Egy katonai művelet sikeressége többek között az ellátási lánc folyamatosságán múlik, vagyis azon, hogy a haderőnek mindig és mindenkor rendelkezésre álljon elegendő élelmiszer, üzemanyag és lőszer, hogy csak a legszükségesebbeket említsük. Mindezt leírni azonban könnyebb, mint megvalósítani, mivel bizonyos vidékekre szinte lehetetlen, vagy csak súlyos erőfeszítések árán lehet muníciót juttatni a legénységnek.

A harci- és katasztrófahelyzetek során adódhatnak olyan körülmények, amelyek rendkívül megnehezítik a logisztikai útvonal létrehozását és fenntartását. Ilyen probléma például, ha a tábor túl messze van, a környezeti viszonyok zordak, vagy ha mondjuk nagyon rövid időn belül szükség lenne utánpótlásra. A szakemberek ezért mindig arra törekszenek, hogy nagyon gyorsan és rugalmasan szállítsák ki a készleteket.

Érdekesség, hogy az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma már az 1960-as években úgy tekintett a rakétákra, mint az egyik lehetőségre, amellyel nemcsak a készletek, hanem maguk a csapatok is gyorsan átszállíthatók a világ egyik pontjáról a másikra. Ezeket a járműveket nagy, újrafelhasználható egyszintes eszközöknek képzelték el, amelyek olyan aeroszolos motorokat használnak, amelyek

nem csupán pályára állíthatóak, de ellenőrzést is végeznek a kijelölt célállomáson.

Az Apollo-korszak technológiája azonban mint kiderült, egyszerűen nem volt megfelelő a feladathoz. A szárazföldi rakétaegységek fejlesztése még gyerekcipőben járt, a vízi járművek rendkívül drágák, a rakományok pedig nagyon kicsik voltak. A fejlesztők a "Vanguard Rakéta" program során azonban új szemszögből vizsgálják a dolgot, és a kormány által kifejlesztett és üzemeltetett járművek helyett nagy kereskedelmi rakétákat használnának a szállításra.

Hogy sikerre vigyék elképzeléseiket, az Amerikai Légierő egyrészt azzal kísérletezik, hogy hogyan lehetne egy ilyen rakétával közvetlenül az emberek és a létesítmények mellett landolni, másrészt szeretnének kifejleszteni egy olyan, könnyen tölthető és kiüríthető rakteret, amelynél az sem probléma, ha repülés közben kell ledobni a szállítmányt. Kereskedelmi rakéták alkalmazásával a cél a katonai költségek csökkentése, valamint a fejlesztés felgyorsítása, amelyet az Egyesült Államok Közlekedési Parancsnoksága (USTRANSCOM) bérel majd magáncégektől.

(A fotó csak illusztráció, forrása: Unsplash/SpaceX)

További cikkek a témában:

A rakétahátizsák után itt a "helikopter-hátizsák", és már repülnek is vele Mintha csak egy hatvanas évekbeli James Bond filmet látnánk, de ez a felvétel 2021-ben készült.

Nagyobb költségvetést szán Joe Biden a NASA-nak Kérdés volt a NASA sorsa Biden elnöksége alatt, de úgy tűnik, komolyan repkednek a dollármilliárdok, hogy repkedjenek majd az űrrakéták és az űrhotelek, de jut pénz a klímaváltozás kezelésére is.

Az Izraelt őrző Vaskupola és a Hamász egyszerű trükkje, amivel rést üthet rajta Mennyire hatékony és hogyan működik a Vaskupola, valamint a Hamász miként veszi fel ellene a harcot – cikkünkben ezekre a kérdésekre válaszolunk.