A törvénytelen halászat mostanra nemzetbiztonsági problémává nőtte ki magát a DIU szerint, mivel az érintett országok és régiók stabilitását egyaránt veszélyezteti egyrészt a halállományok romló egészsége, valamint a halászflottákat működtető csoportok és kormányok.
Heidi Berg ellentengernagy egy közelmúltbeli konferencián Kínát nevezte meg a gond egyik fő forrásának: szerint az Afrika keleti vagy nyugati partjainál 'tevékenykedő' illegális halászhajókat maga a kínai állam szponzorálja azáltal, hogy fedezésképp katonai hajók kísérik ezeket a halászflottákat. Berg szerint Kína ezzel támogatja a korrupciót, és folyamatosan saját önkényuralmi rendszerének fenntartásán dolgozik. Ezzel viszont tönkreteszi a térség engedéllyel működő halásztársaságait.
Berg továbbá rámutatott a tengerparti ipar és a halászat fontosságára a nyugat -afrikai országok gazdaságaiban. Szerinte Kína szándékosan olyan helyeket céloz meg, amelyeket instabil intézményi rendszer, rossz kormányzás és gyenge lábakon álló jogállamiság jellemez.
A szintetikus apertúrájú rádiólokátorokat (angolul Synthetic Aperture Radar, SAR) főleg térképezésre használják. Felbontásukat úgy növelik meg, hogy egy nagyobb területen elhelyezett több, kis rádiólokátort használnak, vagy a megfigyelt terület felett a radart mozgatják. A mozgó radar, vagy a több helyen elszórt radarok által észlelt jelekből megfelelő feldolgozás után olyan felbontású kép nyerhető,
mintha egyetlenegy, nagy (a mozgó antenna által bejárt útnak megfelelő, vagy a kisebb antennák által lefedett területnek megfelelő) méretű radarral állították volna elő.
Leggyakrabban a föld felett haladó repülőgépen, vagy égitestek körül keringő űreszközökön használják.
Hared Dunnmon, a Védelmi Innovációs Egység mesterséges intelligencia ágazatának műszaki igazgatója szerint ugyanakkor rendkívül nagy technológiai kihívás elé állítják őket a megfelelő felbontású SAR -adatkészletek az olyan gépi tanulási modellek létrehozásánál, amelyek azonosíthatják és jellemzést is adnak az illegális halászhajókról.
A műszaki igazgató egyúttal azt is megjegyezte, hogy a SAR-ok ily módon történő felhasználási trendje jelenleg növekedési szakaszban van, ezért ha sikerül olyan automatizált algoritmusokat létrehozni, amelyek gyorsan elemzik a gyűjtött adatokat, akkor nemcsak az illegális halászatot követhetik nyomon az űrből, de az egész óceánt sokkal hatékonyabban felügyelhetik olyan módon, amely korábban lehetetlen volt.
Mivel Földünk népességét egyszerre veszélyezteti a tenger csökkenő biodiverzitása és a klímaváltozás, kutatók egy csoportja készített egy tanulmányt, melyben kifejtették, hogy a biodiverzitás megóvásával a károk mérsékelhetőek lennének, amivel mindenki jól járna. A kutatók első alkalommal próbálták felmérni a vonóhálós halászat karbonlábnyomát is.
Kiderült, hogy az körülbelül ugyanannyi szén-dioxid kibocsátásáért felelős, mint a légiközlekedés.
A tanulmány szerzői ezért a halászat mérséklésében és védett területek kijelölésében látják a megoldást. Ezen határok kijelölését az alapján lehetne eldönteni, hogy mire helyezünk nagyobb hangsúlyt: a biodiverzitás megőrzésére, a halászatra vagy a karbonkibocsátásra. Enric Sala, a kutatás vezető szerzője szerint ezek nem zárják ki egymást, csak a hangsúlyok változnak, a védett területek kijelölése pedig mindannyiunk számára előnyös lenne.
A halászat szempontjából szerinte az óceánok huszonnyolc százalékát védetté kellene nyilvánítani: ezeken a területeken a tengeri élőlények zavartalanul szaporodhatnának, és utánpótlást biztosíthatnának a halászható vizeknek. Jelenleg a Föld tengereinek mindössze hét százaléka védett, a túlhalászat pedig számos faj létét veszélyezteti.
A vonóhálók betiltása pedig környezeti szempontból még hasznosabb lenne: amennyiben a halászok háborítatlanul hagyják a tengerfeneket, jóval kisebb lenne az iparág karbonlábnyoma, ami már így is hatalmas méreteket öltött. Egy 2020-as kutatás szerint már csak azzal, ha több nagy hal maradna a tengerben, huszonöt százalékkal csökkentené a halászat emisszióját. Egy másik gond, hogy a hajóknak egyre nagyobb utat kell bejárniuk a zsákmányért, így több üzemanyag is szükséges a halászathoz.
Sala szerint a fenékvonóhálózás ráadásul a halászoknak sem előnyös, hiszen rengeteg üzemanyagot fogyaszt, ráadásul alig fognak vele valamit a gyakran halászott területeken, állami támogatás nélkül pedig még pénzt sem keresnének tevékenységükkel. Pedig egy korábbi kutatás során már bebizonyosodott, hogy miután harmincöt százalékkal csökkentették azt a területet Kalifornia partjainál, ahol homárra lehetett halászni,
a fennmaradó területeken hat év múlva kétszázhuszonöt százalékkal nőtt a fogás.
Sala szerint a fenékvonóhálókat végérvényesen ki kellene vonni a forgalomból, de miután ez a legkevésbé költséghatékony halászati módszer, a kutató bízik benne, hogy a döntéshozók felmérik az emissziós költségét is, és előbb vagy utóbb betiltják a használatát.
(Fotó: Getty Images Hungary)