A 19. század közepére Észak-Amerika nagy részén már megvetették a lábukat az Európából érkező bevándorlók, politikailag is függetlenedtek az öreg kontinenstől és a vasútvonalak fejlesztése lassan elhozta a jövedelmezőbb kereskedelmi lehetőségeket és később a nemzet egységét is. Azonban a nyugati és délközépi államok ekkor még vad és kietlen tájéknak számítottak, ahol a civilizált életet és a közösségek megteremtéséhez szükséges mezőgazdasági termelést csak nehezen lehetett megalapozni. Az ideérkezők sokszor feladták a harcot az elemekkel, mielőtt még valóban prosperáló településeket hozhattak volna létre. Ezek a helyek azonban ideálisak voltak olyan különleges közösségek számára, melyek teljesen más irányelvek alapján szerették volna élni az életüket, mint amire máshol lehetőségük nyílt volna.

Ilyen nem mindennapi irányelvnek számított a tizenkilencedik század Amerikájában a vegetarianizmuson alapuló életmód és a rabszolgaság aktív ellenzése is.

Bár egyik koncepció sem ekkoriban született, már Platón idejében és az ókori Indiában is voltak, akik a húsevést egészségtelen szokásnak tartották, mint ahogy a rabszolgaság ellen is sokan felemelték korábban is a szavukat, de az észak-amerikai államokban ekkoriban kezdtek megalakulni az első vegetáriánus csoportok, valamint ekkoriban kezdett teret hódítani az egyenlőség eszméje, Kansas pedig melegágya lett a rabszolgaságot ellenzők és támogatók közti összecsapásoknak, amelyek később az egész országra kiterjesztették hatásukat. Ez a "Vérző Kansas"-nek nevezett periódus tekinthető a polgárháború előfutárának.

Ez a két filozófia vezérelte a kvéker származású John Milton Hadley-t, amikor jelentkezett arra a szokatlan kísérletre, amely célul tűzte ki Octagon City megalapítását és Amerika első vegetáriánus kolóniájának létrehozását. Az ötlet Henry S. Clubbtól, az Amerikai Vegetáriánus Társaság elnökétől származott, aki 1853-ban emigrált Nagy-Britanniából Észak-Amerikába és erősen ellenezte a rabszolgaság intézményét, a polgárháború alatt pedig az északiak oldalán harcolt.

Clubb, kontinensre érkezése után nem sokkal, prospektust tett közzé egy New York-i lapban, amelyben ismertette az ideális város, Octagon City terveit, ahol több ezer lakos szabadulhatott meg a húsevés káros hatásától örökre. A települést az akkoriban népszerűvé váló nyolcszögű architektúra alapján képzelte el (innen az Octagon név), vagyis egy központi térből nyolc utca indult ki sugarasan, középen helyezkedett el az iskola, templom, könyvtár és park, az utcákon sorakozó, szintén nyolcszögű házak hátsó udvarán pedig mindenki gazdálkodhatott a saját farmján. Ez a nyolcszögű "mánia" az építészetben az 1840-es évektől kezdve terjedt el, elsősorban Orson Squire Fowlernek köszönhetően, aki ebben a formában látta meg az ideális struktúrát.

Fowler a frenológiának, vagyis koponyatannak a híve volt, ez volt az a később ál-tudománynak bizonyuló vizsgálati módszer, amely az emberek fejformájából próbált a jellemükre vonatkozó következtetéseket levonni. Fowler, aki a vegetáriánus közösség és Clubb támogatója volt, úgy gondolta, hogy az ember alkotta struktúráknak a természetet kellene követniük, ott pedig a gömb alakú formák az elterjedtebbek, nem a szögletesek. Ezenkívül meglátása szerint a nyolcszögű ház sokkal egészségesebb környezetet tudott nyújtani az emberek számára, mivel sok ablakot lehetett elhelyezni rajta, a belső tér pedig egységesebb és a hőt is jobban megtartotta. A nyolcszögletű város egymás közvetlen szomszédságában található házai pedig egyúttal a telepesek magányosságának enyhítését is szolgálták.

Octagon City terve tehát körvonalazódott, az első jelentkezők pedig az 1855-ben New Yorkban megtartott gyűlésen megegyeztek a leendő kolóniát vezérlő alapelvekben: a társadalmi egyenlőség, a vegetarianizmus és a szigorúan morális életvezetés, főleg így egybegyúrva, mind újdonságnak számítottak az akkori Amerikában.

A város precíz geometriája tükrözte a tiszta és átlátható erkölcsi irányát a közösségnek.

Az alapítólevelet aláíró 47 telepes mindegyike egyenlő arányban vásárolt földet magának és kijelölték John McLaurent, hogy mérje fel Kansas állam területét és találja meg a legjobb helyet a kolónia számára. További 26 fő is jelezte szándékát a csatlakozásra, köztük a kvéker John Milton Hadley is, ők később szerették volna az első lakókat követni. Két probléma volt csak a tervekkel: az egyik, hogy nem jelentkezett elég vegetáriánus a csapatba, hiába tettek közzé lelkesítő felhívásokat a lapokban, így hamar meg kellett szegniük az alapelvek egyik legfontosabbikát és a második csapat tagjai közé már húsevő résztvevőket is fel kellett venniük, másrészt Clubb nem volt túl gyakorlott a városépítés témakörében.

Mikor 1856 tavaszán az első telepesek megérkeztek a kijelölt állomásra, a Neosho folyó partjára, a városnak hűlt helyét találták.

Octagon City ugyanis soha nem épült meg. A helyén mindössze egy-két sátrat találtak és a közösség vezetőjét, aki már előbb megérkezett és berendezkedett egy indián wigwamban. Az ígért fűrészmalom, amely segített volna az építkezésben, szintén nem volt sehol. Sok résztvevő becsapva érezte magát, azonnal sarkonfordult és visszatért a keleti partra, néhányan, akik fel voltak készülve a vadnyugati körülményekre és nem riasztották vissza őket a kezdeti nehézségek, maradtak és megpróbáltak
életet lehelni a nemlétező utópiába.

A természet azonban nem volt kegyes hozzájuk, az 1856-os tél és a következő tavasz ugyanis különösen zord időjárást hozott és az elültetett zöldségek és termés nagy része odaveszett. A legközelebbi város nagyjából nyolcvan kilométerre volt a teleptől, így az emberek a közeli oszázs indiántörzs tagjaihoz fordultak segítségért, többen közülük le is telepedtek az indiánok territóriumán. Hadley, aki 1855 nyarán súlyos beteg lett, és emiatt kénytelen volt visszatérni a húsevéshez, visszavonta regisztrációját, és soha nem érkezett meg a Neosho folyóhoz. A nehézségeket tovább fokozta a szúnyoginvázió, a legyengült emberek között pusztító járványok és az éhezés is.

A túlélők többsége végül feladta a küzdelmet és elhagyta a telepet, vezetőjük, Clubb is messze járt már ekkorra, ő már 1856 augusztusában hazautazott. Ahogy arról a Fort Scott Tribune is tudósított, 1857-re már csak a Stewart család tartózkodott a területen, de hamarosan ők is továbbálltak és megalapították a saját farmjukat Cottage Grove néven. Octagon City ezzel szellemvárossá vált, illetve vált volna, ha egyáltalán létezett volna valaha. Mivel kőépületek nem maradtak a helyszínen, ezért nemsokára már csak a Vegetarian Creek (Vegetáriánus patak) neve jelezte, hogy valaha itt egy valódi utópia készült. Bár a város története egy is lehetne a sok közül, amely a 19. század amerikai telepeseivel gyakran megesett, vagyis hogy egy szép retorikával előadott terv, melyhez a letelepedés és meggazdagodás reményében sokan csatlakoztak, végül hamisnak bizonyult, de Octagon City szellemisége tovább élt a volt lakosaiban.

A vegetarianizmus és a rabszolgaság elleni harc, mivel mindkettő alapvetően az egyenlő bánásmód és az élet iránti tisztelet elvére épült, továbbra is kéz a kézben jártak és sokan a kolónia tagjai közül az abolicionista mozgalomhoz csatlakoztak. Henry S. Clubb pedig az északiak oldalán harcolt a polgárháborúban, majd tovább folytatta tevékenységét a vegetarianizmus népszerűsítése érdekében, ő volt az egyik mozgatórugója a Nemzetközi Vegetáriánus Kongresszus megszervezésének 1893-ban.

Ez a cikk eredetileg 2021.03.20-án jelent meg a Rakétán.

(Forrás: Kansas Historical Society, Nyitókép: John Steuart Curry The Tragic Prelude című festménye/Wikimedia Commons )