A problémát a Massachusetts-i Műszaki Egyetem (MIT) kutatói próbálják orvosolni egy új, a JGR Atmospheres szaklapban megjelent tanulmány szerint pedig minden okuk megvan a bizakodásra. Bár a villámcsapás nem érinti közvetlenül a repülőgép utasait, a műszerek és fontos eszközök súlyosan megsérülhetnek, nem mellesleg a modern, szénszálas anyagból készült repülőgéptesteknek könnyebben bántódása esik a régi típusúakhoz képest. A kutatók szerint ez azért lehetséges, mert a repülő rossz vezetőképességű alkatrészein változó mennyiségű töltés felhalmozódhat, ezáltal szikrák is kipattanhatnak.

A MIT munkatársai arról is beszámoltak, hogy egy repülőbe évente átlagosan egyszer csap villám, a baleset előidézője pedig az esetek kilencvenöt százalékában maga a gép, minekutána az éles szerkezeti elemeken, például a szárnycsúcson vagy az orron felgyülemlő töltés hatására beindul a kisülés. Carmen Guerra-Garcia, az MIT repülőmérnöki karának adjunktusa szerint előzetes számításaik alapján mindez elkerülhető lenne a repülő teljes töltésmennyiségének csökkentésével. Az adjunktus és csapata laboratóriumi kísérleteket folytatott elméletük igazolására. A gép testére szenzorokat raktak, amelyek mérik az elektromos térben a villámcsapást megelőzően kialakuló előkisülés kialakulását, megjelenése után pedig a gépet megfelelő irányú töltéssel ellátja egy, szintén az eszközön elhelyezett eszköz.

A kutatók szerint ez a módszer kevesebb energiát igényel mint egy villanykörte üzemeltetése, ellenben segítségével a gépmadár rejtve marad a villámcsapások előtt.

A tudósok ezután matematikai modellek felállításával meghatározták a felhalmozódó, az előkisülés kiváltásához szükséges töltést, majd kiszámolták, mi történne a gép ellentétes irányú töltésével. Kiderült, hogy ötven százalékkal nagyobb légköri térerősség kellene ahhoz, hogy így is kialakulhasson villámcsapás.

Magyarán a kísérletek végére felére csökkent a villámcsapás valószínűsége.

A laborkísérletekben ezután egy tíz méteres elektromos teret generáló kamrába tettek egy nagyjából egy méteres szárnyfesztávú repülőgép-modellt. Először ,megvizsgálták, hogy valóban az előkisüléseknek köszönhetően történnek-e a villámcsapások, ami hamarosan be is igazolódott. Másodjára ellentétes irányú töltésekkel kísérletezek, számításaik pedig ezúttal is bejöttek: a pozitív töltéseket hordozó gépre negatív töltéseket árasztva nem volt előkisülés, azaz villámcsapás sem történt.

A kutatók reményei szerint módszerük hamarosan remélhetőleg a gyakorlatban is kieszközölhető lesz. Hangsúlyozzák: mindez jelentős mértékű költségmegtakarítást jelenthet a cégek számára, így az sem véletlen, hogy a jelenlegi kísérleteket a Boeing szponzorálta. Érdekesség, hogy 1998-as adatok szerint a villámcsapások miatti közvetlen vagy közvetett kár évente két milliárd dollár kiesést jelentettek a légitársaságoknak, ez az összeg pedig azóta többszörösére nőtt.

Ugyanakkor a repülőgépek villámvédelme is milliárdos biznisz, 2017-ben például 4,1 milliárd dollárt költöttek rá, ami a jövőben szintén megsokszorozódhat.

(Fotó: Pixabay)