Az emberi tevékenység tehát már a világűrre is nagy hatással van, és úgy tűnik, hogy az határfelület, melyet a NASA felfedezett jótékony védőhatást gyakorol a földi életre. A felfedezés két olyan űrszonda adataiból született, melyeket a NASA 2012-ben indított el, hogy egymással együttműködve 3200 km/h sebességgel áthaladjanak a Földet körülvevő Van Allen övön.
Bolygónkat két ilyen fánk alakú sugárzási öv veszi körül (és néha egy ideiglenes harmadik öv is megjelenhet). A belső öv 640–9 600 kilométerrel kezdődik a Föld felszíne felett, míg a külső öv nagyjából 13 500–58 000 km magasságban övezi a bolygót. 2017-ben a Van Allen-szondák valami furcsát észleltek, amikor a Föld mágneses mezője által befogott töltött részecskék aktivitását figyelték.
Ezeket a veszélyes napkitörésekből származó kisüléseket valamilyen alacsony frekvenciájú “sorompó” távol tartotta a Földtől.
A kutatók vizsgálataiból kiderült, hogy ez a határfelület az elmúlt évtizedekben aktívan eltaszította a Van Allen-öveket a Földtől, és ma a sugárzó részecskék űrbéli áramlási övezeteinek alsó határa valójában távolabb van tőlünk, mint az 1960-as években.
A jelenség mögött egy rádió-kommunikációs forma, az úgynevezett nagyon alacsony frekvenciájú (VLF) rádió-kommunikáció áll, ami sokkal gyakoribbá vált a 60-as évek óta, és a NASA vizsgálatai szerint befolyásolja, hogy bizonyos részecskék hogyan és hol mozognak az űrben. A VLF-nek köszönhetően a Földet közvetlenül övező világűrben már antropogén (ember által befolyásolt) időjárás van.
"Számos kísérlet és megfigyelés során jöttünk rá, hogy megfelelő körülmények között a VLF frekvenciatartományban működő rádiós kommunikációs jelek befolyásolhatják a Föld körüli nagy energiájú sugárzási környezet tulajdonságait" - mondta el Phil Erickson a csapat egyik tagja, a Massachusetts-i MIT Haystack Obszervatórium munkatársa. A VLF jelek jellemzően a mérnöki, tudományos és katonai műveletek során használatosak.
Ezek a 3 és 30 kilohertz közötti frekvenciák túl gyengék ahhoz, hogy hang továbbítására használjuk őket, de tökéletesek kódolt üzenetek nagy távolságra vagy mélyen a víz alatt történő terjesztésére. Éppen ezért a VLF-jelek egyik leggyakoribb felhasználási területe a mélytengeri tengeralattjárókkal való kommunikáció. Mivel nagy a hullámhosszuk, a nagy távolságok, és a bonyolult terepviszonyok, például hegyvonulatok sem jelentenek komolyabb akadályt a jelátvitel során.
Soha senkinek nem volt az a célja, hogy a VLF jelek bármely egyéb hatást kifejtsenek, de kiderült, hogy kiszivárognak a bolygónkat körülvevő térbe, és elég messzire eljutottak, egyfajta óriási védőbuborékot alkotva a bolygó körül.
Amikor a Van Allen-szondák összehasonlították a VLF-buborék helyét a Föld sugárzási öveinek határaival, érdekes egybeesést találtak. "A VLF-buborék külső kiterjedése szinte pontosan megegyezik a belső Van Allen-sugárzási öv - a Föld mágneses tere által a helyén tartott töltött részecskék rétege - belső peremével"- mondta a NASA. Miután rájöttek, hogy a VLF jelek befolyásolhatják a töltött részecskék mozgását ezekben a sugárzási övekben, az is világossá vált, hogy ez a szándékolatlan buborék az, ami fokozatosan kifelé nyomja a Van Allen övet.
Dan Baker, a Colorado Egyetem Légköri és Űrfizikai Laboratóriumából áthatolhatatlan akadálynak nevezte a VLF-buborékot, és valószínűleg ez a legjobb olyan hatás, melyet az emberi civilizáció a bolygónkat körülvevő térre gyakorolt, bár korántsem ez az egyetlen. A 19. század óta, és különösen az elmúlt 50 évben számos nyomot hagytunk magunk után az űrben, különösen az atomrobbantásokkal.
"Ezek a robbantások mesterséges sugárzási öveket hoztak létre a Föld közelében, melyek jelentős károkat okoztak már több műholdnak is. Az űrkörnyezetet érintő egyéb antropogén hatások közé tartoznak a kémiai anyagokat felszabadító kísérletek, az ionoszféra nagyfrekvenciás hullámhevítése és a VLF hullámok kölcsönhatása a sugárzási övekkel" - magyarázta a NASA csapata. Carl Sagan legendás csillagász annak idején olyan egyértelmű jelek után kutatott, melyek a világűr felől nézve felfedik, elárulják, hogy a bolygón értelmes élet található. Most kiderült, hogy jó néhány ilyen jel létezik, csak tudnunk kell, hogy hol kell keresni őket. A kutatás a Science Space Reviews tudományos folyóiratban jelent meg.
(Forrás: NASA Kép: NASA)