A pókok persze nem zenét szereznek, mikor a hálójukat szövik (bár még egy sem cáfolta), hanem egy olyan rendkívül finom, rugalmas, erős térszerkezetet hoznak létre, mely egyszerre alkalmas élelemszerző csapdának, és jelzőberendezésnek az élelemszerzés megtörténtéről. A pók a háló közvetítette rezgésekre támaszkodva érzékeli a vacsoraidőt, a testét és lábait borító számtalan apró szőr és nyílás segítségével, melyek segítik a beérkező különböző rezgések forrásainak beazonosításában.
Ez nem is olyan egyszerű, az apró állatoknak számos különböző jelforrást kell szétszálazniuk a zsákmány vergődésétől kezdve egy másik pók érkezéséig, vagy a szél okozta vibrációkig. A kifeszített háló szálai ezektől függően más és más rezgést keltenek. Miután eldöntötték, hogy megcsinálják, a tudósok néhány éve Tomás Saraceno művész segítségét kérték a csak részben akadémiai kihívást jelentő szonifikáció feladatához.
Közösen létre is hoztak egy olyan interaktív hárfaszerű hangszert, melyet Spider's Canvas-nak neveztek el, és a világ számos helyén, 2018-ban élő performansz keretein belül pókháló alapú zenei előadásokat tartottak a segítségével.
Később tovább tökéletesítették az eszközt, és egy interaktív virtuális valóság-komponenst is készítettek, ami lehetővé tette a látogatóknak, hogy belépjenek és interakcióba kerüljenek a zenélő pókhálóval.
Az talán már az eddigiekből is nyilvánvaló, hogy a pókoknak sajátos, egyedi, vibrációkon és azok értelmezésén alapuló kommunikációs nyelvük van. A kutatás segített jobban megérteni ezt a nyelvet, és a pókháló háromdimenziós architektúráját.
"A pók rezgő húrok környezetében él. Nem nagyon látnak, ezért különböző frekvenciájú rezgéseken keresztül érzékelik a világot"
- mondta Markus Buehler mérnök, az MIT kutatója.
A kutatók egy trópusi sátorhálós pókot tettek egy téglalap alakú tartályba, és megvárták amíg teleszövi azt háromdimenziós hálóval. A hálót laplézer segítségével világították meg és nagy felbontású képeket készítettek a háló két dimenziós metszeteiről.
Ezután egy erre készített szoftverrel illesztették össze a 3D térszerkezet képét a két dimenziós metszetekből. A szonifikációhoz különböző hangfrekvenciákat dedikáltak a különböző szál-szakaszokhoz, ennek eredményeképpen a megszólaló hangok a pókháló szerkezetének mintázatát követték.
A mérnökök számára különösen hasznosnak bizonyult a pókháló szövés közbeni analitikája, és szonifikációja. A folyamat lépésenkénti követésével jobban megérthették, hogy a pókok hogyan építik fel a 3D-s hálójukat támogató struktúrák nélkül, ami hasznos tudás lehet például a 3D-s nyomtatásban.
A létrehozott VR környezettel - a laikusok számára nyújtott adekvát művészeti élmény mellett - kitűnően tesztelhető, hogy mi történik, ha a pókháló egyes elemeit módosítják. Ezzel újabb hasznos strukturális ismeretek nyerhetőek ki a biomimikri alapú térszerkezetek eme kitüntetett képviselőjéből.
A kutatók munkája nyomán egyfajta pók-rezgésnyelv-szótár is létrejött, olyan bejegyzésekkel, mint a „csapdába esett zsákmány”, az „épülő háló” vagy az „újabb pók érkezett szerelmi szándékkal", és a kutatók még ennél is tovább mentek.
"Most szintetikus jeleket próbálunk generálni, hogy a gyakorlatban is beszéljünk a pókokkal. Ha bizonyos ritmus- vagy rezgésmintáknak tesszük ki őket, vajon befolyásolhatjuk-e azt amit tesznek? Talán kommunikálni is elkezdhetünk velük? Ezek valóban izgalmas ötletek." - vázolta a kutatás perspektíváit Buehler.
A friss kutatásokat az American Chemical Society tavaszi ülésén mutatták be, a korábbi eredményeket pedig 2018-ban tették közzé a Journal of the Royal Society Interface tudományos folyóiratban.
(Forrás: Sciencealert Kép: Markus Buehler, Unsplash)