A cetcápák életkorát nem könnyű megbecsülni, mivel mint a cápákból általában, hiányoznak belőlük az otolitnak nevezett csontos szerkezetek, melyeket a tudósok más halak életkorának felmérésére használnak.
Joyce Ong a New Jersey-i Rutgers Egyetemről, Steven Campana az Izlandi Egyetemről, és Mark Meekan a Nyugat-Ausztráliai Tengerészeti Tudományok Intézetétől, most új felhasználási lehetőséget dolgoztak ki a hidegháborúból visszamaradt nukleáris maradványanyagok tulajdonságainak tudományos célú felhasználására.
A cetcápák (Rhincodon typus) életkorának meghatározásában pontosabban meghatározva a hidegháborús vízalatti atomrobbantások során létrejött radioaktív anyag szolgál segítségül. Az sem hátráltatta a kutatást, hogy ennek a cápafajnak a csigolyái úgy jönnek létre, hogy a porcalkotási folyamat során a fák évgyűrűihez hasonló növekedési gyűrűk keletkeznek bennük. Az "évgyűrűknek" is tekinthető gyűrűk száma az idő múlásával gyarapszik, az azonban eleinte nem volt egyértelmű, hogy évente hány ilyen gyűrű keletkezik.
A kutatások a szén C-14 izotópjának mérésével indultak, mivel ez egyfelől természetes úton is keletkezik, másfelől az atombombák robbanásai is előállítják. Referencia összehasonlítási pontnak az 1950-es, 60-as évek légköri mintáiban mért C-14 értékeket jelölték ki.
"A C-14 izotóp szintjének növekedése először a légkörre majd az óceánokra is jellemző volt. A vízből az izotóp hamar az élőlények szervezetébe jutott a táplálékláncon keresztül. Ott ezek után a különböző szövetekben lerakódott, a cetcápák esetében a porcaikban"
- mondta el Joyce. A kutatók ennek következtében már meg tudták állapítani a vizsgált állatok életkorát. Az első nagy felfedezés az volt, hogy a porcokban minden egyes gyűrű egy évnek feleltethető meg.
A tengeri fajok esetében fontos pontosan megállapítani a növekedés gyorsaságát. Ebből következtetni lehet arra, hogy az adott faj mennyire ellenálló az olyan környezeti veszélyekkel szemben, mint például a túlhalászat. A gyorsabban növekedő és megújuló fajok ellenállóbbak, mivel nagyobb veszteségeket is elviselhetnek. A lassabban növekedő fajok populációi viszont ugyanezen okokból sérülékenyebbek.
A megvizsgált múzeumi cápapéldányok legidősebbje 50 évesnek bizonyult, 10 méteres testhosszal. A becslések szerint azonban az állat mind ennek a hossznak, mind pedig az életkornak a dupláját is elérheti.
(Forrás: Nature, Kép: Unsplash)