Mi történik egy oltás beadásakor?

A védőoltások alkalmazásának jobb megértéséhez először az immunrendszer
működésének alapjait szükséges megértenünk. Az emberi szervezet immunrendszere két nagy részre tagolódik; a természetes (veleszületett, azonnali) immunitásra és az adaptív (szerzett, lassabban kialakuló) immunitásra. Fontos megjegyezni, hogy a kettő egymástól nem független. Aztán ott van az antigén és antitest fogalma. Antigénnek nevezzük azokat a molekuláris struktúrákat, amelyeket az immunrendszer specifikusan felismer, és velük szemben az adaptív immunválasz is kialakul. Az antitest, immunglobulin és ellenanyag ugyanazt a molekulát jelöli, ezek egymás szinonimái. Az immunglobulin egy olyan molekula, amit az adaptív immunitás bizonyos sejtjei termelnek az antigénekre válaszul.

Már lehet regisztrálni az ingyenes koronavírus-oltásra Bár az oltóanyagok még nem érkeztek meg, a magyar kormány már elindította azt az oldalt, ahol bárki jelentkezhet koronavírus-oltásra.

Az oltások védetté teszik (immunizálják) a szervezetet a különböző kórokozókkal szemben. Ez az immunizáció történhet passzív és aktív módon is. Passzív immunizációnál immunglobulinokat juttatnak a szervezetbe, a bekerülő
immunglobulinokat előzőleg más élőlényekben termeltetik meg,
vagy már immunis emberek véréből nyerik ki.

Utóbbi esetben a szervezet készen kapja az immunglobulinokat, nem kell megtermelnie saját magának, ehhez nem kell aktiválódnia a T- és B-sejteknek, ezért ezt passzív immunizációnak nevezzük.

Ez a módszer lerövidíti az immunrendszer válaszidejét, hiszen nem kell megvárni az adaptív immunválasz kialakulásának hosszú idejét, ami napokig, hetekig is eltarthat. Mivel ezek a sejtek nem aktiválódtak, így memóriasejtek sem alakultak ki, vagyis passzív immunizálásnál nem alakul ki immunmemória. Erre jó példa  várandósság során az anyából a magzatba jutó immunglobulinok, melyek passzívan védik a magzatot. Ezzel szemben aktív immunizációnál magát az antigént juttatják a szervezetbe. Erre az adaptív immunitás aktiválódik, antitestet termel, és immunmemória alakul ki. Ez egy hosszútávú védettséget biztosít. Ugyan nem teljesen egyenlő egy fertőzés átvészelésével, de alapvetően az aktív immunizálással lemásolják azt a folyamatot, ami egy természetes fertőzés során zajlik. Azzal a különbséggel, hogy ebben az esetben a betegség nem alakul ki. Ezt használják ki például a gyermekkori védőoltásoknál.

Ami a COVID-19-et illeti, a szakemberek több új vakcinafejlesztési eljárást kidolgoztak az év során. Ez egyik megoldás, amikor egy biztonságos, nem fertőző másik vírusba, mint vektorba genetikai módosítással beépítik a koronavírus DNS-ét, ami replikálódhat, vagy nem az oltás után, de transzkripciót (messenger RNS, mRNS) és transzlációt (koronavírus-fehérje) követően immunválaszt vált ki (vírusvektor-vakcina). Hasonló a DNS-vakcina, amikor bakteriális DNS-be, plazmidokba építik be a koronavírus fehérjét kódoló DNS-ét, vagy az mRNS-vakcina, amikor az átírt mRNS-ről közvetlenül szintetizálódik a vírusfehérje. Ez utóbbi előnye a DNS-vakcinával szemben, hogy nem kell a sejtmagba juttatni, de mivel az RNS nem stabil, be kell csomagolni, például egy nanopartikulum-lipid burokba. A vázolt technikák a gyártás nehézségeiben és költségeiben egyaránt jelentősen eltérnek egymástól, és különböző erősségű immunválaszt indukálnak, ami az oltás ismétlését, illetve adjuváns alkalmazását teheti szükségessé.

Rendben van, ha az emlékeztető oltásnál másféle vakcinát kapunk?

Tracy Hussel szerint az ismétlő oltás javítja az immunválasz minőségét, azáltal, hogy újbóli emlékeztetőt küld a szervezetnek a vírusról. Szerinte nem számít, hogy az immunrendszer emlékeztetésére használt vakcina különbözik-e annak erősítéséhez használt vakcinától, amennyiben mindkettő tartalmazza a kritikus koronavírus-fehérjét. Hozzáteszi: az emlékeztető oltások igen gyakoriak, az újra beadatás időintervalluma pedig változó.

„A tetanusz ismétlő oltását például tízévente javasoljuk, míg a hepatitis A vagy a kanyaró elleni oltásokat csak egyszer kell megkapunk” - magyarázza.

A BBC által megkérdezett szakértő szerint csak a beoltott személyek immunválaszának tanulmányozásával lehetséges megmondani, hogy mikor, illetve szükség van-e további emlékeztető oltásokra. Ezt úgy határozzák meg, hogy vérmintában mérik a SARS-CoV-2-specifikus antitest és a T-sejt válaszokat. Lehetséges, hogy bizonyos csoportoknak, például az idősebbeknek, eltérő emlékeztető módszert kell találni, melynek kidolgozása időbe telik.

Mi van, ha kaptunk a próbavakcinából?

Az immunológus professzor szerint, ha valaki részt vett egy COVID-vakcinakísérletben, az előrelépést jelenthet, és a szervezet gyorsabban elérheti a szükséges immunitásküszöböt. Ahogy az is egy lehetséges alternatíva lehet, hogy a próbaoltás olyan hatékonynak bizonyult, hogy a vakcina nem próbaverzióját már be sem kell adatni.

Fontos, hogy az oltóanyag-fejlesztők nyomon kövessék az oltást kapó személyeket, hogy lássák, hogyan reagált immunrendszerük, és hogy a vakcina valóban immunitást adott-e nekik. Ezt a nyomon követést hosszú ideig kell folytatni, a lakosság különböző rétegeire kiterjesztve, vagyis fiatalokra, idősekre, különböző etnikai csoportokra, valamint olyan – például kemoterápiával kezelt betegekre – akiket immunrendszer-gyengítő gyógyszerekkel kezelnek – olvasható a BBC részletes elemzésében.

És ha már átestünk a betegségen?

Tracy Hussel szerint a szervezet ebben az esetben is 'profitálhat' az oltásból. 'Kórházi betegeknél már bebizonyosodott, hogy a fertőzés annyira erős volt, hogy az immunválasz legyengült, melynek következtében nem alakult ki hatékony vírus immunmemória” - mondja.

Ez az eset akkor is megtörténhet, ha a betegség valakinél nagyon enyhe lefolyású volt. Az oltás tehát előnyös lehet, függetlenül attól, hogy súlyos vagy enyhe fertőzésben szenvedtünk.

Bár a vakcina beadatása választás kérdése, az orvosok szerint ne felejtsük el, hogy az oltások régóta léteznek, és több életet mentettek már meg, mint bármely más gyógyszer. A COVID-19 általi fertőződés kockázata és annak szörnyű és gyakran hosszú távú mellékhatásai pedig meghaladják az oltóanyag bármely elméleti kockázatát.

Mi a helyzet a fiatalokkal?

Marion Pepper, a Seattle-i Washingtoni Egyetem immunológusa szerint az mostanra világossá vált, hogy egyesek hamarabb kigyógyulnak a betegségből mint mások, illetve, hogy a Covid-19 súlyosabb esetei jellemzően a túlsúlyos, krónikus betegségekben szenvedők közül kerülnek ki. Valamint úgy tűnik, hogy a vírus átlagosan kevésbé kockázatos a fiatalabb szervezet számára, és a nők általában szerencsésebben átvészelik, mint a férfiak.

A széles körű általánosításon túl azonban az orvosok sem tudják pontosan, hogyan lehetséges az, hogy valaki tünetmentes, míg valaki belehal.

Számos tanulmány kimutatta például, hogy az immungének bizonyos mutációit hordozó személyek hajlamosabbak a betegségre. "Tehát van egy kockázati tényező, amelynek semmi köze nincs az életkorhoz" - mondja Dr. Gommerman. Hozzátette: egy több mint háromezer fős, tizennyolc és harmincnégy év közöttieket felölelő vizsgálatából, (akiket Covid miatt kórházba szállítottak) például megállapították, hogy a betegek húsz százaléka intenzív ellátást igényelt, három százalékuk pedig belehalt.

További cikkek a Rakétán:

Innen indulhat a következő világjárvány

Megtörtént: először engedélyezték egy koronavírus ellen vakcina használatát Magyarországon

A Pfizer koronavírus vakcinája kilencvenöt, a Modernáé kilencvennégy és fél, az AstraZenecáé kilencven százalékban hatásos

(Fotó: Pixabay)