Mint korábban megírtuk, a Boeing 737 MAX ismét megkapta a repülési engedélyt a Szövetségi Légügyi Hivataltól (Federal Aviation Administration/FAA). A gépet azután vonták ki a forgalomból, hogy egy 737-es lezuhant 2018-ban Indonéziában – a balesetben 189 utas vesztette életét –, és 2019-ben pedig egy másik 737-est ért szerencsétlenség Etiópiában: ekkor 157 ember halt meg. Idén ősszel aztán Stephen Dickson, az FAA ügyvezetője maga írta alá a rendeletet, amely alapján a rossz emlékű gép visszatérhet a kereskedelmi szolgálatba. Dickson lépését 20 hónapnyi aprólékos vizsgálat előzte meg (az FAA elmondása alapján legalábbis), hogy beazonosítsák és kijavítsák a hibát, mely összesen 346 életet követelt a Lion Air 610-es és az Ethiopian Airlines 302-es járatszámú gépein.
Az engedély kiadásakor az FAA videót is feltöltött, sőt Dickson is elvégezte a szükséges pilótaképzést, és repült is Boeing 737 MAX géppel – hogy testközelből tapasztalja meg a repülő viselkedését.
December 18-án Roger Wicker szenátor, a Szenátus kereskedelmi, tudományos és közlekedési bizottságának elnöke közzé tette a jelentést, amire az FAA döntését követő vizsgálattal jutottak. Eszerint a Boeing és az FAA együttműködtek, hogy manipulálják a 737 MAX ismételt szolgálatba állításának engedélyezéséhez szükséges teszteket. A Boeing szándékosan úgy készítette fel az FAA tesztpilótáit, hogy a tesztekhez szükséges, számukra kívánatos végkifejletet elérje, sőt néhány pilóta olyan szimulátort használt, melyek nem is voltak felkészítve arra, hogy a balesethez vezető körülményeket a segítségükkel lemodellezzék. A vizsgálat szövege szerint mindez azért történt, hogy megkíséreljék elfedni azokat a fontos információkat, melyek hozzájárulhattak a 737 MAX-ok szerencsétlenségeihez.
Mint azt a The Verge összefoglalója írja, a 737 MAX-ot sietve dobták piacra, hogy tartsák a tempót a konkurens Airbus-szal. Az Airbus ugyanis 2011-ben jelentette be a saját, üzemanyagtakarékos gépét. A Boeing nem akart ekkor egy teljesen új gépet fejleszteni, hanem a meglévő, 737 NG-t módosította nagyobb, és az üzemanyag-felhasználás szempontjából hatékonyabb motorokkal. A gond ezzel csak az volt, hogy ezeket a motorokat a hatvanas években tervezett 737-esek szárnya alatt csak új helyre lehetett felszerelni – ami természetesen megváltoztatta a gép repülési tulajdonságait. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy bizonyos felszállási helyzetekben megnőtt az átesés veszélye. A Boeing ennek orvoslására kidolgozott egy szoftvert (Manőverkarakterisztikai Rásegítő Rendszert (MCAS)), amely automatikusan lenyomja a gép orrát, ha az túl meredeken emelkedik. A MCAS-t bekapcsoló dőlésszög-érzékelő azonban könnyen meghibásodott. Ennél is nagyobb gond, hogy a Boeing eltitkolta az engedélyező szervek elől a szoftver létezését, mert ha nem tesznek így, akkor a gépet megvásárló légitársaságoknak drága szimulátoros továbbképzésre kellett volna küldeniük a pilótákat. Mind a Lion Air 610-es, mind pedig a Ethiopian Airlines 302-es járatának az okozta a tragédiáját, hogy a pilóták egy olyan szoftverrel szemben próbálták a gépet manőverezni, melynek a létezéséről sem tudtak.
Nem csoda tehát, hogy az újraengedélyezési vizsgálatok fókuszában éppen ez az MCAS-szoftver állt. A szenátusi jelentés pedig lényegében azt foglalja össze, hogy a szimulátorok nem modellezték le a nyomozók számára megfelelően ennek a szoftvernek a működését – vagy azért, mert az FAA tesztpilótái túl hamar hagyták ott a szimulátort, vagy pedig azért, mert ezekbe a szimulátorokban nem is használtak semmilyen megoldást, ami az MCAS működésére emlékeztetett volna, így aztán a kapott eredmények sem értek semmit. A jelentés beszámol olyan esetről is, amikor az FAA pilótája megfelelő szimulátort próbált ki, ám ekkor a Boeing emberei is jelen voltak, és megmondták a pilótáknak, hogy mikor kell kiiktatni az említett szoftvert egy kapcsolóval.
Mikor pedig egyesek nehezményezték a vizsgálatok ilyetén lefolyását, akkor ellenük vagy megtorlást helyeztek kilátásba vagy meg sem hallgatták őket. Még rosszabb, hogy az a FAA a saját ellenőrző szervének, az Office of the Inspector General/OIG nyomozását is akadályozta, amely a lezuhanásokat vizsgálta volna. Az FAA ezen kívül egy magasabb rangú döntéshozót sem számoltatott el.
Roger Wicker szenátor, aki tehát a vizsgálatot lefolytató bizottság elnöke, mindezt aggasztónak nevezte. A beszámoló szerinte több fontos példát sorol fel azzal kapcsolatban, amikor a légi-biztonság felett nem megfelelően őrködnek, valamint az FAA vezetése is csődöt mond. A szenátor hozzátette azt is, hogy az FAA munkáját a felettes szerveknek folyamatosan felügyelnie kell. Az FAA a saját nyilatkozatuk szerint alaposan átolvassa a mostani dokumentumot, amely – mint fogalmaznak – még a bizottság szerint is megalapozatlan állítások sokaságát tartalmazza. A 102 oldalas jelentés egyébként 50 személy vallomása, az FAA dolgozóinak meghallgatása, valamint 15 000 oldalnyi dokumentum átolvasását követően készült el.
Frissítés (2020.12.27.): Az Air Canada egyik Boeing 737 MAX gépe nem tervezett leszállásra kényszerült a hajtómű meghibásodása miatt december 22-én – írja a BBC. A gép Arizonából tartott Montrealba, de utasok nem utaztak rajta, a fedélzeten csak a háromfős személyzet tartózkodott. Az Air Canada közleménye szerint a pilóták figyelmeztető jelzést kaptak a hajtóművel kapcsolatban, és ezután az ebben a helyzetben szokott procedúrát követve leállították az említett hajtóművet, majd irányt váltottak az arizonai Tucson felé. A belga repülési portál, az aviation24.be értesülése szerint tényleges hajtómű-hiba nem lépett fel, mindössze a bal hajtóműrendszerben akadtak problémák a hidraulikus nyomsással. A személyzet emiatt nem is szakította volna meg az utat, ezután viszont olyan jelek érkeztek, melyek nem a hajtómű meghibásodására utaltak, hanem az üzemanyag szivárgására – ezután döntöttek úgy, hogy nem folytatják a tervezett utat. A gép jelenleg is Tucsonban áll.
(Címlapkép/nyitókép: wikimedia commons/Matti Blume)