A webkamerák mindent látó szeme azért néz most is mindannyiunkat, mert a Cambridge Egyetemen a számítástechnikusoknak nem csak kiemelten fontos volt a kávé, de nem szerettek feleslegesen pattogni sem. A kilencvenes évek elején a számítástechnikai kutatásokat ugyanis több szinten és több laborban végezték az intézményben, kávéfőző viszont csak egy akadt a Trojan roomként ismert legfőbb laborban. Ezért számtalanszor előfordult, hogy egy-egy kutató előkeveredett a gépe mögül, mert épp kávéra lett volna szüksége, de a kávéfőző kannáját üresen találta. Mit lehet egy ilyen rémes helyzetben tenni (azon kívül, hogy az ember lefőz magának egy feketét)?
A választ az egyik kutató, Dr. Paul Jardetzky adta meg, aki felszerelt egy kamerát a kávéskanna mellé. A kamera percenként három képet rögzített, és ezek egy, a kutatók által írt szoftver segítségével megtekinthetőek voltak a fejlesztők belső számítógépes hálózatán – vagyis már nem kellett felkelni és hiába elvánszorogni a kávéfőzőhöz, elég volt ellenőrizni a képet, hogy miként áll a kanna épp kávéügyileg. 1993-ban azonban a webkeresőkön immár képeket is meg lehetett jeleníteni, és ez kapóra jött Dr. Martyn Johnsonnak, aki nem tudott ebbe a zárt hálózatba belépni. A többi pedig, mint azt mondani szokták, történelem: a kávéfőző 1993. november 22-én debütált az interneten, és ezzel megszületett az, amit ma webkameraként ismerünk.
Mellesleg útjára indult az egyik első, nehezen érthető vagy magyarázható online dili is: az egyetemi labor kávéfőzőjéről készült szemcsés kép ugyanis világszenzáció lett, holott, mint azt a kutatók elmondták, tényleg nem volt túl nagyszabású dologról szó: a kanna vagy üres volt, vagy pedig nem, illetve némi izgalmat kelthetett a félig üres kanna jövője – tudniillik, hogy megtöltik-e vagy kiürül. Mindezt mégis felkapták a technológiára fogékonyak, Japánból például olyan kérés érkezett, hogy nem lehetne-e a kávéfőzőnél éjjelre is felkapcsolva hagyni a világítást, mert így az eltérő időzónákból is folyamatosan szemmel lehetne tartani ennek a masinának (a meglátásunk szerint azért kicsit monoton) sorsát. Sőt a helyi turistairoda még Amerikából érkező vendégeket is útba kellett, hogy igazítson a kávéfőző felé.
Azonban a hasonló, kutatási célú szoftverek nem épp a legjobb minőségűek, és amikor már ki akarták dobni a gépeket, melyeken a program futott, akkor a rajongók tiltakozása ellenére is megpecsételődött a kamera sorsa, és az utolsó kép egy kézről készült, amely lekapcsolta a szervert. A kamera és a kávéfőző aztán több popkulturális termékben is feltűnt, a BBC rádiódrámája, a The Archers nálunk talán kevésbé ismert, de erre utalt a Hitman 2: Silent Assassin című játékban az a lehetőség, hogy úgy tereljük el magunkról a figyelmet, hogy a konyhában tönkretesszük a „kávékamerát”.
(Kép: Flickr/Tomi Biloglav)