A Near Space Corporation által készített "ballon a ballonban" eszközt speciális céllal hozták létre: a héliummal töltött hatalmas "lufi" szondaként szolgál majd a Vénusz légkörének felderítésében a NASA programjában, amennyiben az útjára indul valamikor a közel-, vagy esetleg távoli jövőben. A program sorsa és lehetséges időpontja egyelőre még homályos, de az biztos, hogy a NASA az elmúlt években több ízben is tesztelt olyan ballonokat, amelyek a régi idők Vega programjához hasonló küldetés részét alkothatják és a Vénusz légkörének vizsgálatát segíthetik elő olyan közeli megfigyelések kivitelezésével, amire más módszerekkel nincs mód.

A ballonos módszer előnyeit 1985-ben a Vega-1 és 2 missziók során demonstrálták, mikor a szovjetek a Vénuszhoz és a Halley üstököshöz küldött űreszközei egymástól körülbelül egy hét eltéréssel egy-egy ballonos szondát engedtek le a bolygó légkörébe, amelyek adatokat gyűjtöttek az atmoszféra jellemzőiről, többek között mérték a hőmérsékletet, a nyomást és a felhők összetételét is. A Vega-1 1985. június 11-én érkezett a Vénuszhoz (moszkvai idő szerint reggel öt órakor), ahol a kibocsátott ballon aláereszkedve a felhőréteg középső részében, 53,6 kilométeres magasságban végezte az adatgyűjtést, miközben 69 m/s-os sebességgel sodródott nyugati irányba. A mérések szerint a légköri nyomás a bolygó ezen területén 535 mbar és a hőmérséklet 300 K. Az eszköz június 13-án hajnalban küldött utoljára jeleket a földi irányítóközpontnak, majd 11 600 kilométer megtétele után elhallgatott.

A Vega-2 sorsa hasonlóan alakult: a június 15-én leengedett ballon ugyanazon a magasságon működött június 17-éig, mialatt 11 100 kilométert utazott 66 m/s-os sebességgel szintén nyugati irányba és ezalatt 535 mbaros nyomást és 308-316 K hőmérsékletet regisztrált. Mindkét eszköz 3,4 méter átmérőjű és 21,5 kilogramm súlyú volt (a mérőeszközökkel és ejtőernyővel együtt 120 kg) és a maró hatású kénsavas környezettől teflonbevonat védte őket, de a bolygón uralkodó extrém körülményeket nem tolerálták sokáig.

A Vega program az eddigi egyetlen olyan misszió, amelynek során a Vénusz felhői közé ilyen alapos betekintést sikerült nyerni, a projekt pedig emellett a Halley üstökös megismeréséhez is hozzájárult: a program ezen szakaszát segítő mérőberendezések egyikét magyar szakemberek részvételével, Szegő Károly vezetésével építették meg.

"A nyolcvanas évek elején indult a máig egyik legnagyobb magyar űrfizikai vállalkozás, a részvétel a Vénusz─Halley (VEGA) programban, amely során a felbocsátott űrszonda egy nagy sebességgel mozgó üstököst közelített meg.

A csúcsidőszakban mintegy 400 fő dolgozott a programon a KFKI-ban Szabó Ferenc és Szegő Károly vezetésével[...] A szondák műszereinek egyharmada Magyarországon, ezen belül jelentős hányada a KFKI-ban készült." - írja az ELKH Energiatudományi Kutatóközpont a programról - "A Részecske- és Magfizikai Kutatóintézetben tervezett és épített kamerarendszer nemcsak képeket közvetített az üstökösről, ─ a történelemben először kaptunk képeket egy üstökös magjáról ─, hanem önállóan, földi utasítások nélkül megkereste és folyamatosan nyomon követte az üstökös fényes magját, illetve ráirányította a szondák műszereit. Ez volt az űrkutatás történetében az első eset, amikor valós idejű képfeldolgozás alapján történt autonóm vezérlés."

A NASA és a Near Space Corporation most tesztelt ballonja a Vega missziókban alkalmazott eszközök fejlettebb verziója, a kettős szerkezetű ballon ugyanis a külső, tetszés szerint állítható részének köszönhetően lehetővé teszi a kormányozhatóságot, legalábbis azt, hogy lejjebb ereszkedjenek, vagy feljebb szálljanak vele bizonyos határokon belül. Ennek érdekében a belső térben található héliumot egy szelepen keresztül lehet kiengedni a rugalmas külső térbe, ha emelkedésre van szükség, majd visszaengedni, ha lejjebb kell szállnia a ballonnak. A mozgásra 52 és 62 kilométeres magasság között lesz lehetőség, vagyis körülbelül a Vega szondák működési tartományával egyező régióban tudnak megfigyeléseket végezni a ballon szenzorai.

Az aerobot a tervek szerint a szelek által nyugati irányba hajtva immár nem néhány órát, hanem 100 napot tölt majd a barátságtalan légkörben

és jóval nagyobb is lesz a nyolcvanas évekbeli elődjeinél a maga 12 méteres átmérőjével. A ballon készítése során az egyik legnagyobb kihívást az atmoszféra korrodáló hatású vegyületeinek való ellenállás biztosítása jelenti, amit saválló bevonattal igyekeznek elérni a mérnökök.

A nevadai Black Rock sivatagban zajló teszten a ballon anyaga és kettős struktúrája is megfelelően működött, persze itt még nem kellett a vénuszi környezetet elviselnie az eszköznek, de a Jet Propulsion Laboratory leírása szerint az egy kilométeres magasságban elvégzett próba során a hőmérsékletet és a légsűrűséget tekintve hasonlóak voltak a körülmények, mint a távoli bolygón 55 kilométeres magassági tartományában. Jacob Izraelevitznek, a ballon fejlesztéséért felelős csapat vezetőjének elmondása szerint az eszköz megfelelően teljesített és jó állapotban maradt a kísérletek elvégzése után. Az elkövetkező időkben az adatok elemzése után a szimulációs modellek fejlesztése lesz az elsődleges cél, majd később, további fejlesztések után, előbb-utóbb következhet a Vénusz is, ahova számos más küldetést is terveznek indítani az űrügynökségek és privát cégek/egyetemek is, így a bolygó hamarosan újra szondákkal népesülhet be és a kutatók hosszú idő után többet is megtudhatnak a Vénusz kénsavas felhőiben és alatta rejtőző világról.

(Fotó: Wikimedia Commons/Daderot, NASA, Near Space Corporation)

Felfújható rája-drónokat indíthat a Vénuszra a NASA A bolygón uralkodó extrém körülmények miatt eddig egyetlen egy szonda bírta egy-két óránál tovább a Vénuszon. Egy új koncepció szerint a ráják testfelépítése rejtheti a kulcsot az égitest felfedezéséhez