A Vénusz sokban emlékeztet a Földre, mind méretében, mind a Naphoz képesti távolságában. A Föld ikertestvérének is szokták nevezni. Csak – ahogy ebben a cikkben is leírtuk, miképp pusztulnánk el a felszínén szkafander nélkül – icipicit forró a számunkra. A planéta most azonban a figyelem középpontjába került, mivel olyan vegyületeket találtak rajta, melyek akár az életre is utalhatnak.

Dmitrij Rogozin, az Orosz Szövetségi Űrügynökség vezetője már augusztusban is hangoztatta (amikor a világ épp a Perseverance marsjáró kilövésével volt elfoglalva), hogy a Vénusz érdekesebb, mint a Mars. A Roszkoszmosz fejének némileg sértődött hangú nyilatkozatait az is okozhatta, hogy a SpaceX cég sikeresen juttatott amerikai űrhajóst a Nemzetközi Űrállomásra, és hozott vissza onnan, ezt a utaztatást pedig eddig az oroszok végezték. Elon Musk ráadásul a sikeres start után nem hagyta ki, hogy odaszóljon (pontosabban: visszaszóljon) egyet az oroszoknak.

Ilyen előzmények után jelentette be Rogozin kedden egy moszkvai kiállításon, hogy a Vénusz orosz bolygó – írja a Moscow Times. Rogozin hozzátette azt is, hogy az ő országa landolt először sikeresen a bolygón. Ezzel amúgy a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas évek felderítő küldetéseire utalt. Erre a némileg meglepő nyilatkozatra csak rátett egy lapáttal a Roszkoszmosz, mert a szervezet emlékeztetett arra a hatalmas szakadékra a bolygó felderítésével kapcsolatban, amely az USA és a Szovjetunió közt tátongott, és ami miatt az amerikaiak a Vénusz szovjet bolygónak nevezték – írja az Euronews.

A szovjetek egyébként a Venera űrhajóval tényleg leszálltak a bolygóra 1970-ben, és a Venera 7 huszonhárom percen át küldött vissza adatokat a Földre, mielőtt felmondta a szolgálatot. Az amerikaiak fókuszában pedig sosem állt ez a bolygó, habár vizsgálták műholddal és szondával egyaránt 1978-ban. Az oroszok amúgy mostanság jelentettek be egy saját missziót a Vénuszra, amely a már eltervezett, az amerikaiakkal közösen megvalósítandó Venera-D küldetést követné.

Mint leírtuk korábban, az égtestek tulajdoni viszonyait az 1967-es Outer Space Treaty-ben (Szerződés az államok tevékenységét szabályozó elvekről a világűr kutatása és felhasználása terén) foglaltak határozzák meg. A '67-es szerződés szerint egyetlen ország sem jelentheti be igényét a Holdra vagy más égitestre, éppen úgy, ahogy az Antarktika esetén sem merülhetnek fel területi követelések. Más kérdés, hogy mostanában épp a NASA próbál precedenst teremteni arra, hogy magánvállalatok elkezdhessék az égtestek tudományos és kereskedelmi feltárását.

Nagyon úgy látszik tehát, hogy az űrkutatásba egyfelől kezd visszatérni a klasszikus nemzetállami gondolkodás, amit a Nemzetközi Űrállomás pedig kicsit már meghaladni látszott, és közben az anyagi haszon reménye is kezd felzárkózni a tudományos célok mellé.

(Kép: Wikipedia)