A gömb lényege, hogy egy elég fejlett civilizáció képes egy csillag köré olyan gömböt – lényegében erőművet építeni, amely annak minden energiáját felfogja. Erről a teoretikus eszközről már mi is többször írtunk.
Sőt egy időben felmerült, hogy a KIC 8462852 nevű csillag, vagyis a Tabby csillagának is nevezett égitest körüli anomáliát éppen egy Dyson-gömb okozhatja – akit ez a sztori részletesebben érdekel, itt olvashat róla. Most azonban nem olyan csacskaságokkal foglalkozunk, mint idegen civilizációk, hanem az embert talán legrégebb óta foglalkoztató kérdésre keressük a választ – mi az örök élet titka? És ezzel együtt: miként gyűrhetjük le a Kaszást annyira, hogy a halottakat is visszahozzuk? Egy új elmélet szerint, melyről a Popular Mechanics számol be, ehhez „mindössze” két összetevőre lesz szükségünk: a fentebb említett gömbre és egy szuper intelligens MI-re. (Magyarán ez egy erősen elméleti játék, nem fog még a héten megvalósulni.)
A teória szerint mindez a következő recept szerint működhet: először fogjunk egy már-már félisteni képeségekkel rendelkező mesterséges intelligenciát! Ez utóbbinak természetesen rengeteg energiára lesz szüksége – itt jön tehát képbe a Dyson-gömb. Ezután az MI a hatalmas számítási kapacitást arra használja majd, hogy begyűjt minden emberről annyi történelmi és személyes adatot, amennyit csak lehet, és ez alapján megalkotja a digitális másunkat. Ha ez megvan, a digitális másunk egy szimulált valóságba kerül, ahol ismét meghalunk, éppen mint a tényleges életünkben. Ezután viszont egy szimulált Túlvilágba kerülünk. A cikk példaként a Black Mirror sorozat (talán akadnak, akiknek a magyar cím, Fekete tükör lesz inkább ismerős) méltán az egyik legjobbnak tartott, San Junipero epizódját hozza példaként erre a digitális Tartaroszra.
Mielőtt picit mélyebbre ásnánk a dologba, vizsgáljuk meg, ki áll az elmélet mögött: a fent leírtak Alekszej Turcsin, orosz transzhumanista egyik módszere az áhított örök lét elérésére. Turcsin egy másik transzhumanistával közösen mutat be pár, a technológia által kivitelezhető módszert a tanulmányában a halál legyőzésére, és a Dyson-gömbre kötött szuper intelligencia ezeknek az egyike. Aki nem olvasná végig a tanulmányt a többi lehetőségről, az lentebb megtekintheti az összefoglaló ábrát:
Mint látható, Turcsin valójában minden módszerre kitért, de ezeket aszerint rendezte el, hogy az adott módszerrel mekkora valószínűséggel érhető el a kívánt cél. Ennek megfelelően a transzhumanista szerint a régi sulis transzcendens megközelítés (tehát, hogy Isten majd szépen feltámaszt mindenkit) a legkevésbé biztos megoldás. Az újszerű fizika felfedezése is magasabb polcra került ebből a szempontból, ahogy a kvantumhalhatatlanság is. Amennyiben pedig biztosra akarunk menni, úgy már életünkben is fel kell készülnünk a halál utáni létre (amiben azért szerintem akad némi vallásos jelleg): mivel a lista tetején éppen ez a módszer található. Ugyanakkor a legtöbb vallástól eltérően az előkészület nem azt jelenti, hogy az adott Teremtőnek tetsző mód éljük az életünket, hanem például fagyasztással vagy plasztinálással (ezzel a módszerrel tartósítják a holttesteket a látványos anatómiai kiállításokon) megőrizzük a testünket, miközben a fáarókkal szemben nem csak a porhüvelyünk mumifikáljuk, de az adatainkat is: tehát annyi adatot hagyunk magunkról, amennyit csak lehetséges. Ez utóbbi törekvés eléggé szembemegy az egyéni szinten gyakorolt „korszellemmel”, hiszen az átlagpolgár törekvése inkább az, hogy minél kevesebb adat gyűljék össze róla. Turcsin azonban mindezt annyira komolyan veszi, hogy nem csak a napjairól, de az álmairól, a beszélgetéseiről, és élete minden rezdüléséről naplót vezet. Sőt ezekbe még a hibáit, negatív tulajdonságait is feljegyzi a hűség kedvéért.
Ha tehát elér a technológia arra a szintre, hogy a testünk valamiként feltámasztható legyen, akkor elég lesz csak ezt a tengernyi adatot betölteni, és máris ott folytathatjuk a mindennapjainkat, ahol abbahagytuk – némileg Richard Morgan Valós halál című könyvét idéző módon. Ez a módszer azonban nem alkalmas azok visszahozatalára, akik az orosz transzhumanistánál kevésbé voltak életükben előrelátóak (én például azt se tudom, tegnap mit ebédeltem, és sohasem vezettem naplót). Itt jön képbe azonban a Dyson-gömb és a szuper MI, mivel ez utóbbi akár atomi szinten is elemezhetné a bolygót, így pedig rekonstruálhatna mindenkit. Ráadásul nem csak digitálisan, hiszen az esetlegesen előkerülő DNS-ből akár a testi feltámadás is lehetséges (bár kérdéses, hogy az miért lenne érdekesebb mint egy temérdek lehetőséggel teli virtuális realitás).
A gond mindezzel csak az, hogy a fizikusok szerint a Dyson-gömb jóval tovább nyújtózkodik, mint ameddig a realitás takarója elér. Stuart Armstrong, a Popular Mechanics-nek nyilatkozó szakértő szerint jelenleg nem ismerünk olyan anyagot, amely ne szaggatná magát darabokra a Nap körül, ráadásul rendkívül instabil építményről beszélnénk a legjobb esetben is, amit már egy meteortalálat is közelebb lökne a csillaghoz, és összeomlana. Mindez azonban még bagatell göröngy a halhatatlanság felé vezető úton a már-már omnipotens – és így isteni lehetőségekkel bíró MI-hez képest. A Turcsinék által kidolgozott ütemterv ugyanis nekem inkább úgy fest, hogy mivel nem lehetünk biztosak Isten létezésében, építsünk magunknak egyet. Hogy ez megvalósítható cél-e, vagy egyáltalán: jó lenne, ha megvalósulna, az fogós kérdés. Az örök lét ügyében ennél talán az is szerencsésebb választás, ha Darth Plagueis bölcsességére bízzuk magunkat.
(Címlapkép/nyitókép: Flickr/Kevin Gill)