Az intézmény munkatársai számos dunai és tiszai holtmeder halállomány-szerkezetet felmértek az elmúlt két évben, amelyhez a korlátozott körülmények között bevethető, hagyományos módszereket (elektromos halászgépet és kopoltyúhálót), valamint az új környezeti DNS-vizsgálatot alkalmazták.
Kiderült, hogy utóbbi esetén elég mindössze néhány liter víz átszűrése, és a csapdázott DNS-darabkák beazonosítása.
Czeglédi Istán hangsúlyozta, hogy a DNS meghatározásban segítségükre volt egy francia laboratórium, ám reményeik szerint hamarosan a BLKI-nak is lesz egy hasonló létesítménye, ahol elvégezhetik a szükséges vizsgálatokat.
A begyűjtött adatokat a BLKI kutatói dolgozták fel. Czeglédi István szerint az új módszernek köszönhetően több fajt sikerült beazonosítaniuk, így összességében pontosabb becslést adtak a halállomány összetételéről a környezeti DNS-módszer segítségével.
Mindez szerinte bebizonyította, hogy a hagyományos technológiáknál jóval egyszerűbben és pontosabban felmérhették a vizsgált víz halállományát anélkül, hogy a halak megsérültek volna.
A kutatók a lehető leghamarabb szeretnék alkalmazni módszerüket a Balatonon és annak vízgyűjtőjén. Czeglédi István szerint ha idejében megkapják az ehhez szükséges forrásokat, akkor, akár már pár éven belül viszonylag pontosan megbecsülhető a balatoni halállomány szerkezete.
A kutató továbbá felhívja a figyelmet arra is, hogy a hasonló vizsgálatokkal remélhetőleg pontosabban kimutathatóak a hagyományos eszközökkel nehezen gyűjthető fajok, mint például a busa vagy a törpeharcsa mennyiségi viszonyai is. "Különösen fontos lehet a módszer alkalmazása a tó vízgyűjtőjén, ahol az inváziós amurgéb terjedése a fokozottan védett lápi póc állományait fenyegeti, azonban a halállomány összetétele a sűrű növényzet miatt hagyományos módszerekkel nem mutatható ki" – összegezte mondandóját a szakember.
(Fotó: Unsplash/Krisztián_Reischl)
