Külön virtuális temetője van azoknak a digitális szolgáltatásoknak, amelyeket a Google kisebb-nagyobb hírveréssel elindított, majd kisebb hírverés mellett leállított. Ha a szerkesztők jól számoltak, akkor kétszázhetvennégy ilyen terméket ásott már el a föld alá a keresőóriás, köztük a Hangouts-ot, az egykor az email leváltására létrehozott Google Wave-et, vagy épp a saját közösségi oldalukat, a Google+-t.

A kétszázhetvenegyedik koporsó néhány napja került fel a weboldalra, ez pedig a videojátékok jövője, illetve az lett volna: a Stadia.

Röviddel a Rakéta indulása után, 2019 novemberében írtunk arról, hogy mi is az a felhőalapú gaming, rá egy évre pedig már annak örültünk, hogy itthon is elérhető lesz a Stadia. A szolgáltatás okosnak és aktuálisnak tűnt: miközben egyre nagyobb a videojátékok gépigénye, egyre gyorsabb mindenkinél otthon az internet, szóval miért ne futhatnának a játékok távoli szerverparkokban, vagyis a felhőben, miközben mi otthonról irányítjuk azokat? Így egy egyszerű okostévéhez, öreg PC-hez vagy mobilhoz is hozzáköthetünk egy kontrollert, és már mehet is a játék, hiszen a mi kütyünk csak azért felel, hogy megjelenítse a képeket, amiket a szerver létrehoz, illetve rögzítse és továbbítsa a gombnyomásainkat. Ha mindezt megfejeljük azzal, hogy mennyire nehéz volt konzolhoz jutni a világjárvány alatt, illetve egy Netflix-jellegű modellel, amelyben egy havidíjért cserébe annyit játszunk az elérhető címekkel, amennyit akarunk, már biztos a siker. Vagy mégsem?

A The Verge néhány napja arról írt, hogy 2023 január 18-án bezár a Google Stadia. Mindennek az oka pedig, hogy "nem kaptak rá annyira a játékosok, mint amire számítottak" a cégnél. Mindenki, aki külön játékokat vagy irányítókat vásárolt meg, visszakapja a pénzét. A lapnál úgy gondolják, hogy "a Stadianak esélye sem volt", mert az ígéretes tervek ellenére a termék több kérdést szült, mint amennyit megválaszolt. Elég gyors lesz hozzá a netem? Elérhető rajta a játék, amivel játszanék? Külön vegyem meg hozzá a játékot, vagy kérjem az előfizetést inkább? És mi lesz, ha a Google szokás szerint meggondolja magát, és bezárja az egészet? Ezzel szemben, amint azt a TechCrunch-on Devin Coldewey írta: "Megvan még az eredeti Super Nintendóm, és ugyanolyan jól működik, mint amikor hazavittem. (...) Úristen, harminc éve. A Steamen tíz éve megvett játékaim vannak, amelyekkel ugyanolyan könnyen tudok játszani. A PS3-amon tárolt digitális másolatok még mindig betöltenének, ha előtúrnám a gépet a raktárból." Ezzel szemben Coldewey szerint

"A Google-ben senki sem bízik."

Alig egy évvel az indulás után, már tavaly februárban elkezdtek gyűlni a viharfelhők a Stadia fölött, amikor bezárták a saját játékokkal foglalkozó stúdiójukat. Ennek ellenére még idén nyáron is azt írták a Twitteren egy aggódó felhasználónak, hogy "A Stadia nem áll le. Légy nyugodt, folyamatosan dolgozunk azon, hogy sok jó játékot hozzunk a platformra és a Stadia Próra.". Most a saját fejlesztő partnereiket is meglepték a döntésükkel, volt, aki a sajtóból tudta meg, hogy idén novemberben nem fog megjelenni a Stadián a cím, amin épp dolgoznak. Ahogyan a The Verge-nél fogalmaztak: "a Google képtelen bármi mellett elköteleződni a fejőstehenén, a digitális reklámon kívül". Eközben a konkurensek, vagyis az Xbox Cloud Gaming, a PlayStation Plus vagy a GeForce Now, de akár az Amazon Luna is egyre erősödni és terjeszkedni látszanak.

(Borítókép: Moises Gonzalez/Unsplash)

Öt mondatban: mi az a cloud gaming és mi köze anyósom lexikonjaihoz? Netflix videojátékoknak? Hamarosan ez már nem csak egy álom lesz.