Daryl Janzen szerint épp azért gabalyodunk bele a téridőbe, mert a modellt összekeverjük a valósággal. A fizikában a téridő egyszerűen az események teljes nyilvántartása: egy „esemény” pillanatnyi történés egy adott helyen és időpontban; egy „pillanat” pedig az egyszerre zajló, egymástól távoli történések összessége (a relativitás ehhez annyit tesz hozzá, hogy ez a bizonyos „most” nézőpontfüggő).

A mozgást kényelmes téridődiagramon ábrázolni: a pontokból világvonal rajzolódik ki – vagyis egy dolog teljes élettörténete a térképen. De ettől ez a vonal még nem válik fizikai dologgá.

„Az események nem léteznek, hanem megtörténnek” – írja Janzen.

Ugyanígy az általános relativitás is egy matematikai elmélet a történések viszonyairól, nem pedig bizonyíték egy négydimenziós „valamire”, ami önmagában görbül és hullámzik.

Jó, jó, de miért fontos ezt egyáltalán észben tartani? Mert ha nem tárgyiasítjuk a téridőt és az eseményeket, letisztul a gondolkodásunk, miközben egyetlen számítást vagy előrejelzést sem veszítünk el. A térkép nagyon hasznos – csak ne keverjük össze a tájjal!