Levélzár

Az annak idején népszerű levélzárnak nevezett technika a papír bonyolult hajtogatását jelentette, melynek során az a saját borítékjává vált. Ez a biztonsági stratégia jelentette a legnagyobb kihívást, amikor 577 darab, a hollandiai Hágába szánt, 1689 és 1706 között lezárt levelet találtak egy kézbesítetlen csomagban.

Ezek a levelek tehát soha nem jutottak el a címzettekhez, és a restaurátorok nem akarták kinyitni és megrongálni őket. Ehelyett olyan módot kerestek az elolvasásukhoz, melyhez nem kellett feltörni vagy bármilyen módon kibontani őket. A megoldást a nagy érzékenységű röntgenszkenner és számítógépes algoritmusok jelentették, melyek segítségével a kutatók gyakorlatilag virtuálisan kibontották a bontatlan levelet.

Az alkalmazott  röntgen szkennereket eredetileg a fogak ásványianyag-tartalmának feltérképezésére tervezték, és fogászati ​​kutatásokban használták.

"A szkennelési technológia hasonlít az orvosi CT-szkennerekhez, de sokkal intenzívebb röntgensugarakat használ, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy az e levelek írásához használt festékben észrevegyük az apró fémnyomokat. A szkennelésük után képekké alakítottuk őket, és azokat levelekké, melyeket virtuálisan kinyitottunk, és több mint 300 év után elolvashattunk" - mondta David Mills, a tanulmány szerzője, a londoni Queen Mary University kutatója.

A levél szíve

"Az algoritmus egy lezárt levél szívébe visz bennünket. Néha a múlt ellenáll a kíváncsiságnak. Egyszerűen fel is vághattuk volna ezeket a leveleket, de ehelyett időt szántunk arra, hogy tanulmányozzuk őket rejtett, titkos és elérhetetlen tulajdonságaik alapján. Rájöttünk, hogy a levelek sokkal többet elárulhatnak, ha bontatlanul maradnak" - írták a kutatók közleményükben.

A technika feltárta például egy 1697 július 31-én kelt levél tartalmát, melyben Jacques Sennacques felkérést küld unokatestvérének, Pierre Le Pers hágai francia kereskedőnek, Daniel Le Pers halálhírének hiteles másolatáért. A levelet francia nyelven írták, de a kutatók lefordították angolra, és azonosítottak hiányzó szövegrészeket is, melyek valószínűleg a férgek rágásainak köszönhetőek.

A kutatók szerint a levél lenyűgöző betekintést nyújt a hétköznapi emberek életébe - pillanatkép a kora újkori világról, ahogy a hétköznapi teendők intéződtek. A levélcsomag Simon de Brienne postamester és felesége, Marie Germain postamester tulajdona volt. A hágai Museum voor Communicatie 1926-ban vásárolta meg tőlük. A bontatlan levelek mellett a csomag része volt 2571 kinyitott levél és töredék, melyek egyike sem jutott el a címzettjéhez ilyen vagy olyan okból.

Funfact, hogy a levelek keletkezési idejében még nem léteztek postai bélyegek, és a címzettek, nem pedig a feladók voltak felelősek a postai és kézbesítési díjakért. Ha a címzett elhunyt, vagy elutasította a levelet, nem lehetett díjat beszedni és a leveleket egyszerűen nem kézbesítették.

(Forrás: CNET Kép: Unlocking History Research Group archive)

Ez is érdekelhet:

Újra szól egy tizenhétezer éves hangszer időtlen, lenyűgöző hangja A címben szereplő ősi hangszert Franciaország déli részén, egy halászó, vadászó és gyűjtögető életformát folytató őseink által használt barlangban fedezték fel.

A középkori dobozágyak reneszánsza A dobozágy, francia nevén a lit clos, egy bútorba épített ágy, és 600 évvel ezelőtt ez a fekhely nagy népszerűségnek örvendett, manapság pedig nem várt reneszánszát éli, igaz, ma már nem csak ugyanazért viszik, mint annak idején.

A történelem íze: kovászos kenyér 4500 éves egyiptomi élesztővel Nem mindenkinek akad 4500 éves élesztője a spájzban, de ha mégis lenne, nem érdemes hagyni porosodni, akkor sem, ha gond nélkül elállna még ugyanennyi ideig.