A kutatást a University of Illinois Chicago (UIC) tudósai végezték, és az eredményeket az egyetem honlapján tették közzé. A tanulmány legfontosabb megállapítása, hogy az agyi tevékenységet irányító gének kifejeződése messze nem egyforma a halál beállta után, hanem három csoportra osztható: a gének 80 százaléka relatíve stabil marad az elhalálozást követő 24 órában, egy másik csoport, amely az idegsejtekben található, és az olyan agyi funkciókhoz köthető, mint a memória, gondolkodás, valamint például az epilepsziás rohamok kialakulása, a halál beálltához képest nagyon gyorsan, órákon belül leromlik. Ez utóbbi gének egyébként azért fontosak, mert ezeket vizsgálják a kutatók a skizofrénia és az Alzheimer kapcsán. A gének harmadik csoportja az úgynevezett „zombi gén”, ezek aktivitása pedig épp akkor aktiválódott, mikor az előbbi csoport, tehát az idegsejtekben található gének aktivitása megszűnt, és a zombi gének aktivitása a halál beálltát követő 12-edik órában tetőzött.

Mindez annyiban nem érte a kutatókat váratlanul, hogy ezek a zombi gének a gliasejtek működését irányítják. Az idegszövetünk (az agyunk ebben az esetben) ugyanis kétféle sejtből épül fel, az egyik az idegsejt (neuron) a másik pedig a gliasejt (támasztósejt). Habár az ingerületet alapvetően az idegsejtek vezetik, ebben a funkcióban a gliasejteknek is szerepe van, hiszen ez utóbbiak a neuronra csavarodva nem csak táplálják azt, de az ingerületvezetés sebességét is növelik. A gliasejtek ezen kívül egyfajta takarító, gyulladáscsökkentő szereppel is rendelkeznek, és ez magyarázza az első pillantásra talán hátborzongató, az elhalálozást követő fokozott aktivitásukat. A zombi géneknek köszönhetően a gliasejtek ugyanis az elmúlást követő órákban óriásira duzzadnak, és hosszú, karszerű függelékek jelennek meg rajtuk. Ezzel viszont csak a dolgukat végzik, hiszen azt „érzékelik”, hogy a neuron megsérült, és ezért meg kell azt tisztítaniuk. Ugyanígy viselkednek ezek a sejtek agyi sérülést, agyi oxigénhiányt vagy éppen sztrókot követően.

Újdonság mindehhez képest, hogy eddig a posztmortem agyi szövetek vizsgáltára épülő tanulmányok ezt a körülményt – tehát hogy a halál után eltérő az agyban a génkifejeződés – nem vették figyelembe. Márpedig ezek azok a kutatások, amelyek gyógyszert vagy egyéb terápiás lehetőséget keresnek olyan betegségekre, mint az autizmus, az Alzheimer vagy a skizofrénia. Mint a kutatók elmondják, eddig az volt ezeknek a szöveteknek a tanulmányozása kapcsán a kiindulási alap, hogy amikor a szív megáll, az agy is leáll. Most viszont kiderült, hogy nem ez a helyzet, és a szóban forgó tanulmány eredményeit figyelembe kell ezután venni, ha valaki ilyen szöveteket vizsgál. Mindez például azt is jelenti, hogy a vizsgálatot a halál beálltához képest mihamarabb el kell kezdeni, hogy ezek a változások még ne jelenjenek meg úgy igazán.

A vizsgálathoz egyébként nem halottakat használtak, hanem műtét során eltávolított agyszövetet (például epilepsziát szoktak így kezelni), és mivel ezen szövetekből nem a teljes mennyiségre volt szükség a patológiai diagnózis felállításához, a maradék a kutatókhoz került. Ezekből az agyszövetekből egy nagyobb tömböt aztán 24 órán át tároltak szobahőmérsékleten, hogy szimulálják a halál utáni körülményeket. Az eredményeket pedig a szövet vizsgálatával kapták meg.

(Kép: "zombi sejt", UIC/Dr. Jeffrey Loeb)

További cikkek a Rakétán:

Magyar orvosok felfedezése szerint az Ayahuasca fő pszichedelikuma segíti a sztrókbetegek gyógyulását Ismét a Semmelweis Egyetem kutatóinak sikereiről számolhatunk be, ezúttal a sztrók, avagy agyi infarktus okozta egészségkárosodás enyhítésében.

Magyar kutatók fedezték fel az agyunk fenyegetésre reagáló idegsejtjeit A Semmelweis Egyetem kutatói egészen pontosan a fenyegetettségre adott reakció során kialakuló válaszadást szabályozó sejtcsoportot azonosították az emberi agyban.

A tudósok ultrahanggal "újraindították" két kómás beteg agyát A kómában fekvő betegek sokszor évtizedekig változatlan állapotban tengetik az életüket, és az orvostudomány mindig is nagy erőkkel kutatta az állapotuk javításának lehetőségeit. A Kalifornia UCLA Egyetemén már nem az első alkalommal érnek el sokat ígérő sikereket a területen.