Emellett ugyanis megmutatja, hogy a jövőben lényegében mesterséges intelligenciák perelhetnek be másik mesterséges intelligenciákat, felhívja a figyelmet arra, hogy mennyire ártalmas a YouTube zárt ajtók mögötti döntéshozatala, és kérdőjeleket helyez egy még meg sem született, de egyre inkább körvonalazódó kreatív piac működése köré.
Mi is megírtuk korábban, hogy áprilisban a mesterséges intelligencia fejlesztésével foglalkozó OpenAI egy új neurális hálózattal állt elő, ez a Jukebox. A Jukebox éppen különféle mashupokat (ilyen a Spearst daloló Sinatra) és eredeti zenéket hoz létre több mint 9000 zenész és együttes stílusában. Az eredmény azonban nem volt tökéletes, és a Futurism szerkesztősége a móka kedvéért felkereste a DADABOTS együttest, amely zenészekből és programozókból áll, és algoritmus generálta zenéket hoznak létre, és arra kérték őket, hogy állítsák elő Frank Sinatra előadásában a Toxicot. A dal megszületett, fel is került a YouTube-ra. Majd nem sokkal később azt a platform szerzői jogi aggályokra hivatkozva törölte.
A YouTube a videót egy úgynevezett „copyright strike” keretében törölte, amit a cég akkor alkalmaz, ha az adott tartalmat valaki jelenti a szerzői jog megsértése miatt. Aki rendszeresen néz YouTube videókat, az nyilván találkozott már a jelenséggel, hogy a készítők úgy kerülik, mint a bozóttüzet, hogy hosszabb (ez legfeljebb néhány másodperes időtartalmat jelent) szerzői jogi védelem alatt álló muzsikát vágjanak be az anyagaik alá. Az ok éppen ez: nehogy a YouTube szigorú gyakorlata rájuk is lesújtson.
Kérdés azonban, hogy ki jelentette az anyagot: Spears cége, Sinatra örökösei, esetleg a Sony Music, amely cég tulajdonolja Spears „Toxic” című számát? A Futurism megkeresésére az előbbi kettő nem válaszolt, a Sony pedig tagadta, hogy köze lenne az esethez. A YouTube jogi osztálya pedig szintén nem kívánt nyilatkozni. A YouTube döntése a GrayZone Inc., egy kalózkodás ellen alapított vállalat jelentése nyomán született meg. A DADABOTS jogi képviselete szerint a GrayZone jelentése valószínűleg nem is egy személyhez köthető, hanem az algoritmusuk folyamatosan pásztázza a platformot, és vakon feljelenti a gyanús tartalmakat. Így az az érdekes helyzet állt elő, hogy egy mesterséges intelligencia előállított egy dalt, amit egy másik mesterséges intelligencia feljelentett a szerzői jogok megsértése miatt – kicsit mintha egy Douglas Adams által írt cyberpunk regényt olvasnánk.
A probléma jogi háttere is izgalmas kérdéseket vet fel: kit illett a szerzői jog abban az esetben, ha megszületik egy sosem létezett zene, amely létező alapanyagokból – ebben az esetben Spears nótájából és Sinatra „hangjából”, valamint stílusából áll össze? Kicsit mintha valaki festene egy impresszionista képet egy épületről, ami miatt az építész perelne. A DADABOTS jogi képviselői azonban bele sem mentek ezekbe az összetett kérdésekbe, ehelyett egy, az amerikai jogban meglévő gyakorlatra, a tisztességes használatra, „fair use”-ra hivatkoztak. Ez az „Egyesült Államok törvényének olyan doktrínája, amely megengedi a szerzői jog által védett anyagok korlátozott felhasználását anélkül, hogy először meg kellene szereznie a szerzői jog tulajdonosának engedélyét.” Az érvelést segítette, hogy a DADABOTS a zenét amolyan művészi és tudományos projekt keverékeként hozta létre, és nem kerestek vele pénzt. A YouTube novemberben végül úgy döntött, hogy visszarakja az anyagot a platformra.
Ez tehát a jó hír. A rossz, hogy mindennek semmi kihatása a jövőben várható, hasonló esetekre. Az egész jogi folyamat ugyanis a YouTube-on belül maradt, a YouTube pedig ezt elég zártan kezeli: nem derül ki, hogy a YouTube egy-egy hasonló döntést, tehát az anyagok törlését milyen okból hozza meg, illetve, hogy egyáltalán akad-e valós személy, aki ezt a döntést jóváhagyná, vagy ezt csak egy – a történet szempontjából immár a harmadik – mesterséges intelligenciára bízzák. Mivel azonban a YouTube-nál ezek a folyamatok ennyire nem nyilvánosak, így arra sem alkalmasak, hogy precedens legyen belőlük az eljövendő, hasonló esetek számára. Így azonban a hasonló, nem egyértelmű szituációkban a feltöltők sem fogják tudni, hogy mikor és mivel járnak a tilosban.
A DADABOTS jogi képviselői épp ezért jogi útmutatót terveznek összeállítani az alkotók számára, hogy eligazodjanak ebben a jogilag nagyon is zavaros környezetben. Az útmutató olyan jó tanácsokat tartalmaz majd, hogy a videóra ne az legyen kiírva, hogy Sinatra adja elő a dalt („performed by”), hanem hogy a dal Sinatra stílusában lett megalkotva („in the style”). Ám még ezek a tanácsok is hasonló, a tisztességes használat alá eső esetekben hasznosak. Előbb-utóbb ugyanis valaki megalkot egy Jukebox-szerű algoritmust, ám kifejezetten pénzkereseti szándékkal. Ha pedig a legőrültebb mashupokat és valódi előadók sosem létezett albumait pénzért kezdik árulni, akkor vajon mit kezd a joggyakorlat, amely a mostani, relatíve egyértelmű helyzeteket sem képes kezelni?
(Címlapkép/nyitókép: Flickr/Jean)