A Venus Life Finder program lehet az első privát finanszírozású Vénusz program, amelyet a bolygó feltérképezésére indítanak, és az első küldetésre már akár a jövő évben is sor kerülhet a projekt szervezői szerint. A VLF-et az MIT (Massachusetts Institute of Technology) professzorai, Sara Seager, Janusz Petkowski és William Bains vezetik és a fő támogatójuk az amerikai Rocket Lab vállalat, amelynek újonnan fejlesztett Electron rakétájával juttatják majd el a szondákat a távoli bolygóhoz.

A programot, amelynek pontos menete még most körvonalazódik, kifejezetten azzal a céllal tervezték meg, hogy felélesszék a múlt századbeli küldetések, többek között a szovjet kooperációban kivitelezett Vega missziók szellemét, amelyeket a Vénuszhoz indítottak és amelyek az űreszközök számára barátságtalan környezetben próbáltak meg minél több információt szerezni a bolygó légkörének és felszínének összetételéről. A Vénusszal kapcsolatos küldetések a későbbiekben háttérbe szorultak a Holdat és a Marsot vizsgáló, valamint, főként az elmúlt években, az ezekre a helyszínekre indítani tervezett emberes missziók előkészítése mellett, de a Vénusz felhői alatt (vagy inkább felhőiben) rejtőzködő lehetséges életre utaló jelekről szóló felfedezések és a bolygó múltjának titkai azóta sem hagyták nyugodni a kutatókat és az elkövetkező évtizedben a Vénusz programok újbóli gyarapodására lehet számítani.

Ugyan azt a lehetőséget, hogy a bolygó atmoszférájában valóban foszfint találtak volna a kutatók, már az erről szóló, 2020-ban megjelent tanulmány publikálása után nem sokkal kétségbe vonták a szakértők, de a vita azóta is zajlik arról, hogy az 1978-as Pioneer program adatainak elemzésére támaszkodó kutatás eredményei vajon mennyire állják meg a helyüket, és az észlelt foszfin tényleg létezik-e a Vénuszon és ha igen, mi lehet a potenciális forrása. A kérdés azért érdekes, mert földi körülmények között ezt a vegyületet élő organizmusok állítják elő, ezért a Vénuszon is esetleg az élet jelenlétére utalhat.

"A Vénusz légkörbeli foszfin létezése mellett állunk ki"

- írja a Venus Cloud Life közleménye, amely a Venus Life Finder missziót részletezi - "de elismerjük, hogy a vita eldöntetlen marad, amíg nem térünk vissza a helyben végzett mérésekhez a Vénusz légkörében."

A VLF program három különböző lépése, illetve verziója az eltérő méretű űreszközök indításán alapszik, amelyek közül a legkisebb szondákra épülő missziót akár már 2023-ban elindíthatják a Rocket Lab Electron rakétájának segítségével. A koncepció szerint a "gyors misszió" során egy 15 kilogrammos űreszköz, ami nem ereszkedik le a felszínre, csak a légkörbe lép be, 2-4 kilónyi megfigyelő eszközt visz magával, amelyek három-tíz percig tartó megfigyelést végeznek. A kis méretű rakomány behatárolja a mérések lehetőségeit, de a foszfin vizsgálatára így is lesz elég idő. A nagyobb, ambiciózusabb küldetések során 50 és 100-200 kilogrammos szondák bevetését tervezik, amelyek ballonokat engednének ki, hogy azok jóval hosszabb ideig, akár több hónapig is gyűjtsék az adatokat az atmoszférában.

"Az emberek régóta beszélnek a Vénuszra indított missziókról, de mi most kitaláltuk az eszközöknek egy koncentrált, miniatűrizált készletét, amellyel ezt a feladatot elvégezhetjük."

- nyilatkozta Sara Seager az MIT Newsnak tavaly decemberben - "Reméljük, hogy ez a kezdete egy újfajta szemléletnek, hogy olcsóbban, gyakrabban és jobban összpontosított módon mehessünk (a Vénuszra)."

(Fotó: Pixabay, Venus Cloud Life)