A foltok még hagyján, na de mit keresnek ott lábnyomok! A Marson jelenlegi tudomásunk szerint nincs komplex élet, vagyis nem fordulhat elő arrafelé semmilyen lény, amely akárhány lábon is mászkálhatna/ugrálhatna vagy egyéb módon változtathatná a helyét. Ez tehát mindenképp olyan cím, ami után az ember csak elindítja azt a fránya videót. A feltöltő youtuber védelmében azért tegyük hozzá, hogy a kérdést ő is tisztázza legalább a videóban: ezeket a benyomódásokat nem élőlény okozta, hanem a mélyben zajló mikrorengések. A kérdés tehát az, hogy mik ezek a mikrorengések, és honnan tudunk egyáltalán a létezésükről?

A Marsot nevezhetjük halott bolygónak, ahol egykor talán akadt élet, legalábbis erre utal több tényező is. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a Mars egykor eléggé hasonlított a Földre – a felszínén folyékony víz csordogált, a légköre pedig dús volt oxigénben. Mára mindez radikálisan megváltozott, a planétán nem akad felszíni víz, a légkörének jelentős részét pedig a szén-dioxid teszi ki. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a bolygó felszínét ne alakítanák ma is bizonyos folyamatok.

Az ok, ami miatt ezeket a pókokat látjuk a Marson 2018-ban az amerikai Mars Reconnaissance Orbiter űrszonda készített felvételén látszódtak a hátborzongató, pókszerű alakok a planéta felszínén – ezek okát már akkor is tudták, most azonban először le is modellezték a keletkezési körülményeiket itt, a Földön.

A bolygó arcát olyan tényezők szabják, mint a vulkánok, a meteorbecsapódások, a kéregmozgások, valamint az olyan légköri folyamatok, mint a homokviharok – korábban (fenti cikk) már írtunk arról, hogy sikerült empirikusan bizonyítani, miként keletkeznek például a „marsi pókok”. Mindezek együtt a csillagrendszer legérdekesebb topográfiai alakzatait hozták létre ezen a planétán: a Valles Marineris kanyonrendszer például 4800 kilométeren át kanyarog, vagyis nagyjából 10-szer olyan hosszú, mint a Grand Canyon. Az Olympus Mons pedig az egész Naprendszer leghatalmasabb vulkánja, háromszor magasabb, mint a Mount Everest. Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy a Marson egykor vélhetőleg folyékony víz csörgedezett (sőt bizonyos tényezők miatt elképzelhető, hogy 3,5 milliárd évvel ezelőtt kifejezetten nagyobb áradások is voltak), ami szintén rajtahagyta nyomát a bolygó felszínén. A Jezero-kráter, a Perseverance landolási területe például a delta és a csatornák tanulmányozása alapján egykor hatalmas tónak adhatott helyet. (Egyébként épp ezért landolt itt a marsjáró, hiszen ezen a területen nagy esély van arra, hogy maradt fenn valami nyom, ami a hajdani életre utal.)

A bolygó felszínét pedig ma is aktívan alakító tényezők egyike az a „marsrengés”, mely a fenti videóban is előkerült. A Marson tapasztalható földmozgásokról igazán a közelmúltban tudtunk meg többet, amit főleg az InSight-missziónak (Interior Exploration using Seismic Investigations, Geodesy and Heat Transport) köszönhetünk. Ezt az amerikai, geológiai robot űrszondát a NASA még 2018-ban küldte a vörös bolygóra, és a célja éppen a planéta belsejének a kutatása volt. A szondába épített szeizmográf adatai alapján pedig a Kyushu University kutatói publikáltak tavaly egy tanulmányt, melyben a marsi rengésekről írnak.

Az adatokat a robot leszállóegysége 2019 februárja és júniusa között gyűjtötte, és ebből derült ki, hogy a bolygón több száz rengés volt tapasztalható, melyek azonban elég gyengék amennyiben a tipikus, a bolygónkon általában érezhető földrengésekkel vetjük őket össze. A kutatók megállapították azt is, hogy ezek a mikrorengések mind frekvenciájukban, mind típusaikban igen nagy változatosságot mutatnak akár egyetlen marsi nap leforgása alatt is, aminek az lehet az oka, hogy ezeknek mind eltérő a forrása, és ez utóbbiak egy részét akár a különböző geológiai struktúrák is befolyásolhatják. Ez azért jó hír, mert a legfontosabb különbségek utalhatnak ezen rengések legdominánsabb forrásaira, ami pedig segíthet a Mars belső geológiai felépítésének a leírásában. Sőt a jövőben éppen a mikrorengések tanulmányozása is hozzájárulhat például ahhoz, hogy ráleljünk a bolygó felszíne alatt lapuló jégre.

További cikkek a témában:

Először sikerült bizonyítani a Mars szeizmikus aktivitását A NASA InSight leszállóegysége 2018 óra rögzíti a vörös bolygó rezgéseit, mostanra pedig már a négyszázadik marsrengés is megvolt.

A jó öreg oldalba rúgás, csak most a Marson és a NASA parancsára NASA úgy javította meg Marson tartózkodó Vakondok nevű elakadt egységét, hogy az InSight lander rásózott egyet a borítására.

Minden, amit a Perseverance marsjáróról tudni érdemes Remélhetőleg már egy hónap sincs hátra addig, hogy a NASA új marsjárót küldjön a vörös bolygóra. A Perseverance egyik kiemelt feladata, hogy hajdanvolt élet nyomai után kutasson. Most összegyűjtöttünk mindent, amit erről az eszközről tudni kell.