A márka a napokban jelentette be együttműködését a Kintra technológiai startup-al, amely feltalálta a szintetikus anyagok nyújtási, tartóssági és nedvességelvezető tulajdonságait utánzó, mégis megújuló anyagokból készült, komposztálható szövetet. Példának okáért, ha egy pulóvernek lejárt az ideje, akár mi magunk, otthon is komposztálhatjuk, majd táplálhatjuk vele növényeinket. Hozzá kell tenni, hogy a technológia még kialakulóban van, és az sem világos, hogy a szövet hogyan teljesít majd a teszteken, de remélhetőleg a nem is annyira távoli jövőben a technológiai megoldások áthidalhatják a szakadékot a műanyag praktikussága és a biológiailag lebomló anyag környezeti előnyei között.

Agyvérzésen átesett betegeknek készült okosfelső A multiszenzoros hálózattal ellátott ruhanemű valójában egy pólóujj, amely a kar finommotorikus képességét fejlesztve segíti viselőjének gyorsabb, minél teljesebb felépülését.

Mi a baj az újrahasznosított műanyaggal?

A fogyasztási cikkeknek komoly problémája van a műanyaggal: az anyag széles körben való alkalmazásának hajdanán, valamikor az 1950-es években a tervezők - és mindenki más - olcsó, varázslatos anyagnak tekintették a műanyagot, amelyből akkor és annyit termelhetnek, illetve használhatnak, amennyit csak akarnak. Nem telt bele sok idő, mire a vállalatok - a bútor- és játékgyártókon át a csomagoló üzemekig - szinte teljes egészében a műanyaghasználatra támaszkodtak. A divatipar pedig az egyik legnagyobb műanyagfogyasztó: vegyük mondjuk a nejlont, amit először az 1930-as években fejlesztettek ki,

de csaknem még egy évszázaddal később is az ipar által évente felkínált százmilliárd ruhadarab hatvan százaléka szintetikus műanyag szálakból készül, úgy mint a poliészter és a spandex.

Ezen anyagok több okból károsak a bolygóra nézve; nagyrészt a nem megújuló - és nem lebomló - erőforrásnak számító petróleumból készülnek, melynek kinyerése egyaránt károsítja az embert és a Földet is. Az 1970-es években a tudósok felfedezték, hogy a szintetikus szálak ráadásul apró részecskéket bocsátanak a környezetbe, valahányszor viselik vagy kimossák azokat. Utóbbi esetén még többet is. Míg a kaliforniai Santa Barbara Egyetem kutatói nemrégiben megállapították, hogy a szintetikus polárkabátok 1,7 gramm mikroszálat szabadítanak fel minden mosás során, ennek negyven százaléka folyókba, tavakba és óceánokba kerül, ahol végül megmérgezi a tengeri állatokat és így közvetett módon az embereket is. A fast fashion divatcégek miatt visszaesett a tartós használatú ruhák vásárlása, ráadásul a nem újrahasznosítható anyagok miatt sokkal környezetszennyezőbbek. Azonban számos új textília létezik, ami nemcsak környezetkímélő, hanem fenntartható alapanyagból készül, és így segíthet egy sokkal fenntarthatóbb életmód kialakításában.

Csakhogy az újrahasznosított műanyag nem jelent valódi megoldást a problémára, hiszen az is vagy a szeméttelepen vagy, az óceánok mélyén landol.

Jacqueline Savitz, az Oceana óceánvédelmi szervezet vezetője aggódik amiatt, hogy az újrahasznosított ruhaneműk elterjedése valójában negatív hatással lehet a bolygóra, mert azt az üzenetet közvetítheti a fogyasztóknak, hogy ezentúl 'büntetlenül' viselhetnek, vásárolhatnak műanyagot. Igazság szerint azonban a ruhákból származó műanyag kilencvenegy százalékát nem hasznosítják újra, sokszor például azért, mert élelmiszerekkel vagy mással szennyezettek. Savitz szerint a megoldás az lenne, ha teljesen eltávolodnánk a műanyagtól, végtére is a társadalom az 1950-es évekig is tökéletesen megvolt nélküle. Hozzáteszi: szerinte a változtatás elsősorban a vállalatok feladata lenne, hiszen a fogyasztók lehetőségei jelenleg igencsak korlátozottak a tekintetben, hogy mit vesznek le a polcról.

Műanyagmentes műszál

A Pangaia pontosan ezt próbálja elérni. Dr. Amanda Parkes, a vállalat innovációs igazgatója évek óta a műanyag szálak alternatívájának megoldásán dolgozik. Ami végül a Kintrához vonzotta, az az, hogy ők nem próbálják meg reprodukálni a műanyag molekulaszerkezetét, ami egy szintén biológiailag nem lebomló anyagot eredményez, hanem egy új komposztálható anyagot készítenek, amely történetesen a műanyaghoz hasonló tulajdonságokkal rendelkezik.

A Kintra szöveteit úgy tervezték, hogy utánozzák a divatiparban előszeretettel használt nejlon, poliészter és spandex tulajdonságait: ezek az anyagok rugalmasak, így ideálisak a modern gardrób alapdarabjait jelentő leggingsek és farmerek, valamint nedvességelvezető képességüknél fogva az edzőszettek előállításához. A Kintra anyagában ígérete szerint az a remek, hogy szinte bármi készülhet belőle a 'selyem' hálóingtől kezdve a puha pólókon át a vastag pulóverekig. McCall szerint amíg mondjuk a pamut nem, addig a Kintra rostszerkezete megváltoztatható annak érdekében, hogy a különböző konstrukciókban másképp teljesítsen.

A Kintra jelenleg cukrot használ a szövet alapanyagaként, de a vállalat más alapanyagok, köztük a növényi hulladék felhasználásának lehetőségét is vizsgálja.

Kémiai szerkezetének köszönhetően az anyag komposztálható lesz, ami azt jelenti, hogy amikor baktériumoknak és nedvességnek van kitéve, természetes elemeire bomlik, így három hónapon belül vizet, szén-dioxidot és cukorvegyületeket hoz létre. (Ugyanez történne, ha organikus anyagokat, például pamutot vagy kasmírt tennénk egy komposztládába.) Mivel az új anyag egy ipari komposztáló létesítményben egyelőre tönkremegy, a vállalat azon dolgozik, hogy az otthon is komposztálható legyen. Ez egyúttal azt jelenti, hogy ha a szövet valamiért a csatornában végzi, akkor is egyszerűen természetes összetevőire bomlik, ahelyett, hogy károsítaná a környezetet. Parkes szerint a komposztálható anyagok egyik előnye, hogy a Pangaia elvegyül majd más biológiailag lebomló anyagokkal, mint például a pamuttal, melynek köszönhetően az anyag száz százalékban lebomolhat.

Mint ahogy arra Savitz is rámutat, a Kintra szövetének fenntarthatósága attól függ, hogy milyen jól áll majd össze az otthoni komposztládában vagy a hulladéklerakóban. Ma már sok úgynevezett biológiailag lebomló műanyag van a piacon, de a lebomláshoz speciális feltételek kellenek, beleértve a magas hőmérsékletet és a fajlagos nedvességtartalmat is.

"Ha a fogyasztó nem tudja otthon komposztálni, akkor ugyanolyan problémái lesznek, mint a hagyományos műanyag esetén" - mondja.

Kivonni a műanyagot a divatiparból

McCall elismeri, hogy a technológia még mindig korai szakaszban jár, és sok megválaszolatlan kérdés merül fel a szövet pontos szerkezetével kapcsolatban. Parkes mégis kritikus fontosságúnak tartja, hogy a Pangaiahoz hasonló márkák a lehető leghamarabb fektessenek be egy kialakulóban lévő, fenntartható technológiába a gyors növekedés elősegítésének érdekében.

Az elmúlt két évben a Pangaia különböző feltörekvő technológiákat épített ruháiba, a vadvirágokkal bélelt kabáttól kezdve a hínárból származó szövetszálak felhasználásáig.

Parkes egy win-win kapcsolatként látja együttműködéseiket, mivel eddig csak olyan startupokba fektettek, amelyek megvalósítják a számukra szükséges technológiát, ők pedig ezáltal minden igényt kielégítő ruhaneműket hozhatnak létre. A Parkes már tervezi a Kintra szövetének beépítését készülő termékeibe. Egyik ötletük például bár jelenleg még csak a tervezési fázisnál tart, de ha minden jól megy, egy szép napon előrukkolnak egy extra puhaságú, nedvességelvezető anyaggal, ami teljesen új lenne a piacon.

Ez is érdekelhet:

Újabb Black Friday, újabb arcon csapás a bolygónak

Milyen gyakran mosod a  farmerod? Alkalmanként 5600 mikroműszál is leszakadhat róla

Szárítógép: világpusztító, felesleges luxus vagy racionális döntés a háztartásban?

(Fotó: Forbes, Medium, Instagram/Pangaia)