Legtöbbünk fejében bizonyára meglapul pár félelmetes kép a különféle halálnemekről, de a meteor becsapódás általi verzió talán még ott sem szerepel. Hiszen mennyi annak az esélye, hogy valakit hasonló szerencsétlenség ér? Nos, ha ezt személyesen megkérdezhetnénk az amerikai Anne Hodges-tól, bizonyára azt mondaná: nagyon is sok. A szakértők ugyanis sokáig úgy gondolták, ő lehetett az első, aki meteorit becsapódás áldozata lett 1954-ben. (Az akkor harmincnégy éves nő túlélte az esetet, de maradandó sebet szerzett a lábán és a csípőjén.)  Később előkerült egy bejelentés 1825-ből, ám úgy tűnik török kutatók most leltek rá az első hiteles kéziratokra, amelyeket 1888. augusztus huszonkettedikén az iraki Sulaymaniyah településen jegyeztek - írja a Science. 

A becsapódás egy domboldalt ért, melynek következtében egy ember meghalt, egy másik pedig lebénult.

A Sid Perkins vezette kutatás eredményei a Meteoritics & Planetary Science folyóiratban is megjelentek. Bár a meteorit általi elhalálozással kapcsolatos mendemondák a Krisztus előtti időkig visszanyúlnak, a történészek mostanáig nem találtak elegendő bizonyítékot az első konkrét esetre. A legutóbbi például 2016-ban történt, amikor indiai újságok arról számoltak be, hogy egy helyi buszsofőrrel állítólag egy egyetemi épületbe csapódott meteorit végzett. (Erről Christine Hauser tudósította a New York Times-t). Mivel semmi égi jelenségre utaló nyomot nem találtak, a NASA szakértői a helyszíni fotók alapján inkább robbantásos merényletre gyanakodtak. A Föld légkörébe belépő (lezuhanó vagy útközben megsemmisülő) meteoritok listáját az International Comet Quarterly (ICQ) című szaklap jegyzi, amin mostanáig azonban bizonyított haláleset nem, csupán lerombolt épületek, elpusztult állatállományok és közvetett emberi sérülések szerepelnek.

Sok hűhó semmiért

A már említett Anne Hodges esete ugyanakkor valóban kivételes, az alabamai nő ugyanis teljes nyugalomban sziesztázott kanapéján 1954. november harmincadikán, amikor egy több mint négy kilós meteorit csapódott a mennyezetbe. A mintegy négy és fél milliárd évesre becsült szikla Hodges bal lábát, illetve csípőjét érte, és nagy, sötét zúzódást hagyott maga után.

A kálvária, ami ezután következett, viszont alighanem rosszabb volt, mint maga a becsapódás.

Hirtelen mindenki akart magának egy darabot a kőzetből: Hodges életében egymást érték a magazinos és televíziós szereplések, az amerikai légierő meg akart bizonyosodni róla, hogy valóban meteor, és nem valami kémprogram csapódott a tetőbe, geológusok további tanulmányozás céljából akarták elvinni, míg a nő férje valóságos aranybányát látott benne, ezért feltett szándéka volt eladni. Akárcsak a főbérlőjük, egy bizonyos Bertie Guy. Guy peres útra terelte az ügyet, mondván az ő lakása, ergo a becsapódott kőzet is hozzá tartozik. A bíróság végül elutasította követelését, ám a procedúra végére már a történet sem tűnt fontosnak.

A házaspár megpróbált túladni a meteoriton, de mivel senkinek sem kellett, évekig ajtótámasznak használták, majd végül az alabamai Természettudományi Múzeumnak ajándékozták.

A média nyomása és a jogi küzdelmek komoly lelki traumát okoztak a nőnek, ráadásul a házassága is ráment. A történtek után sokat betegeskedett, ötvenkét évesen pedig elhunyt. A sors fintora, hogy hatvan évvel később Alabama lakossága újabb becsapódásnak lehetett szemtanúja, az egykori Hodges-albérlet közelében. A fentihez hasonló történetek mindemellett azért is figyelemre méltóak, mert tökéletesen megmutatják milyen az, ha valaki rosszkor van rossz helyen, illetve, hogy mennyire alábecsüljük ennek a valószínűségét. Michael Reynolds, a Floridai Állami Főiskola csillagásza a történtek kapcsán megjegyezte, hogy szerinte

nagyobb az esélye, hogy egyszerre szenvedjünk áramütést, és felkapjon minket egy tornádó, minthogy belénk csapódjon egy meteor.

Vissza 1888-ba

A feltételezett első meteor általi halálesetről három különböző feljegyzés is készült, az eredeti kéziratokat pedig török levéltárban helyezték el. A Science szerint

az egyik példány helyi tisztviselők tollából származik, akik a becsapódás és az azt követő események lezajlását körülbelül tíz percesre becsülték.

Az emberáldozaton kívül pedig megemlítik a szántóföldeken, valamint a környékbeli településen keletkezett károkat is. A kutatók mindezekből arra következtettek, hogy a kőzet délkeleti irányból közelíthette meg Sulaymaniyahot. Érdekesség, hogy az eseményről még a település kormányzója is levelet írt második Abdul Hamidnak, az Oszmán Birodalom harmincnegyedik szultánjának. Bár a második kézirat írója több, méretben kisebb meteoritokat is megemlít, a szakértők mostanáig nem találtak további becsapódásokra utaló bizonyítékokat. Ettől függetlenül fontos mérföldkőnek tekintik felfedezésüket, ami ismételten közelebb vitt minket a múlt egy darabkájának megismeréséhez.

(Fotó: Pixabay)