Ezen teóriák egyike szerint a Mindenség egyetlen neurális hálózat. Hogy ezt a legkönnyebben megértsük, két dolgot érdemes tisztázni: mi az a neurális hálózat, és egyáltalán mi szükség van ToE-re, tehát a fizikai szabályszerűségeket egybekapcsoló teóriára. (Bónuszként pedig röviden kitérünk majd arra is, hogy mindez azt jelenteni-e, hogy egy szimulációban élünk.)

Haladjunk tehát szépen sorban: a neurális hálózat alapvetően az adat elrendezésére utal, arra a formára, illetve formátumra, amelyben az adatok elrendezésre kerülnek egy számítógépben. A Massachusettsi Műszaki Egyetem meghatározása alapján a neurális hálózat nagyjából az emberi agy működésére emlékeztet, vagyis több ezer, esetleg millió, egyszerű számításokat végző magból áll össze, melyeket sűrűn kapcsolunk össze egymással – tehát alapfelépítésében valóban az emberi agy idegsejtes felépítését utánozza. Ezután jön a következő lépés: mi szükség van egyáltalán ilyen elméletre? Jelenlegi fizikai ismereteink képesek megmagyarázni bizonyos folyamatokat, valamint akár megjósolni is azok végkimenetelét. Amennyiben a törvényszerűségeket nagyobb szinten vizsgáljuk, például hogyan száll a repülő, akkor a klasszikus fizikát hívjuk segítségül. Amennyiben pedig kicsiben – hogyan mozog egy részecske – akkor a kvantummechanikát vesszük elő. A gond az, hogy a kettő közt nincs átjárás, noha ugyanarra a valóságra vonatkoznak – tehát ami igaz a standard modell törvényszerűségei szerint, az már nem az a kvantumfizikában. Vagyis: a gravitációnak egyszerűen nincsen a kvantummechanikával összhangban lévő, általánosan elfogadott elmélete. Egy ilyen elmélet lenne tehát a minden dolgok elmélete, az angol megfelelő rövidítésével: ToE.

A most szóban forgó elméletet kidolgozó Vitaly Vanchurin-nal a Futurism készített interjút még 2020-ban, és ebben részletesebben is elmagyarázta teóriájának az alapjait. Az elmélet lényege a következő: egy hatalmas neurális hálózatban élünk, amely mindent szabályoz körülöttünk. A teória szerint a klasszikus fizika és a kvantumfizika egyesítését az nehezítette eddig, hogy valami fontos dolgot egyszerűen nem vettünk észre. Ehhez társul még a megfigyelési probléma, ami mind a két modellben (ugyan más és más módon) jelen van: a kvantummechanika esetén ez a kvantummechanikai mérés problémája, tehát az a sajátosság, hogy megfigyelés hatására a részecske hullámfüggvénye összeomlik (lásd: Schrödinger macskája). A kozmológiában pedig ez a mértékprobléma, tehát hogy a standard modell tartalmazza, de nem magyarázza az elektromos töltés kvantáltságát (holott ez igen fontos az atomok semlegessége szempontjából). Vanchurin emiatt azzal érvel, hogy nem is kettő, de három jelenséget kell egyesíteni: a kvantummechanikát, az általános relativitás törvényét, valamint magát a megfigyelőt. Elmondása szerint jelenleg a fizikusok túlnyomó többsége azon a véleményen van, hogy a kvantummechanika az az alap, amelyből a többi kinő. Azonban hogy ez pontosan miként történik, azt jelenleg nem tudja senki. Vanchurin szerint ezzel szemben egy mikroszkopikus neurális hálózat az alapstruktúra, és a többi három említett jelenség erre épül.

Vanchurin eredetileg egyébként nem egy újabb ToE-t akart felépíteni, hanem a gépi tanulást tanulmányozta. Azonban elmélete érvényessége védhető akár ebből – tehát a neurális hálózatok működésének az irányából is. A neurális hálózat nagyszámú neuron esetén ugyanis eléggé hasonlóan viselkedik a valóságunkhoz: tehát a kvantummechanika egyenletei elég jól leírják a rendszer viselkedését az egyensúlyi helyzet közelében, a klasszikus mechanika egyenletei pedig elég jól leírják, hogy a rendszer miként működik, ha ettől az egyensúlytól eltávolodik. Mindez azt is jelenti, hogy a mesterséges neurális hálózatok nem csak analizálják a fizikai rendszereket, és ezáltal új törvényszerűségeket fedeznek fel, de a működésükkel le is modellezik a minket körülvevő világot. A Futurism egyébként mindezzel kapcsolatban gépi tanulással foglalkozó szakembereket és fizikusokat is felkeresett, akik mindezt nem kívánták kommentálni, de erős szkepticizmusukat fejezték ki.

Vanchurin szerint azonban mivel elmélete egy minden dolgok elmélete, elég könnyen cáfolható (mint az ilyen teóriák általában): mivel szerinte minden neurális hálózat, csak egyetlen jelenséget kell találni, amely nem modellezhető le egy ilyen hálózattal. Más kérdés, hogy ez némi kihívást fog jelenteni, mert jelenleg elég keveset tudunk mind a neurális hálózatokról, mind a gépi tanulás pontos működéséről – azért is kezdett el a tudós eredetileg ezzel foglalkozni. Egyébként még tavaly, de az említett tanulmány és interjú elkészülte után írtunk egy olyan publikációról, amely épp azt tárta fel, hogy az agyunk (egy szerves neurális hálózat ha úgy tetszik) felépítése mennyire emlékeztet az Univerzuméra.

Különös hasonlóság áll fenn az emberi agy és az Univerzum között Karambolozott egyet a kozmológia és az idegsebészet, aminek eredménye, hogy az agy és az Univerzum – ez két komplex rendszer megdöbbentő módon hasonlít egymásra.

A Futurism megkérdezte a szerzőtől azt is, hogy mindez azt jelenti-e, hogy valójában egy szimulációban élünk. Vanchurin szerint nem: neurális hálózatban élünk, de talán sosem fogjuk tudni a különbséget.

(Címlapkép/nyitókép: Flickr/Yasuki Fujinuma)

További cikkek a Rakétán:

Túlságosan könnyedén befolyásolja a mesterséges intelligencia az embereket Lényegében befektetési helyzeteket szimuláltak egy kísérlet folyamán, a mesterséges intelligencia pedig játszi könnyedséggel használta fel az embereket a céljaira, és gazdagodott meg.

Nézegessünk városokat, embereket és autókat, melyek nem léteznek, csak az MI hozta őket létre! Sosem létezett autók, emberek, akik meg sem születtek, véletlenszerűen generált bogarak. A mesterséges intelligencia összerak bármit: a cikkben közölt linkeken bepillanthatunk egy univerzumba, amely csak digitálisan létezik.

Egy új eszköz képes megjeleníteni az emberek gondolatait Egy lépéssel közelebb a gondolatolvasáshoz.