottákból épülnek fel, ezért potenciálisan több ütközésre adnak lehetőséget, valamint nyomot hagynak az égen a teleszkópos megfigyelések során is, ezenkívül interferálhatnak a rádióteleszkópos jelzésekkel. Tavaly októberben a Dél-Afrikában található SKA (Square Kilometer Array, Négyzetkilométeres Hálózat), amely a nemsokára felépülő Négyzetkilométeres Hálózat Obszervatóriumának előfutára, jelentést adott ki, amelyben elemezték a várható hatásokat, amelyet az űrbeli internet műholdjai okoznak majd a földi rádióteleszkópok számára, és úgy találták, hogy a Starlink és a többi hálózat zavarni fogja az egyik csatornájukat, amely az űr organikus molekuláit fogja kutatni.

A SpaceX válaszképpen megígérte, hogy együtt fognak működni a negatív hatások csökkentésében, amit egyébként már korábban is megtettek, 2020 januárjában például elindították az első sötét műholdakat (DarkSat), és arra kérték a csillagászokat, hogy figyeljék meg, hogy a tükrözésmentes bevonat, amelyet az eszközök kaptak, mennyiben járul hozzá a fényük csökkentéséhez. Az Ishigakijima Csillagászati Obszervatórium mérései során kiderült, hogy a műholdak, akár van rajtuk anti-reflektív bevonat, akár nem, könnyebben észlelhetőek hosszabb hullámhosszokon, de az elsötétítés határozottan használ, felére redukálja a felületi visszaverőképességet. Bár ez a szabad szemmel való megfigyelések során láthatatlanná teszi a szatelliteket, de az intézmények, mint a chilei Vera C. Rubin Obszervatórium számára még mindig túl fényesek.

A tudományos közösség és a műholdas internetszolgáltatók közötti megbeszélések és a probléma megoldása felé együttes erővel tett lépések a jövőben még lényegesebbé válnak majd, mivel a 2020-as állapotokhoz képest azóta jelentősen változott a helyzet és még sokkal több műhold került Föld körüli pályára. A cégek versenyben állnak és egyikük sem szeretne lemaradni az új piacok meghódításáról, mivel a műholdas hálózat olyan helyeken is biztosítja majd a világhálóhoz való hozzáférést, ahová a földi, optikai kábeles vagy adó-vevő tornyokon keresztül szolgáltatott hálózatok nem érnek el.

A főbb szereplők között, amelyek jelenleg építik a hálózatokat az égben, megtalálható a SpaceX a Starlinkkel, a OneWeb, az Amazon a Project Kuiperrel és a kanadai Telesat.

Ezek a cégek eltérő módon fogják megvalósítani a projektjeiket és más-más stratégiával érik el a célként kitűzött maximális teljesítményt, amely, ha nem is a földi hálózatok sebességét, de akár több gigabit adatot ígér másodpercenként. A tíz gigabitet konkrétan a SpaceX tervezi elérni egy január 22-én az FCC-nek (Federal Communication Commission) benyújtott jelentés szerint (melyről a PCMagon olvashatunk többet), amely a jelenlegi, már több mint 1700 műholddal 10 000 előfizetőnek nyújtott 100 Mb/s körüli letöltési sebességet 10 Gb/s-ra ígéri feltornázni a jövőben (emellett pedig havi 120 műhold fellövését is tervezi).

Az Amazon még csak 2019-ben hozta nyilvánosságra a Project Kuipert, amelyre az engedélyt az FCC-től tavaly júliusban kapták meg és összesen 3236 műholddal fog működni a rendszer teljes kiépítése után, azonban egyelőre még egy eszköz sem indult útjára az űrbe. Decemberben a cég áttörésről számolt be a Ka-band vevőantennák fejlesztését illetően, melyek kisebbek és könnyebbek lesznek a szokásosnál és a tesztek szerint legalább 400 Mb/s-os letöltési sebességre képesek. Hogy mikor indul el az Amazon rendszerének megvalósítása, azt még nem fedte fel a cég, de a szolgáltatót, amely a készülékeket feljuttatja, már kiválasztották, a United Launch Alliance fogja az első, feltehetően 500 darab körüli szatellitet szállítani, a rendszer felének pedig a Govtech értesülései szerint 2026-ra készen kell lennie az FCC engedélye alapján.

A brit OneWeb jelenleg a második legnagyobb műholdas internetszolgáltató, ha a Föld körül keringő műholdak számát nézzük: bár a SpaceX jelentősen előrébb tart az építkezésben, de a OneWeb is már feljuttatott 218 eszközt az űrbe. A cég szatellitjei egyenként 147,5 kilogrammot nyomnak vagyis sokkal kisebbek a Starlink egységeinél, amelyek 260 kilósak. A OneWeb célja első körben egy mindössze 648 tagú hálózat kiépítése, de ez is elég lesz ahhoz, hogy bizonyos, lefedettség tekintetében elmaradottabb régiókban, főként az 50. szélességi foktól északra internetes szolgáltatást nyújtson 2021 végétől, 2022-től pedig globálisan is.

A teljes hálózat nagysága eléggé ambiciózus: eredetileg 48 000 műholdat terveztek pályára állítani, de januárban ezt már 6372-re módosították.

A kanadai Telesat februárban jelentette be, hogy a Thales Alenia Space fogja megépíteni a Lightspeedet, a cég műholdas internethálózatát. A rendszer első fele 298 szatellitből áll majd (a kész hálózat 1000 körüli egységből), amelyek egészen magasan, 1000 kilométeres magasságban fognak keringeni. Az első egységek 2023-ban indulnak a Blue Origin New Glenn rakétáján és műholdak közötti kapcsolattal fognak működni, ami azt jelenti, hogy sokkal kevesebb földi vevőállomásra lesz szükség a használatukhoz, mivel egymástól is kapják a jelet. Dan Goldberg, a Telesat vezérigazgatója a CBCN-nek elmondta: összesen 30 állomást terveznek felállítani, a Lightspeedet pedig nem a Stralinkhez hasonló direct-to-consumer (közvetlenül a felhasználóhoz) módon, hanem vállalati stílusban fogják biztosítani, vagyis előre egyeztettek a tervekről a leendő vásárlói bázissal.

A műholdas megakontellációk teljes kiépítése még a jövő ígérete, de különféle szimulációkkal már előre lehet jelezni, hogy milyen teljesítményre is lesznek majd képesek és mennyivel tudnak hozzájárulni majd a bolygó lakosságának internettel való ellátásához. A Massachusetts Műszaki Intézet (MIT) szakértője, Inigo Del Portillo 2018-ban már készített összehasonlító elemzést három szolgáltató terveiről (abból még az Amazon kimaradt), de most frissítette az adatokat az új információk alapján, melyeket az FCC-hez benyújtott jelentések tartalmaznak. A konklúzió szerint a műholdas internetrendszerek, bármilyen sok szatellit megjelenésével járnak is, valóban arra lesznek használhatóak, hogy az elszeparáltabb, vagy eddig a lefedettségből kimaradt régiók számára nyújtsanak valamiféle megoldást, de a hagyományos szolgáltatásokkal nem tudnak majd versenyre kelni, így nem valószínű, hogy például egy zsúfoltabb városban is a műholdas verziót válasszák a felhasználók tömegei.

A tanulmány szerint nem csak a műholdak száma, hanem a földi állomások sűrűsége, az eszközök kapacitása vagy éppen a keringési pályájuk magassága is sokat számít, ezek alapján a OneWeb képes a második legjobb teljesítményre, mivel ők installálják majd a második legtöbb műholdat, bár ezek egyenkénti kihasználtsága alacsonyabb a többiekénél. A Telesatnál a szatellitek közötti kommunikáció, a SpaceX esetében pedig a hatalmas flotta mellett az alacsony keringési pálya növeli a teljesítményt, erről a januári FCC jelentésében úgy nyilatkoznak, hogy 540-570 kilométer magasságban valósítják majd meg és amint az Amazon a Project Kuiper negyedik fázisába ér, vagyis több mint 1800 műholdat felküld, már egyáltalán nem veszik igénybe az 580 kilométer feletti pályákat.

A legjobb teljesítményre azonban az elemzés szerint az Amazon lesz képes, összességében 53,4 Tb/s átvitelt tud megvalósítani a teljes rendszer.

Ami persze nem azt jelenti, hogy egy felhasználó ilyen sebességgel tölti majd le az adatokat, hanem az összes eszköz együttes áteresztőképességét mutatja. Ez ugyan elmarad a földi hálózatok globális értékeitől, amely már több mint 600 Tb/s a TeleGeography piaci kutatóintézet adatai szerint, de mégis annak a jele, hogy a műholdas internet az elkövetkező évtizedben már jelentős szerepet kaphat az egyre növekvő felhasználói igény kielégítésében, különösen, hogy nem csak a tanulmányban említett négy cég, hanem más szereplők is, például a ViaSat vagy a Hughes Network System is ajánl műholdas lehetőséget. Ez utóbbi egyébként az első cég, amely szélessávú műholdas internetszolgáltatást nyújtott az Egyesült Államokban 2017-ben.

(Fotó: Airbus, NASA, SpaceX/Wikimedia Commons, Pixabay)

További cikkek a témában:

Már Magyarországról is fel lehet iratkozni Elon Musk műholdas internetére A SpaceX ígérete szerint 2022-től már nálunk is elérhető lesz a Starlink, 30 ezer forintért pedig már le is foglalózhatjuk a szolgáltatást. Bár nem biztos, hogy érdemes.
Űrbéli internet épül, de nem embereknek Készül a űr-wifi, csak műholdak számára.
Intergalaktikus Számítógépes Hálózatból organikus mátrixszá nőtt az internet és egy nyugtalanító élőlényhez hasonlít a ‘97 óta készülő vizualizáción A világ minden pontját behálózza a csápjaival az információk hálózata, a színes animációja pedig pszichedelikus formában mutatja, hogyan kapcsolódik rá mindenki az emberiség közös digitális agyára.


Kövesd a Rakétát a Facebookon is!
Kövess, üzenj, kommentelj a Rakéta Facebook oldalán!
Ismerd meg a ROADSTER magazint!
AUTÓK - DESIGN - GASZTRO - KULT - UTAZÁS - TECH // Ha szereted a minőséget az életed minden területén, páratlan élmény lesz!
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!

Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.