A Stadia egyike a Magyarországon is elérhető cloud-gaming szolgáltatásoknak, tehát olyan lehetőség, hogy a játékhoz kapcsolódó számítási feladatokat egy izmos szerver végzi valahol a távolban, és a mi gépünkön csak a játék streamingelt változata fut, ami a sávszélességet veszi igénybe, de nem szükséges hozzá költséges és friss hardver-felépítmény. Magyarán ez egy lehetőség azoknak, akik játszanának az újabb címekkel, de nem vernék magukat pár százezres (vagy még ennél is extrémebb) költségekbe, amibe a legújabb konzolok (már ha ezeket lehet egyáltalán kapni) vagy egy tettre-készebb gamer pécé kerül. Az előfizetési modellek egyébként szolgáltatóként változnak, a hazánkban elérhető lehetőségeket a lenti cikkben foglaltuk össze. Ami a Stadia kapcsán mindenképp megemlítendő, hogy akár ingyen használjuk magát a szolgáltatást, akár egy fizetős modell-keretében, az itt elérhető játékokat egyrészt meg kell vásárolnunk, másrészt ezt a Stadia ökoszisztémáján kívül nem fogjuk tudni más módon lejátszani. Tehát a Stadia ebből a szempontból úgy viselkedik, mint egy virtuális konzol, és ahogy ezek közt sincs átjárás, úgy nincs a Stadia és egy – teszem azt – játékra kihegyezett asztali számítógép közt sem. (Hogy pontosan értsük, itt egy példa: egy PlayStationre fejlesztett játékot nem fog az Xbox futtatni. Amennyiben az adott cím elérhető egyáltalán az utóbbi konzolon is, ahhoz, hogy játszani tudjak vele a Microsoft gépén, meg kell azt újra vásárolnom).
Mindez miért fontos? Mert nem tudni, hogy mi lesz a már megvásárolt játékoknak a sorsa, ha a Google úgy dönt, hogy lelövi a szolgáltatást. Persze kérdés, hogy lelövi-e, hiszen a Google a világ egyik legnagyobb vállalata, a cloud-biznisz pedig a jövő ipara is lehet, nem véletlen tülekszik mindenki a torta körül beleértve a gamingben már tapasztalattal rendelkező Microsoftot, valamint az olyan óriást, mint az Amazon.
Arról, hogy a Google hozzá akar nyúlni a 2019-ben indított, forradalminak szánt szolgáltatásához, már csicseregtek a verebek – legalábbis a hírről elsőként beszámoló Kotaku szerint. A hír maga pedig első pillantásra elég lelombozó lehet, amennyiben pénzt adtunk ki Stadia játékokra (más kérdés, hogy nem eszik olyan forrón a kását, de erről később): a Google bezárja a Stadiára fejlesztő belsős stúdióit. Mit jelent ez a gyakorlatban? A cég két stúdiót zár be, az egyik Montreálban, a másik Los Angelesben működött. A döntés 150 alkalmazottat érint, akik nem feltétlen veszítik el a munkájukat, a vállalat megpróbál nekik házon belül új feladatkört találni. Persze amennyiben valaki játékfejlesztőként dolgozott eddig, elképzelhető, hogy ebben a szektorban képzeli el a jövőjét, valamint nem csak programozók, de művészek, írók és rengeteg egyéb, egy technológiai cégnél kevésbé hasznosítható szakember is előfordul egy-egy ilyen stúdiónál. Ennek megfelelően az egyik legnagyobb leigazolás, a még az eredeti Assassin's Creedet tervező Jade Raymond el is hagyta a céget. Blogbejegyzésében a Stadia feje, Phil Harrison megköszönte Raymondnak az eddigi munkát, és további sok sikert kívánt neki.
A dolog nem fest szépen, ám ennek inkább az az oka, hogy a Stadiát miként pozicionálta a Google. A Stadia ugyanis – ahogy fentebb arról szó volt – amolyan virtuális konzolként tetszelgett, amiket tradicionálisan részben legalábbis (bár egyre nehezebb megmondani, hogy pontosan mennyire) az exkluzív szoftverek adnak el. Csak hogy érzékeltessük a helyzet súlyát: amennyiben a Sony zárta volna be a saját fejlesztőit, az biztos, hogy kitört volna a pánik. A Stadia kapcsán viszont kicsit más azért a helyzet. Ezek a stúdiók eddig egy címet sem adtak ki (tehát nem patinás csapatokról beszélünk). A döntés egyébként a 2021. utánra tervezett megjelenések törlését is jelenti, arról viszont nem tudni, hogy azelőtt még napvilágot lát-e egy-két Stadia-exkluzív. (Harrison egyébként a közeljövőben megjelenőeken túli címek törléséről írt). Mivel ezeknek a szoftvereknek némi háttértámogatásra mindenképp szükségük lenne hosszabb időn át, a csapatokat pedig a Google most robbantotta fel (a bezárásra a most következő pár hónapban kerül sor), ezért arra tippelnék, hogy komolyabb szoftverekre valószínűleg nem számíthatunk. Ettől függetlenül külsős csapatok esetén is előfordulhat exkluzív tartalom ilyen-olyan formában (például ideiglenes exkluzivitás, vagy valamiféle, csak Stadián elérhető tartalomra vonatkozó kizárólagosság).
A Google döntésében egyetlen pozitívum mindenképp akad, nem kell találgatnunk az okokat illetően, mivel azokat eléggé sallangmentesen mutatja be Phil Harrison a már említett bejegyzésben. Harrison meglepően kerüli a nagyvállalati virágnyelvet, és pár bekezdésben logikus magyarázatot ad: iszonyat költséges a játékfejlesztés, és egyre költségesebb lesz csak. Természetesen léteznek olcsóbb, kisebb csapatok által tető alá hozott szoftverek, és például a Microsoft több ilyen relatíve apróbb, független fejlesztőt vásárolt fel a közelmúltban (Obsidian, inXile), ám a Google szolgáltatását akkor van értelme igénybe venni, ha éppen a hardvert jobban megmozgató címeket próbálnánk ki. A West of Loathing egy remek szerepjáték és westernparódia, ahol kifejezetten vicces nézni a pálcikaemberkék csetlés-botlását (akár szó szerinti csetlését és botlását). A fejlesztése is egy marék mogyoró volt a nagyipari nyitott világú western, a Red Dead Redemption 2-höz képest. A gond csak az, hogy a West of Loathing elfut a ma kapható számítógépek szinte bármelyikén, valamint a régebbi masinákon sem fog ki. Ráadásul ez egy tipikus rétegjáték, mint a kisebb, független címek nagy része.
Vagyis úgy tűnik, hogy a Google nem engedi el a Stadiát (szemben az egyéb gyorsan kukázott projektekkel – a Google masszív temetőjét itt lehet megtekinteni), egyszerűen csak felismerték végre a közönségüket. Ez utóbbi pedig vélhetően azokból áll, akik a legújabb mainstream játékokkal játszanának, de megspórolnák az ezekhez szükséges hardverfejlesztést. Valamint a Google felismerte azt is, hogy mi a Stadia legfőbb erőssége.
A Stadia technológiája ugyanis szenzációs. Ez a leginkább akkor bizonyosodott be, amikor a Stadia (aránylag) zökkenőmentesen futtatta azt a tavalyi Cyberpunkot, ami olyan gyalázatosan futott PlayStatin 4-en, hogy a Sony idővel törölte a játékot a kínálatból. (Tegyük hozzá, hogy a Cyberpunknak még mindig nincs következő generációs, tehát a PS5-öt érintő update-je – de erről részletesebben itt írtunk.) Vagyis az elképzelés működik: a Stadia segítségével játszhatjuk a legújabb játékokat szinte bármilyen képernyőn anélkül, hogy befektetnénk valami drága hardverbe. Phil Harrison nyilatkozata szerint ennek megfelelően a jövőben inkább a kiadókkal és fejlesztőkkel kötött partneri együttműködésekre koncentrálnának oly módon, hogy saját technológiájukat ezek rendelkezésére bocsájtják. Vagyis úgy tűnik, hogy a Stadia nem kíván virtuális konzolként a tényleges játékgépekkel versenyezni, inkább kiegészítő megoldásként működne egy speciális, de nem is feltétlen keskeny felhasználói-réteg számára (akik tehát kíváncsiak a frissebb játékokra, de nem fizetnének komolyabb összeget csak ezért különböző kütyüre.)
Mindez jó és érthető, de azért levonhatóak tanulságok. Egyrészt a Google különösebb szívfájdalom nélkül határozott 150 ember sorsáról, és ismerve a játékfejlesztésben uralkodó nagyipari visszaéléseket, ezzel csak egy újabb ostorcsapást mértek egy, a dolgozóival hírhedten kegyetlenül bánó ágazat munkaviszonyaira. A 150-ből ugyanis kérdéses hogy mennyien toldoznák-foltoznák a Gmailt ahelyett, hogy videojátékokat készítenének. (Illetve hogy közülük mennyit tudna egyáltalán elhelyezni a Google – érzésem szerint egy sztori-dizájnert például nem annyira.) Amennyiben pedig ezek az emberek maradnának a szakmájukban, az most munkahelykeresést, adott esetben költözést és rengeteg életbizonytalanságot jelent. Mindezt Jason Schreier, a Bloomberg újságírója is leírta a Twitter-csatornáján.
1) While some might stay at Google I imagine most of them will leave because they want to make (and have experience making) video games, not Gmail features; 2) Yup many of them will find new game dev jobs, but will they have to move across the world? https://t.co/9sncb68NzL
— Jason Schreier (@jasonschreier) February 1, 2021
Ha pedig a 150 ember sorsa nem is hat meg valakit, az is elgondolkoztató, hogy a Google azért elég gyorsan, különösebb aggályok nélkül változtatott a szituáción. Amennyiben mondjuk valaki azért fizetett elő, és vásárolt itt más platformon nem futtatható, vagyis a Stadiához kötött címeket, mert várta a fincsi exkluzívokat, az most némileg hoppon maradt. Harris ugyan megnyugtatott mindenkit, hogy a Stadia és a Stadia Pro maradnak, de azért elég extrém lépés volt ez (a szektorban nem is igazán került sor arra, hogy egy platform-szolgáltató ukmukfukk bezárja az összes saját stúdióját), és a Google nem is igazán foglalkozott az esetleges ellenvéleményekkel. A másik pedig, hogy jelenleg nem látható, hogy a Google alapvetően változtatna a működésén, ez pedig azzal jár, hogy a Stadia amolyan fekete lyukba került (illetve immár ki lett mondva, hogy ott van): részben virtuális konzol (hiszen a vásárolt címek ehhez az online platformhoz vannak kötve), amit azonban inkább olyan kiegészítő szolgáltatásnak szántak, mint a GeForce Now, amely keretében a meglévő pécé játékainkat streamelhetjük, illetve ha lemondjuk az előfizetésünk, és veszünk egy gamer pécét, oda is „vihetjük magunkkal” a Now-ra vásárolt játékainkat – ezt például a Stadiaval jelen viszonyok közt nem tehetjük meg. Elképzelhető az is, hogy például a Ubisofttal kötnek olyan alkult a jövőben, hogy az egyéb platformra vásárolt Assassin's Creed játékunk Stadián is elérhető lesz, de ezzel meg azok járnak rosszul, akik már megvették Stadiára a játékot, de csak és kizárólag itt használhatják.
Valamint az is látszik, hogy a Google gyorsan visszavonja a seregeit, ha alulmarad, mint történt ez most a valódi konzolokkal szemben, és a saját dolgozóinak a jövője sem érdekelte őket különösebben. Kérdés tehát, mi történik, amennyiben a Stadia fejére nőnek a jelenlegi egyéb cloud-szolgáltatások, akkor mit fog a vállalat szemrebbenés nélkül feladni?