Mivel ezek a jelek iszonyatosan gyorsak, ezért a feladat nem volt könnyű, de a Hubble képelemzési módszerével sikerült beazonosítani a távoli galaxisokat, ahonnan ezek a jelek származnak. Sőt nem csak magukat a galaxisokat, de ez utóbbiakon belül is a pontos kiindulási pontokat. Az ezzel kapcsolatos tanulmányt pedig a The Astrophysical Journal már el is fogadta közlésre – számol be róla a CNN.

2007 óta közel 1000 hasonló jelet fedeztek fel, és eddig összesen 15 esetben sikerült visszakövetni a forrást – mind a 15 FRB távoli, fiatal és tömegében jelentős galaxisból indult ki. 5 jel pedig úgynevezett spirálgalaxisból származik, amely a Wikipedia meghatározása szerint a szabályos galaxisok egyik fő csoportja, melyeknél a galaxismagot lapos korong veszi körül, amelyben spirálkarok (ezeknek mindjárt lesz még jelentősége) helyezkednek el. A tejútrendszer, ahol a mi naprendszerünk is található, például ilyen spirálgalaxis.

A beazonosított FRB-k tőlünk 400 millió és 9 milliárd fényévnyi távolságok közt elhelyezkedő spirálgalaxisok karjaiból erednek. Ezeknek a fentebb említett spirálkaroknak a jelentősége abban áll, hogy itt formálódnak a csillagok. A kutatók elmondása szerint a Hubble olyan érzékeny, hogy olyan dolgok is azonosíthatóak a segítségével, amelyeket egy földi teleszkóp képtelen lenne érzékelni – például a Hubble révén vált beazonosíthatóvá bizonyos galaxisok esetén a spirálkarok megléte is. Ezeken a karokon belül pedig a legfényesebb régiók adnak otthont a legfiatalabb, legnagyobb tömegű csillagoknak, majd ahogy távolodunk ettől a régiótól, egyre öregebb csillagokat találunk, melyek már nem ragyognak olyan fényesen. Magyarán az FRB spirálkaron belüli eredőpontja fontos nyomokkal szolgál arról, hogy mi okozhatja ezeket a jelenségeket.

A mostani kutatás szerint a rádiójelek egy olyan zónából érkeznek, ahol a csillagok már nem túl fiatalok, de még nem is igazán öregek. Ennek az a jelentősége, hogy (amint arról a fentebbi, keretes írásunkban már szó esett) korábban úgy vélték, hogy az FRB-ket talán fiatal, szuper sűrű neutroncsillagok összeolvadása okozhatja. Ugyanakkor ilyesmi a spirálkarok azon zónájában történik, ahonnan tehát az új tanulmány szerint nem érkeznek ilyen jelek. A mostani adatok alapján a kutatók arra jutottak, hogy a beazonosított FRB-k nagy valószínűséggel magnetárokból erednek. Ez utóbbi a Wikipedia szerint olyan neutroncsillag, melynek rendkívül erős a mágneses tere, és ez a tér hozza létre azt az óriási elektromágneses sugárzást, mely részben a röntgen-, részben pedig a gamma tartományba esik. Tavaly egyébként felfedeztek egy FRB-t, mely a galaxisunkon belülről eredt, és ennek a forrása egy olyan régió, ahol épp ilyen magnetárok találhatóak. Erről a lentebbi cikkünkben írtunk részletesebben, és a mostani felfedezés tehát ezt a magnetár-teóriát erősíti meg.

Titokzatos rádiókitörést észleltek a Tejút belsejéből Egy csapat csillagász még áprilisban rövid, erőteljes rádióhullám-robbanást észlelt a világűrből, majd azt is azonosították, hogy honnan érkezett: egy hatalmas objektumból a saját galaxisunkban. Ez az első eset a történelemben, hogy a tudósok képesek pontosan meghatározni egy FRB kitörés forrását, és egyben ez a forrás van eddig a legközelebb a Földhöz.

A tanulmányban ismertetett FRB-k a jelenlegi elképzelés szerint tehát fiatal magnetárokból erednek, melyek később neutroncsillaggá válhatnak. Ezeknek az erősen mágneses égitesteknek a felszínén mindenféle kitörések és mágneses folyamatok zajlanak, melyek felelősek lehetnek a rádiójelek kibocsájtásáért.

Hozzá kell azért tenni, hogy minél több ilyen jelet figyelnek meg a kutatók, annál sokfélébbnek tűnnek, magyarán a többféle jelet többféle okra lehet visszavezetni, nem kizárólag a magnetárokra. Ugyanakkor a mostani, illetve a jövőben fellőni tervezett rádióteleszkópok segítségével ezek forrása is meghatározhatóvá válhat majd.

(Kép: Pixabay)

További cikkek a témában:

Ahogy egyre többet tudunk az ismeretlen, űrből érkező jelekről, úgy válnak egyre titokzatosabbakká Sikerült találni egy 157 napos ciklusban ismétlődő jelet, ez a második ismétlődő FRB, amit ismerünk. A helyzet azonban most csak zavarosabb, mint annak előtte.

Az eddigi legnagyobb rádióhullám-kitörést észlelték a csillagászok Mivel a neutroncsillagokról szóló hírek világában nincs olyan, hogy túl sok, itt a menetrendszerű heti felfedezés. Áprilisban a csillagászok rendkívül intenzív rádióhullám-kitörést észleltek az SGR 1935+2154 néven ismert galaktikus magnetárból.

Eltűnt az Univerzum fele, de szerencsére megtalálták A normális, hétköznapi anyag az Univerzum öt százalékát adja a számítások szerint, amivel csak az volt eddig a probléma, hogy a felét nem találta senki. Most viszont egy csapat tudós ráakadt, méghozzá az űrből érkező, rejtélyes rádiójelek segítségével.