A NASA 2014-ben választott ki két amerikai céget, a Boeinget és a SpaceX-et arra, hogy a Commercial Crew program keretében megvalósítsák az űrsiklók nyugdíjazása utáni terveket, és “űrtaxik” fejelsztésével lehetővé tegyék, hogy újra amerikai űreszközökkel utazzanak az asztronauták az ISS-re és vissza. A SpaceX a Crew Dragont, míg a Boeing a 2010 óta készülő Starlinert szánta erre a szerepre, de amíg a Crew Dragont valóban sikerült (bár az eredeti, 2017-es indulási tervek képest némi csúszással) munkába állítani, és azóta már, bőven túlteljesítve a szerződésben foglalt 6 utat, a Crew-14 misszióig, tehát 14 útig kapott hosszabbítást, addig a Boeing jócskán elmaradt a Starliner fejlesztésével, és a rendszeres halasztások mellett jelentős számú hibával is szembesültek a tesztek egyes fázisaiban.

A Boeing űrtaxija 2019-ben indult első, legénység nélküli tesztútjára az űrbe, de első missziója, aminek során a Nemzetközi Űrállomást kellett volna elérnie, sikertelenül zárult, legközelebb 2022-ben próbálkoztak a művelettel újra. A 2022-es második teszten a start után a Starliner hajtóműproblémákkal küzdött, és ennek megoldása után sem ment zökkenőmentesen az utazás, az érkezéskor ugyanis a csatlakozást végző rendszer, az NDS (NASA Docking System) először hibásan regált: a dokkolást lehetővé tévő gyűrű alakú szerkezetet az első kiengedés után vissza kellett húzni, majd újra kiengedni a megfelelő kapcsolódáshoz. A problémák ellenére ezután már a legénységgel zajló tesztek következtek, az első emberes repülés időpontját 2024 májusára tűzték ki, de a május 6-ai startot elhalasztották egy szelep hibája miatt, ami nem a Starliner kapszulát, hanem a járművet szállító Atlas V rakéta Centaur fokozatát érintette.

Időközben kiderült, hogy az űrkapszula sem volt mentes a hibáktól, héliumszivárgást detektáltak rajta,

viszont, mivel a hajtóművek működésében szerepet játszó hélium a NASA leírása szerint nem robbanásveszélyes és nem is mérgező, ezért emiatt nem fújták le a tesztrepülést. Az ellenőrzések alapján arra számítottak, hogy a héliumszivárgás olyan kis mértékű, hogy nem jelent kockázatot az űreszköz teljesítményére nézve.

A következő indulás június elsején egy számítógépes hiba, illetve egy hibás energiaellátó rendszer miatt hiúsult meg, végül június 5-én sikerült elstartolnia a Starlinernek. A fedélzeten veterán asztronauták, Sunita Williams és Barry E. Wilmore utaztak, előbbi pilótaként, utóbbi parancsnokként. Az űrhajósok eredetileg körülbelül egy héten át tartózkodtak volna az ISS-en, majd visszatértek volna a Földre, de a tervek módosultak, és Williams, valamint Wilmore azóta is az űrállomáson van. A Starliner ugyanis üresen érkezett haza szeptember 7-én a NASA döntésének megfelelően, mivel az űrügynökség nem tartotta eléggé biztonságosnak a helyzetet ahhoz, hogy a kapszula utasokkal a fedélzetén repüljön és landoljon.

A Starlinernek még az indítása előtt detektált héliumszivárgási problémái további gondokkal súlyosbodtak az ISS-re tartó út alatt

, újabb helyeken fedeztek fel szivárgást a kapszulán, valamint az űrállomáshoz való csatlakozás során a manőverezést végző 28 hajtómű közül öt leállt, ebből négyet sikerült később újra működésre bírni. Ennek fényében a NASA nem kockáztatta meg az űrhajósokkal való visszautat.

A Starliner hazafelé vezető útja végül az akkori bejelentések szerint gond nélkül zajlott le, olyannyira, hogy a szeptember 7-én tartott tájékoztató során Steve Stich, a NASA Commercial Crew programjának menedzsere a műveletet "telitalálatnak" nevezte. A NASA repülésbiztonsági tanácsadói szervezetének (ASAP, Aerospace Safety Advisory Panel) február 6-án megjelent éves jelentése viszont valamelyest más megvilágításba helyezi a történteket, mivel a jelentés szerint a visszaúton valójában újabb hiba merült fel a hajtóművekkel kapcsolatban. A probléma a legénységi modul egykomponensű üzemanyagot használó hajtóműveit érintette, és az ASAP megítélése alapján kockázatot jelentett volna az űrhajósok biztonsága szempontjából, ha az űrkapszulában tartózkodtak volna.

“Összességében a Starliner minden rendszere jól teljesített az állomásról való lekapcsolódás, a keringési pályáról való letérés és a landolás műveleteinek sorozata alatt, azonban egy további hibát észleltek az egykomponensű üzemanyagú hajtóművel kapcsolatban a legénységi modulban - a szervízmodulban tapasztalt hibától eltérő problémát”

- szólt az ASAP jelentése.

A szervezet emellett kiemelte, hogy a NASA és a Boeing között nem volt világos a szerepek felosztása, és a felelősség kérdésének tisztázása a misszió előtt, az ASAP szerint ezen is dolgoznia kell a jövőben a NASA-nak a kockázatok minimalizálása érdekében. “Az ügynökség kockázatot feltételezett, és a misszió biztonságának bizonyítását követelte, ahelyett, hogy biztonságot feltételezett volna, arra kényszerítve az eltérő véleményen lévőket, hogy ennek ellenkezőjét bizonyítsák.” - írta a szervezet a tesztrepüléssel kapcsolatban.

A Boeing a Starliner missziója miatt 523 millió dollárt (202 milliárd forint) bukott a tavalyi éven, de a Starliner-program indulása óta a teljes veszteség már 2 milliárd dollárra (775 milliárd forint) rúg az Ars Technica beszámolója szerint. A Starliner sorsa egyelőre kétséges: annyi biztos, hogy nem a Boeing, hanem a SpaceX hozza majd vissza Williamset és Wilmore-t az ISS-ről márciusban a Crew Dragon Endurance űrhajóval, ami korábban már három alkalommal repült, a Boeing űrtaxijának vizsgálata pedig tovább zajlik, és nem teljesen kizárt, hogy néhány küldetést teljesít még mielőtt a Nemzetközi Űrállomást bezárják és nyugdíjazzák 2030-ban.

A Starliner két utasa a jelenlegi tervek szerint március 12-e után térhet haza, ekkor indul a Crew-10 misszió, ami négy űrhajóst szállít majd az ISS-re, visszafelé pedig Wilmore és Williams már az Endurance-ban utazhat. Azt már tavaly, a Starliner hazatérése után tudni lehetett, hogy a SpaceX-szel térnek majd vissza az asztronauták, de akkor még februárt jelölték ki a misszió időpontjának, a csúszás miatt a két űrhajós összesen több mint 9 hónapot tölt az űrállomáson.

(Fotó: Boeing, NASA)