A Business Insider értesülése szerint a Nike új programjában a cég vállalja, hogy a vásárlástól számított hatvan napon belül visszaküldött lábbeliket kitisztítják, kézzel felújítják, majd kedvezményesen ismét piacra dobják őket. Ezen a ponton fontos ugyanakkor megemlíteni, hogy a kezdeményezés nem érinti az agyonhasznált darabokat, erről a Daily Mail írt részletesebben: a cikk szerint a Nike egyes és kettes kategóriákba sorolja a beérkező cipőket, melyek közül az egyes az 'újnak' vagy a 'tökéletes állapotban lévőnek' felel meg, míg a kettes az 'alig használt, apró hibákkal rendelkezőknek.'
A cipőfelújítási programot első körben tizenöt amerikai üzletben próbálják ki, siker esetén pedig belátható időn belül kiterjesztik a programot az Egyesült Államokon kívüli piacokra is. A CNBC szerint a Nike a pazarlás ellen kíván fellépni új szolgáltatásával, ám, hogy mekkora kereslet lesz erre, egyelőre kétséges. A hatvan napos időkeret ugyanis nem túl hosszú egy új cipő esetén, ráadásul ahogy, azt fentebb írtuk:
jóformán csak a kifogástalan állapotban bevitt darabokra vonatkozik.
Az Economic Times szerint ez elsősorban azok számára lehet vonzó, akik kéthavonta lecserélik sportcipőiket. Ebből a szemszögből nézve viszont a kezdeményezés inkább egy újabb marketingfogásnak tűnik, bár az elmúlt időszak eseményeinek tükrében erre szüksége is van most a Nike-nak.
Minden csoda három napig tart, kivéve, ha olyasmit hall az ember a világ egyik legnépszerűbb sportszergyártójáról, hogy az egyik termékéből (Nike Air Max 97) hatszázhatvanhat darab, emberi vérrel átitatott darab került a márkaboltokba, ráadásul a Nike beleegyezése nélkül. Az ötletgyáros az a MSCHF nevű kollektíva, amely már korábban is felborzolta a kedélyeket egyebek mellett egy szentelt vízzel töltött Jézus cipővel.
A hatszázhatvanhat pár számozott cipőt az egy csepp emberi véren kívül bronz pentagramokkal, és egy bibliai idézettel díszítették: „Láttam a sátánt: villámként bukott alá az égből” (Lukács 10, 18). Mint kiderült, a bizarr cipő Lil Nas X rapper egyik videójához készült, és a gyártó szerint egy pár kivételével - amelynek tulajdonosát maga a zenész jelölte ki - percek alatt elkapkodták. A Nike védjegyelkobzás miatt perre ment a gyártóval, és végül megállapodtak, visszahívják a cipőt. A MSCHF azt nyilatkozta, a visszahívás ellenére is elégedett a helyzettel, mert az akció elérte célját.
Bizonyára még sokan emlékeznek a 2011-ben kirobbant homokfúvás botránya, amely minden idők legnépszerűbb ruhadarabját, a farmert övezte: az anyag koptatása mechanikai és kémiai úton egyaránt megvalósítható, és bár utóbbi némileg olcsóbb, de halálos szilikózist is okozhat, ha a koptatást végző munkások belélegzik a keletkező szilikátot. Több tucat halálos baleset után Törökország 2009-ben betiltotta ezt a fajta gyártási eljárást, Kínában azonban továbbra is engedélyezett volt. A tíz éve indult kampány nyomán azóta több divatcég technológiát váltott,
az olasz Dolce & Gabbana azonban ügyet sem vetett a botrányra és az ellene induló kampányra.
A világ még ki sem heverte az előzőt, de már jött is a következő tragédia: egy 2012-es, dakkai ruhagyárban keletkezett tűzben több mint száztízen odavesztek, az eset pedig ismét bebizonyította, hogy milyen körülmények között készülnek az üzletekben kapható konfekcióruhák. Majd 2013-ban, egy szintén Bangladesben összedőlt gyár (ismertebb nevén a Rana Plaza tragédiája) több ezer varrónő halálát okozta. A divatcégek többsége hárította a felelősséget, noha a romok között talált ruhacímkék egyértelműsítették a gyártók kilétét. A fentiek ellenére az első komolyabb változásra 2020 februárjáig várni kellett, a bangladesi legfelsőbb bíróság akkor ugyanis több mint kétszáz textilüzemet bezáratott, noha nem a dolgozók, hanem a rendkívül szennyezett folyók védelme érdekében.
Hogy kétségkívül Kína a világ nagyobb textilgyártója, és a tevékenységéhez köthető környezetszennyezés is egyre súlyosabb, arra egy 2012-es jelentés hívta fel elsőként a figyelmet. Szerzői egyebek mellett leírták, hogy a globális negyvenkilenc vezető, nyugati divatmárkák azok, akik közvetett vagy közvetlen módon felelősek ezért. Ami pedig a Nike-t illeti, Richard Locke, az MIT professzora vizsgálta a márka munkakörülmények ellenőrzésére irányuló kezdeményezéseit: a professzor szerint még ha foglalkoztatják is a cégeket a dolgozói munkakörülmények, és mondjuk auditot tartanak a bedolgozóiknál, azzal sem biztos, hogy a helyzetükön kívánnak javítani. Sokkal inkább arról van szó, hogy amennyiben
egy adott üzemmel túl sok a felmerülő probléma, akkor nemes egyszerűséggel máshová szervezik ki a termelést.
Öröm az ürömben, hogy egyre több cég felismeri a transzparens ellátási lánc fontosságát, valamint enged a fogyasztói nyomásnak, hiszen számos nemzetközi szervezet dolgozik azon, hogy minél többször, és minél gyakrabban új információkkal lássa el a fogyasztókat a textilgyártás árnyoldaláról. Erre jó példa a Fashion Revolution 2020-as kutatása, melynek során öt európai ország több, mint ötezer vásárlóját kérdezték arról, mit gondolnak az ellátási láncok átláthatóságáról, illetve mit tartanak ennek kapcsán fontosnak. Eredményeik szerint a korábbi jelentéseikhez képest évről-évre egyre fontosabb az embereknek, hol is készülnek a ruháik. A megkérdezettek hetven százaléka szerint a kormányok felelőssége a fenntartható ruhagyártás, vagyis a környezet és az alapvető munkajogok megóvása.
(Fotó: Unsplash/Josh_Redd)
További cikkek a témában: