Felcsavarás

Ez a hatás hétköznapi körülmények között érzékelhetetlen, olyan gyenge. A Föld által okozott csavaró hatás (frame dragging) mérését is csak a Gravity Probe B műhold volt képes elvégezni, a földi giroszkópokon nagyjából csak százezer évente lenne detektálható a felcsavarásnak tulajdonítható egy foknyi szögváltozás.

Egy ausztrál, angol, dán, német és új-zélandi kutatókból álló nemzetközi csillagászcsoport olyan csillagpárosra bukkant, melyek egymás körül keringve erőteljes bizonyítékkal szolgálnak a felcsavarásra.

A tavaly a figyelem középpontjába került csillagok egyértelműen görbült tér-időben mozognak, és az általános relativitáselmélet nélkül nem is lenne értelmezhető a pályájuk.

Az egyik felfedezett csillag egy fehér törpe, azaz olyan elpusztult csillag visszamaradt magja, mely életében többszörös naptömegű lehetett, de már elfogyasztotta hidrogén üzemanyagát. Mérete nagyjából a Földhöz mérhető, de több százezerszer sűrűbb. A fehér törpék képesek akár percenként megfordulni a tengelyük körül, a Földön megszokott 24 órás periódus helyett. Egy fehér törpe által okozott tér-idő felcsavarás 100 milliószor lehet erősebb mint a Földé.

Különös rendszer

A megfigyelésükre akkor nyílik az eddig felfedezett legkitűnőbb lehetőség, ha találunk olyan párost, ahol egy pulzár kering körülötte. A csillagpárost húsz évvel ezelőtt fedezte fel a CSIRO Parkes rádióteleszkópja. A már említett Föld méretű, és annál 300 ezerszer nehezebb fehér törpe körül egy rádió pulzár kering, ami nagyjából olyan nagy, mint egy város, de annál 400 ezerszer nehezebb, nem atomokból, hanem szorosan egymáshoz préselődő neutronokból áll, amitől hihetetlenül sűrűvé válik. Ez a konkrét pulzár percenként 150-szer fordul meg a saját tengelye körül.

A pulzárból érkező rádiósugárnyaláb tehát percenként 150-szer válik láthatóvá a földi nézőpontból, ezért hívják ezeket az égitesteket a világűr világítótornyainak. Ezt és a fénysebesség ismert értékét felhasználva a csillagászok kiszámíthatták, hogy a két csillag kevesebb, mint 5 óra alatt tesz egy teljes kört egymás körül.

A csillagpáros hivatalos neve PSR J1141-6545, és a csillagászok rendszeresen megfigyelik az Einsteini fizika terén mutatott kiemelkedő aktivitása miatt. A pulzár pályája bukdácsoló, ami azt jelenti, hogy a pálya síkja nincs rögzítve, hanem lassan forog. A kettő közül valószínűleg a masszívabb csillag pusztulhatott el először, létrehozva a fehér törpét és a második csillag a halála előtt átadta neki az anyagát. Az átadás folyamata egy fehér törpe felé hulló anyagkorongot hozott létre, és ez pörgethette fel több tízezer év alatt azt, a percenkénti tengelyfordulat sebességéig.

Ritkán a második csillag szupernóvává válhat, mely után egy pulzár marad, miközben a gyorsan forgó fehér törpe magával rántja, felcsavarja a téridőt, elferdítve a pulzár orbitális síkját, ahogy a tér-idő felcsavarodik. Ezt a dőlést sikerült a kutatóknak megfigyelni a kettős rendszerben. A kutatásról szóló beszámoló a Science magazinban jelent meg.

(Forrás: IE Kép: OzGrav ARC COE)

Ez is érdekelhet:

Megoldódott Tabby csillagának kettős titka Tabby csillaga körül számos rejtély szövődött az évek során. A legvadabb elméletek szerint a csillag fényét egy idegen civilizáció hatalmas épített struktúrája takarja ki előlünk szabályos időközönként. A csillagászok most úgy tűnik megtalálták a keresett válaszokat.

Menekülés a Földről, a Super Orion pulzáló atomrobbanás-hajtóművű csillagközi bárkával Ha az emberiségnek egyszer el kellene hagyni a Földet, nagy lenne a tolongás az ülőhelyekért az exodust kivitelező űrhajókon. Jó nagy űrhajók kellenének. Mármint igazán, igazán nagy űrhajók. Vagy még annál is nagyobbak.

A NASA olyan csillagrendszert talált magyar közreműködéssel, amit el sem akartak hinni Páratlan csillagrendszer került a NASA bolygóvadász műholdjának célkeresztjébe, hat csillag, három bináris rendszerben, és mindegyik páros egyben a többi körüli pályát is bejár, egy gigantikus háromszögben forgó izzó tűzkerékként, a semmi fekete bársonyabroszán.