Egyes szakértők szerint a gépet Rodoszról szállították volna Rómába, mikor elsüllyedt a hajó. Azt sem tartják kizártnak, hogy az eszközt egy kiállításra szánták, és Julius Caesar győzelmi ünnepségének részeként mutatták volna be. A szerkezetről egyébként korábban hosszabban írtunk, amit a lenti linken lehet elolvasni.
Kezdetben egyébként nem is tudták, hogy mit találtak a tenger fenekén, de idővel kiderült, hogy valóban egy analóg számítógépről van szó, amelyet Kr.u. 205-ben szerelhettek össze, és így az összes több hasonló eszközt olyan 1000 évvel megelőzi. A gép másik jelentősége pedig, hogy ez a csillagrendszerünk első ismert mechanikai modellje. A gépben a fogaskerekeken kívül olyan differenciálművek is találhatók, melyek a Hold nem egyenletes sebességű mozgásának a lemodellezését is lehetővé teszik – meglehetősen bonyolult masináról van tehát szó, amelynek csak a harmada maradt meg.
A University College London (UCL) kutatói azonban úgy gondolják, hogy ennek ellenére sikerült első ízben teljes egészében rekonstruálniuk a gép működését, amit egy friss tanulmányban mutatnak be – számol be róla a BBC. A gép hátán található mechanizmust egyébként már korábban is megfejtették, és most a UCL kutatói ezt egészítették az elülső oldallal, egyben a teljes eszköz fogaskerekeinek komplex működésével. A kutatók erre a teljesítményre háromdimenziós számítógépes modellezés segítségével voltak képesek, és reményeik szerint – igaz, nem korhű anyagok felhasználásával – sikerül az eszköz teljes mását is felépíteni. A kutatásvezető, Tony Freeth professzor elmondása szerint a mostani tanulmányban bemutatott szerkezet az első, amely teljes összhangban áll az eszköz fennmaradt részével, valamint az antiküthérai órán olvasható tudományos feliratokkal.
A kutatók komplex rendszert modelleztek fogaskerekekből – egy olyan gyűrűs szisztémát, amely kilenc kimenettel rendelkezik: ezek közt akadnak a korban ismert égitestek (Hold, Merkúr, Vénusz, Nap, Mars, Jupiter, Szaturnusz), valamint különböző találkozási pontok (együttállások) és a dátum beállításának a lehetősége. A mostani modell egyik újdonsága egyébként, hogy nem csak a Vénusz és a Szaturnusz ciklusait veszi számításba, mint a korábbiak (mivel mindössze erre a két ciklusra maradt fent fizikai bizonyíték a szerkezetből). Egyébként a tanulmány néhány helyen teoretikus összetevőket is felhasznál, melyek mintájául későbbi korokból fennmaradt, hasonló órák szolgáltak. A háromdimenziós kirakós megoldásához ezen kívül be kellett vetni a babilóniai csillagászatot, a korai görög csillagászati elméleteket, valamint a platói iskola matematikáját is. Végső soron a teljes eszköz egy zseni teljesítményét dicséri a szerzők szerint. (Hogy ki jön szóba a gép alkotójaként, arról a fentebbi cikkünkben lehet olvasni.)