Jan Bayer a Cseh Műszaki Egyetemről diplomamunka gyanánt olyan robotvezérlő szoftvert programozott, ami képes kisméretű felderítő és mentőrobotokat irányítani. A robottal elnyerte az első helyet a nemzetközi IT SPY versenyen is, melyen évente a legjobb informatikai diplomamunkákat díjazzák. Az ilyen robotok egyébként kitűnően alkalmasak a nehezen hozzáférhető terepen, például természeti katasztrófák helyszínén történő bevetésre.
Egy földcsuszamlás, vagy bányaomlás, esetleg sárlavina, vagy trópusi vihar pusztítását követően fontos, hogy az ilyen eszközök kitűnően tájékozódjanak, és az extrém akadályok között is képesek legyenek ügyesen mozogni. A robotok ilyen esetben segíthetnek felkutatni a túlélőket, sérülteket és segítséget hívni hozzájuk.
Bayer egy hat lábbal rendelkező pókrobot segítségével tesztelte a robotját, mely szoftverének köszönhetően képes volt feltérképezni a környezetét, kiválasztani a cél szempontjából ideális útvonalat és elindulni rajta. A robot szerepelt a DARPA SubTerranean Challenge versenyen, ahol a harmadik helyet sikerült megszereznie az MIT és a NASA robotja mögött.
Surenát a Teheráni Egyetem kutatói készítették a tíz évvel ezelőtt elindított Center for Advanced Systems and Technologies nevű projekt keretein belül. Az eddig látott demonstráció alapján a robot képes fúrni, állni, járni, szelfizni és leírni a saját nevét.
A Surena sorozat előző modellje a Surena 3 modellnél fejlesztették ki a lábak képességeit, így már képes volt lépcsőn közlekedni, és belerúgni egy labdába, a IV-es verzióban pedig a karokon és a manuális képességeken volt a fókusz. A 4-es modell 170 centiméter magas, 0,7 km/h sebességgel képes közlekedni és mindössze 68 kilogramm a súlya. Operációs rendszeréről már írtunk, ez a nyílt forráskódú ROS, azaz Robot Operation System nevű nyílt szoftver. A Surena család robotjainak kifejlesztésén több mint 50 kutató dolgozott Dr. Aghil Yousefi-Koma, a Teheráni Egyetem gépészmérnök professzorának felügyelete alatt.
Igen nem tévedés, ezt az elefántormányt utánzó, fogni és tartani is képes robotot használat után el lehet majd fogyasztani, és az ausztriai Johannes Kepler Egyetem kutatóinak köszönhetjük a létezését. Ez egyébként úgy lehetséges, hogy a robot biológiailag lebomló anyagból készül, létezésének - a táplálásunkat megelőző - célja pedig az állatorvosok munkájának megkönnyítése.
A tesztek során az anyag több mint egy évig nem száradt ki, és az "elefántormány" 330 ezerszer hajlott össze, és egyenesedett ki, mielőtt az első repedés megjelent volna rajta derült ki a Nature-ben publikált kutatásból.
A robot konkrétan citromsavval és glicerinnel kezelt zselatinból áll, és ezért nem fenyegetik sem a baktériumok, sem pedig a kiszáradás. A projekt jelen fázisában még sajnos vannak nem megemészthető alkatrészei is, de ezeket az alkotók igyekeznek lecserélni vagy kihagyni a végső változatból. Az ehető robotokat vadállatok gyógykezelésére szeretnék felhasználni, méghozzá oly módon, hogy a ragadozók elfogyasszák a zsákmányállatot mímelő robot belsejébe rejtett gyógyszert.
(Kép: Wikipédia, Soft Materials Lab, JKU Linz)