A James Webb Űrteleszkóp fejlesztéséről már az 1980-as években is folytak a tárgyalások, igaz, hogy akkor még csak annyit körvonalaztak a tervekkel kapcsolatban, hogy az akkor még el sem indult Hubble Teleszkópnak szüksége lesz egy utódra, ami más vagy szélesebb elektromágneses sugárzási tartományban mér. Eleinte az ultraibolya tartományban megfigyelő űrtávcsövet szándékoztak építeni a szakértők, majd végül az infravörös képalkotó berendezésekkel felszerelt teleszkópra esett a választás, amelyet a NASA, az Európai Űrügynökség és a Kanadai Űrügynökség együttműködésében kezdtek fejleszteni és 2002-ben keresztelték el James Webb Űrteleszkópra a NASA egykori igazgatója után.

A JWST sok évtizedig tartó tervezés, építés és halasztás után végül 2021 decemberében indult az űrbe a második Föld-Nap Lagrange-pontra és éppen egy éve, 2022. július 12-én mutatták be első tudományos értékű képeit, amelyeket küldetésének kezdetén készített. A SMACS 0723 galaxiscsoportól, az NGC 3324 csillagkeletkezési régióról, az NGC 3132 planetáris ködről, a Stephan-ötös galaxiscsoportról és a WASP-96 b exobolygóról készült felvételek soha nem látott részletességgel fedték fel az égi formációk rejtélyeit és bizonyították a 6,5 méteres átmérőjű főtükörrel rendelkező teleszkóp fejlett képességeit és pontosságát.

Az azóta eltelt időben az űreszköz szembesült nehézségekkel is, 2022 májusában például egy nagyobb erejű mikrometeoroid becsapódásának következtében sérülés keletkezett a főtükör C3 szegmensében, de a károsodást a mérnökök kompenzálni tudták annyira, hogy a mérések és adatok minőségében ne okozzon problémákat. Az első év projektjei számos újdonságot hoztak a megfigyelések terén, többek között felfedték az eddig ismert legősibb fekete lyukakat és új exobolygókat, fényképet készítettek a legtávolabbi ismert csillagról, az Earendelről és szén-dioxidot észleltek egy exoplanéta légkörében. A teleszkóp infravörös tartományban zajló érzékelésének köszönhetően "átlát" azokon a porfelhőkön, amelyek a formálódó galaxisokat veszik körbe, így az univerzum egészen korai idejébe is betekintést tud nyújtani.

A tudósok és a JWST fejlesztésében résztvevő cégek által is előszeretettel időgépnek titulált eszköz ezzel a képességével érdemelte ki becenevét.

A teleszkóp 13,5-13,7 milliárd évvel tud visszatekinteni a múltba és a legelső csillagok és galaxisok kialakulásáról gyűjt adatokat. A hatalmas időbeli és térbeli távolságokban lévő égitestek kisugárzott fénye a vöröseltolódás miatt a megfigyelőeszközök számára már az infravörös tartományban látszik, amelyben a teleszkóp mér, de emellett az űrtávcső képeinek jó felbontása és a nagy főtükör is hozzájárul a hatékonyságához.

Az elmúlt egy év képeiből az ESA és a NASA munkatársai gyűjtöttek össze 12 látványos felvételt, ami bemutatja az eddigi felfedezések egy kis szeletét, egészen a Rho Opiuchi formációig, ami a Földhöz legközelebb eső csillagkeletkezési régió.

(Fotó: ESA, NASA, CSA, N. Bartmann/ESA/Webb, K. Pontoppidan/A. Pagan/STScI)