A napkitörések során jelentkező úgynevezett koronakidobódásoknak van a legerősebb földi hatásuk. Ilyenkor a napkorona egy darabja kilökődik a bolygóközi térbe, ahol mágneses felhőként akár két-háromezer kilométert tesz meg másodpercenként. A Földön egy ilyen jelenség megzavarhatja a rádiós kommunikációt, a radarokat, az elektromos hálózatokat, de az űreszközöknek sem tesz jót.

"Az infrastruktúránk nincs felkészülve egy nagy napkitörésre. Erősen korlátozott a tudásunk azzal kapcsolatban, hogy egy ilyen esemény milyen károkat okozna"

nyilatkozta a Wired-nek Sangeetha Abdu Jyothi, a Kaliforniai Egyetem kutatója, akit a világjárvány ráébresztett arra, hogy amennyire felkészületlenül ért minket a koronavírus, annyira nem vagyunk tisztában az internet ellenállóképességével. Abdu Jyothi arra jutott, hogy a problémák nem helyben jelentkeznének: a lokális és regionális hálózati infrastruktúra valószínűleg nincs nagy veszélyben, egyrészt azért, mert maguk az optikai kábelek nincsenek kitéve a napkitörés hatásainak, másrészt a vezetékek sűrűn vannak földelve.

A kontinenseket összekötő, vízalatti kábelek ezzel szemben védtelenebbek, hiszen ritkábban, ötven-százkilométerenként földeltek. Emellett az ezekhez csatlakozó ismétlők, amelyek arról gondoskodnak, hogy a jel ép maradjon, ezért fogadják, majd továbbküldik azt, valószínűleg károsodnának, a bennük lévő elektronika kitettsége miatt. És míg az internetet pont azért és úgy tervezték, hogy a hálózatnak ne legyenek olyan csomópontjai, amelyeknek a kiesésével az egész rendszer használhatatlanná válik, valószínűleg a forgalomirányító megoldásokat komoly kihívás elé állítaná, ha a megszokott útvonalak helyett kerülőutakon működne csak a kommunikáció.

A történelem legnagyobb mágneses viharai bármikor megismétlődhetnek, és még mindig nem vagyunk rá felkészülve Két igazán jelentős geomágneses vihart tart számon a tudomány, a Carrington-eseményt és az 1770-es Japán felett észlelhető napvihart, de ha ezek az események ma következnének be, sokkal több problémát okozhatnának, mint annak idején.

A Wired cikke szerint komoly napkitörések szerencsére nem fordulnak elő túl sűrűn: az elmúlt százötven évben mindössze három ilyen történt. 1859-ben megőrültek az iránytűk, és a sarki fényt az Egyenlítő környékén is lehetett látni, míg a legutóbbi, 1989-es esemény Északkelet-Kanadában kilencórás áramszünetet eredményezett. Abdu Jyothi kutatásának részleteit az egyetem weboldalán közölt pdf-ből lehet részletesen megismerni.

Fotó: Unsplash/Neenu Vimalkumar)

További cikkek a témában:

Magyarok az űridőjárás-kutatás élvonalában Az ELTE Csillagászati Tanszéke és a Magyar Napfizikai Alapítvány részvételével nemzetközi konzorcium alakult plazmaasztrofizikai kérdések kutatására, így például a Nap mágneses aktivitásának, illetve a napkitörések előrejelezhetőségének vizsgálatára. A SWATNET (Space Weather Awareness Training Network) projekt csaknem 3,2 millió eurós támogatást nyert az Európai Bizottság idei Marie Curie Actions Innovative Training Network felhívásán, ezzel a csillagászat területén az egyetlen nyertes pályázat egész Európában.

Óriási foltokat fedeztek fel extrém forró különleges csillagok felszínén Ezek a csillagok nem csak rendhagyó mágneses napfoltjaik miatt különlegesek, de néhányan szuperkitörés eseményeket is produkálnak, több milliószor annyi energiával robbantva ki az anyagot a felszínükről, mint a hasonló napkitörések esetében saját naprendszerünkben megszoktuk.

Új mélytengeri kábelek lefektetését tervezi a Facebook Az Echo és a Bifrost Szingapúrt, Indonéziát és Észak-Amerikát kötnék össze, az egyik kiépítését ráadásul a Google segítségével valósítaná meg a közösségi óriás.