Viktoriánus sör

A történelem kútjában elveszett sörlerakatokat találni persze önmagában még nem elég a boldogsághoz - hiszen hiába érintetlenek, a palackok tartalma már valószínűleg nem igazán alkalmas emberi fogyasztásra - bár kezdetnek megteszi. A dolog nem is olyan ritka, például elsüllyedt hajókban, vagy régi sörfőzdékben is találtak már ilyen üvegeket. Az igazi kihívás a felfedezés után jön: hogyan lehetne, a régen elfeledett élesztő-törzseket feltámasztani és újra lefőzni a régi ízeket? 

Egy hajóroncsból került elő a több mint 100 éve tengerfenékre süllyedt értékes sörlelet, melyre Steve Hickman búvártechnikus és amatőr búvár bukkant rá a raktér iszapjába temetve.

A néhai hajó neve Wallachia volt, és teherhajóként szolgált, amíg 1895-ben el nem süllyedt a skót partok közelében, miután összeütközött egy másik hajóval a ködös időben. A Wallachia Glasgow-ból futott ki, és különféle rakományokat vitt, köztük az ón-klorid nevű vegyszer nagy hordóit. A hajó fedélzetén több ezer üveg alkoholos ital is volt, és ezek közül sok máig fenn is maradt a hideg, iszapos vízben, melybe a hajó lesüllyedt.

Ez egy régi történet...

Hickman az 1980-as években kezdett el merülni a Wallachiához, és azóta több tucat palackot felhozott már, amelyek whiskyt, gint és sört tartalmaztak. A felszínre hozott palackokat nemrég átadta a Brewlab nevű kutatócég tudósainak, akik a Sunderlandi Egyetem kutatóival összefogva három söröspalackból is sikeresen nyertek ki élő élesztőgombát, melyet természetesen arra használtak fel, hogy megkíséreljék rekonstruálni, újrafőzni az eredeti sört.

2018-ban történt már ehhez hasonló kísérlet Tasmániában, akkor szintén egy hajóroncsban talált 220 éves sörösüvegből származó élesztőt használtak fel az 1700-as évekbeli ital újrafőzésére. A Wallachia élesztőjének vizsgálata azonban egy nem várt meglepetést tárt fel. A forrásként szolgáló sörök szokatlan típusú élesztőt tartalmaztak, és a kutatók arra lettek kíváncsiak, hogy ennek a rég elveszett törzsnek lehet-e szerepe a modern sörkészítésben, vagy akár feljavíthatóak-e vele a mai sörök.

Bioprospekció

Ennek a kutatás-típusnak saját neve is van, bioprospekciónak hívják, és a történelmi élesztők feltámasztása sokféle alkalmazást tesz lehetővé, a környezetszennyezés csökkentésétől kezdve a parfümipar aromáinak elkészítéséig.

Steve Hickman azt állítja, hogy amikor az 1980-as években először hozott fel sört a Wallachiából, az még csaknem iható volt. A barátaival poharakba töltötték a nedűt és az akkor 100 év körüli ital lassan ülepedve vastag, krémes habot fejlesztett, állítólag a Guinnessre emlékeztetve.

"Az illata szörnyű volt. Egyfajta sós, rothadt szag. Azt hiszem, ez lenne a legjobb jellemzés. Nem volt jobb íze sem" - nyilatkozta Hickman.

A sör laboratóriumi genetikai teszteiből kiderült, hogy a Wallachia stout kétféle élesztőt tartalmazott, a Brettanomyces és Debaryomyces törzseket. A kutatási beszámolóból kiderül, hogy a Debaryomyces-t ritkán találják meg történelmi sörökben, bár néhány belga sör esetében már előfordult.

(Forrás: Gue Kép: Steve Hickman)

Ez is érdekelhet:

A történelem íze: kovászos kenyér 4500 éves egyiptomi élesztővel Nem mindenkinek akad 4500 éves élesztője a spájzban, de ha mégis lenne, nem érdemes hagyni porosodni, akkor sem, ha gond nélkül elállna még ugyanennyi ideig.

Bor az űrből Kedden hazaindult és szerdán megérkezett a Földre a Nemzetközi Űrállomásról 12 palack francia bordeaux-i bor és 320 darab Merlot és Cabernet Sauvignon szőlővessző, melyeket egy éve vittek fel különböző kísérletekhez.

Brit régészek hatalmas viktoriánus kori sörraktárat fedeztek fel. Vajon még ihatóak? Az eltemetett kincs nem mindig a mesebeli láda aranyérme, lehet ennél jóval izgalmasabb dolgokat is találni a föld alatt - már persze kellően kifinomult ízlés, és gondosan szelektált elváráskészlet birtokában.