Leszámítva II. Erzsébet rekordját, több mint hatvanhárom és fél évet felölelő regnálásával Viktória királynő a valaha volt, leghosszabban uralkodó brit királynő. Az 1837-ben mindössze tizennyolc évesen trónra kerülő Viktória uralkodása azonban korántsem volt meseszerű - vagy éppen biztonságos. 1840-ben egy fiatal munkanélküli ifjú, Edward Oxford rálőtt a királynőre, miközben férjével, Albert herceggel épp egy hintóval hajtott édesanyjához látogatóba. Oxford kétszer lőtt, mindkétszer mellé, majd végül elfogták. Mivel a bíróságon elmebetegnek vallotta magát, így cella helyett bolondok házába zárták.

Alig két évvel később egy John Francis nevű férfi is Viktória életére tört. Első kísérletét, akárcsak Oxford, ő is akkorra időzítette, amikor a királynő éppen hintóban utazott. Amikor a kocsi a Buckingham-palotához vezető sugárúton haladt, Francis előrelépett, Viktóriára célzott, de elszalasztotta a lövés lehetőségét, és elmenekült. A vakmerőségéről híres uralkodónak nemhogy nem szállt inába a bátorsága, de úgy döntött,

másnap ismét végighajt ugyanazon az úton, és kiugrasztja a nyulat a bokorból.

A terve bejött, Francis ismét felbukkant és lőtt, de célt tévesztett, őt pedig sikeresen elfogták. A férfit előbb árulásért halálra ítélték, majd ezt élethossziglani száműzetésre enyhítették és Ausztráliába szállították.

Hogy, hogy nem, de mindössze két nappal azután, hogy a Francist szállító hajó elindult Ausztrália felé, már jött is az újabb önjelölt merénylő, egy bizonyos John William Bean személyében. Bean eltalálta a királynőt, ám pisztolyát mindössze dohánnyal és papírral töltötte meg, így az nem okozott komoly sérülést. Tettéért tizennyolc hónap börtönbüntetésre ítélték. Hasonló sorsra jutott 1849-ben az ír William Hamilton is, aki puskaporral töltötte csőre fegyverét.

A nyolcból mindössze egy merénylet végződött a királynő sérülésével, ezt egy leszerelt katonatiszt, Robert Pate követte el, aki egy vasvégű bottal fejbe vágta Viktóriát, amitől az uralkodó szeme bekékült, és egy évekig látható sebhely éktelenkedett az ütés helyén. Mintha csak az "Ami nem öl meg az megerősít!" lett volna a mottója, Viktória alig két órával az ijesztő és fájdalmas jelentet után (1850),

sebhelyesen és monoklival jelent meg alattvalói előtt, hogy bizonyítsa, semmi nem tántoríthatja el az ország szolgálatától.

A következő esetet egyes történészek inkább politikai tüntetésnek, mintsem merényletnek tekintik, hogy helyesen-e vagy sem, azt mindenki döntse el maga. Az 1870-es évek elején a monarchia népszerűsége elérte mélypontját, amit csak fokozott, hogy Viktória teljesen visszavonult a nyilvánosságtól édesanyja és férje halálát követően. Ilyen viszonyok között történt 1872 februárjában az az eset, amikor a mindössze tizenhét éves Arthur O’Connor (egy ír nemzetiségű parlamenti képviselő unokaöccse) pisztollyal hadonászott Viktória előtt, mikor az uralkodó éppen kiszállt a kocsijából a Buckingham Palota udvarán. A királynő hűséges skót szolgálója, John Brown azonnal úrnője védelmére kelt és megragadta a fiút, akiről hamarosan kiderült, hogy fegyvere töltetlen volt. O’Connort mindazonáltal egy év börtönbüntetésre ítélték.

A Viktória ellen megkísérelt utolsó merénylet 1882-ben történt. A merénylő ezúttal Roderic Maclean költő volt, aki megsértődött, amikor a királynő nem fogadta el egy neki címzett versét. Maclean akkor lőtt rá az uralkodóra, amikor az éppen kilépett a kocsijából a vasútállomáson, de golyója célt tévesztett. A sértődött férfit az Eton College két, közelben tartózkodó tanulója azonnal megrohanta és

esernyőikkel addig ütlegelték, amíg végül a rendőrök megérkeztek, és elfogták a rendbontót.

A merénylők saját céljaikat ugyan nem tudták véghez vinni, mégis komoly hatással voltak a brit politikára, hiszen lényegében hozzájárultak a brit monarchia megszilárdulásához a tizenkilencedik században.

(Forrás: History, Smithsonian Magazine, Fotó: Romanov Empire, Getty Images Hungary)

További cikkek a témában:

Az ókori Athénban csak a leggazdagabbak fizettek adót, és ők is felvágtak vele Méghozzá nyilvánosan. Pedig a kivetett adó mértéke olyan magas volt, amennyit egy szakképzett munkás tíz-húsz év alatt keresett.

Két tőrrel a csuklói helyén kaszabolta a spanyol hódítókat egy indián harcos Galvarinot, a mapucse indiántörzs vezérét durván megkínozták a spanyol hódítók, mégsem tudták megtörni: a legenda szerint, miután levágták bal kézfejét, odatartotta a másikat is, majd visszatért törzséhez, ahol késekkel helyettesítette kezeit, és tovább harcolt az európaiak ellen.

Nem beszélt angolul, és nyíltan homoszexuális volt az amerikai hadsereg elfeledett hőse Friedrich Wilhelm von Steuben, porosz katona vérbeli botrányhős volt: angolul szinte csak káromkodni tudott, és a feljegyzések szerint az első szexpartit is ő szervezte az amerikai hadtörténetben. Ám ez mind semmi ahhoz képest, amit az országért tett.