A napokban tudósított a Space.com annak a szakértői csoportnak a felfedezéséről, akik a Ganymedesen azonosíthatták naprendszerünk legnagyobb becsapódási nyomait. A szakértők a NASA misszióinak adatait elemezték, melynek során megvizsgálták az objektum legősibb területén található árkokat. A Ganymedes a Naprendszer legnagyobb holdjának mérete még a Merkúrét is lekörözi. Korábbi vizsgálatok során már megállapították, hogy az árkok becsapódások nyomai lehetnek, Hirata Naojuki, a Kóbei Egyetem munkatársa kollégáival együtt azonban most arra jutott, hogy mostanáig alábecsülték a formációk méreteit. A kutatók szerint a holdat egy, az egész égitestre kiható ütközés érhette. A csapat a Voyager küldetések és a Galileo űrszonda adatait elemezte: a Ganymedes legősibb régióját tanulmányozták, miközben kiderült, hogy az árkok elhelyezkedése koncentrikus. Hiratáék szerint ez egy hatalmas, ötven-százötven kilométer átmérőjű aszteroida becsapódásának nyoma. A csapat arra a következtetésre jutott, hogy az ütközés az egész hold felszínét átalakította, a becsapódás nyomaiból viszont a geológiai folyamatok hatására végül csak árkok maradtak. Ha a jelenlegi számítások helyesek, úgy

a Ganymedesé lehet a Naprendszer legnagyobb becsapódási nyoma, ami egy nem kevesebb, mint egy hétezer-nyolcszáz kilométer sugarú területen helyezkedik el.

A jelenleg elismert legnagyobb ilyen formáció egyébként a Valhalla-kráter a Jupiter Callisto nevű holdján található, a maga ezerkilencszáz kilométeres sugarával.

Meteor hullik a Ganymedesről

A NASA Juno nevű űrszondája 2019 decemberének végén a Jupiter mellett elhaladva közelítette meg a Ganymedes északi pólusát. A Jovian Infrared Auroral Mapper (JIRAM) műszer által készített felvételek voltak az elsők, melyeken a különleges objektum északi részei láthatóak – olvasható a NASA tavalyi közleményében. A Ganymedes többségét vízjég alkotja, a szakértők pedig úgy vélik, hogy az égitest elemezése nagyban hozzájárulhat a Jupiter hetvenkilenc holdjának alaposabb megismeréséhez.

A Ganymedes ráadásul ez az egyetlen (ismert) saját mágneses térrel rendelkező hold, melynek azonban nincs légköre, így a pólusok felszínét folyamatosan bombázza a Jupiter magnetoszférájának plazmája.

Mindez pedig jelentős hatást gyakorol a felszíni jégre. Alessandro Mura, a római Olasz Asztrofizikai Intézet munkatársa, a Juno expedíció egyik tagja szerint a JIRAM képei azt mutatják, hogy a plazmacsapadék befolyásolja a környező jeget. A jelenséget a Juno által sikerült először megfigyelni. A helyi jég nem rendezetten kristályos szerkezetű, hanem amorf, és egészen más infravörös képet mutat az egyenlítőnél fellelhető anyagnál. A JIRAM legfőbb feladata, hogy ötven-hetven kilométerrel a Jupiter fellegei mögé pillantson, de ezen kívül a környező holdak vizsgálatára is felhasználható. A 2019. decemberi manőver során például háromszáz képet készítettek a Ganymedes felszínéről.

(Fotó: NASA, NASA/JPL-Caltech/SwRI/ASI/INAF/JIRAM)