A filmekben az ember csak elruccan a Marsra, jól terraformálja azt, majd elégedetten hátradől a nyugágyában, hogy akkor ennyi volt a klímaváltozás jelentette veszély a Földön. A valóság ennél sajnos sokkal komplexebb, és nem csak a vörös bolygó áldatlan körülményeivel kell megküzdeni, de már az oda- és visszavezető útra is nagyon alaposan fel kell készülni. Ami az utazást (valamint a bolygó felszínét – de erről később) illeti, a ránk leselkedő legnagyobb veszély nem az ellenséges marslakók armadája, hanem a Napból, a távoli csillagokból és galaxisokból érkező részecskesugárzás.

Egy modellszámításra épülő tanulmány lényegében két kérdést jár körbe: a részecskesugárzás túl komoly kockázatot jelentene egy emberekkel végrehajtott marsi misszió esetén, illetve a küldetés időzítésével meg lehetne-e védeni mind az űrhajót, mind az asztronautákat az ártalmas sugárzástól? A válasz pedig, hogy a szóban forgó kockázat éppen a küldetés időzítésével, valamint az űrhajó megfelelő sugárzásvédelmével mérsékelhető – ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy a misszió az oda- és visszatartó utazással együtt nem lehet hosszabb 4 évnél.

Az időzítés azért fontos, mert amikor a naptevékenység épp a csúcson pörög, akkor ez mintegy visszaveri a távoli galaxisokból érkező, rendkívül veszélyes részecskesugárzást, tehát egy legénységgel végrehajtott marsi misszió indítását ehhez kellene igazítani. Átlagosan a Marsig kilenc hónap alatt lehet eljutni, tehát elvileg kivitelezhető egy két éves misszió, amelyben benne van pár hónapnyi marsi tartózkodás is. A kutatók szerint azonban a négy évnél hosszabb misszió már veszélyes mértékű sugárterhelést róna az asztronauták szervezetére, akkor is, ha a fokozott naptevékenységhez igazították az indulásukat.

A modellszámítás az űrhajót védő pajzs tervezésének a nehézségeire is rámutatott

– talán csak nagyon keveseket lep meg, de a sugárvédelemhez aránylag vastag anyagra van szükség. Ugyanakkor ha a pajzs túl vastag, az sem jó, mert ez meg növeli a másodlagos sugárzást.

Ami a marsi tartózkodást illeti, ezzel kapcsolatban is nehézségek merülnek fel, mivel a bolygónak nincs a Földéhez hasonló globális mágneses mezője, valamint vastag légköre sem, így a felszín veszélyes UV sugárzásnak, illetve egyéb sugárzásoknak is ki van téve. Ez azzal jár, hogy a Mars felszínén kilencszázszor nagyobb átlagosan a sugárzás, mint a Földön. Egy új tanulmány azonban arra jutott, hogy a marsi barlangokban az UV sugárzás csak a felszínt érő sugárzás 2 százaléka körül járhat, ami relatíve biztonságosnak számít, ráadásul elég a fotoszintetikus tevékenységhez. Más kérdés, hogy mi a helyzet a jóval veszélyesebb ionizáló sugárzással, de valószínűleg ez is kisebb, mint a felszínen, ám ez egzakt módon csak akkor derülne ki, ha valamely eszközünk ténylegesen bejutna egy ilyen barlangba, amire eddig nem került sor.

Akárhogy is, a barlangok nem csak menedékként jöhetnének szóba, de a fentebb a fotoszintézis kapcsán leírtak miatt ha akad a Marson bármiféle élet, azt jó eséllyel szintén itt kellene keresni.

További cikkek a témában:

A távoli bolygón való életet szimulálják a Mars Dune Alpha moduljaiban egy teljes évig A NASA a vörös bolygóra tartó jövőbeli misszió előkészületeként éppen jelentkezőket toboroz egy egész éves misszióhoz, amelynek során speciális modulokban élve problémák sorát kell majd megoldaniuk a résztvevőknek.

Ilyen látványt nyújt a Mars kisebbik holdja sokezer kilométer messzeségből Hamarosan folytatja asztrobiológiai küldetését a Perseverance, már ki is szemelte a megfelelő kőzetet a következő fúráshoz, de előtte még megmutatta, milyen látványban lehet részük a Mars leendő telepeseinek, mikor felpillantanak az égre.

Elkészült a Starship 70 méter magas hordozórakétája Elon Musk több fotót és videót is megosztott a Super Heavy Boosterről, ami a Starshippel együtt a valaha készült legmagasabb és legerősebb rakéta lesz.