A General Electric Aerospace és a Pratt & Whitney saját hajtóműveik, az XA102 és az XA103 részletes tervezési áttekintését végezte el, ami lehetővé teszi számukra, hogy a következő szakaszba lépjenek: ez pedig a prototípust bemutató motorok megépítése – számol be róla az Interesting Engineering.

Ezek a motorok a Next Generation Adaptive Propulsion (NGAP) program részét képezik, amelynek célja a legkorszerűbb meghajtórendszerek kifejlesztése a Next Generation Air Dominance (NGAD) projekt számára. Az úgynevezett adaptív motortechnológia lehetőséget ad a repülőgépeknek arra, hogy dinamikusan módosítsák tolóerő-konfigurációjukat, ezzel növelve a hatótávolságot és javítva a hőkezelést a hagyományos hajtóművekhez képest. Korábban már az F-35 Joint Strike Fighter esetében is felmerült az adaptív meghajtás alkalmazásának lehetősége, a Pentagon azonban végül elvetette az ötletet. A döntés mögött elsősorban a költségek és a különböző F-35 modellekkel való kompatibilitási aggályok álltak, ezért inkább a meglévő hajtóművek fejlesztése mellett döntöttek.

Ezek az épp fejlesztés alatt álló következő, hatodik generációs vadászgépek Mely országok és hatalmak milyen gépeken dolgoznak, ezek mit tudnak, és mikor lépnek színre? – Ezt foglaltuk röviden össze a cikkünkben.

A Pratt & Whitney, az RTX leányvállalata, hangsúlyozta a digitális tervezés fontosságát a fejlesztési folyamat során. Kiemelték, hogy az „együttműködő digitális környezet” jelentősen leegyszerűsítette a fejlesztést, mivel gyorsabbá tette az elektronikus adatmegosztást a tervek elbírálóival, így jelentősen felgyorsította az XA103 hajtómű ellenőrzését. Jill Albertelli, a Pratt & Whitney katonai motorokért felelős elnöke szerint ez a digitális áttekintési folyamat kulcsfontosságú lépés a fejlett képességek megvalósítása felé.

A GE Aerospace ezzel párhuzamosan kiemelte a modellalapú rendszertervezés előnyeit az XA102 fejlesztése során. Steve Russell, a GE Aerospace Edison Works részlegének vezetője szerint ez az innovatív megközelítés jelentősen javítja a meghajtórendszerek tesztelésének és gyártásának hatékonyságát.

Jelenleg a hatodik generációs vadászokat fejlesztik – mit tud majd egy hetedik generációs? Habár egyelőre nincs információnk arról, hogy az Amerikai Légierő 6. generációs vadásza repült volna, néha izgalmas a távoli jövőbe tekinteni, és elképzelni, miként fest majd egy 7. generációs vadász.

Januárban a légierő megemelte az NGAP prototípus-szerződéseinek finanszírozási plafonját, így mindkét vállalat költségvetése 3,5 milliárd dollárra nőtt – ez több mint háromszorosa a 2022-ben előirányzott 975 millió dollárnak. A tervezési felülvizsgálatok lezárultával mindkét cég megkezdte a szükséges alkatrészek beszerzését a hajtóművek megépítéséhez. A Pratt & Whitney az évtized végére tervezi a prototípusok tesztelését. Mindez azonban nem változtat azon a tényen, hogy továbbra is bizonytalanság övezi magát az NGAD vadászprogramot. A növekvő költségbecslések miatt a légierő tavaly nyáron ideiglenesen felfüggesztette a projektet, és alternatív stratégiák vizsgálatába kezdett. Frank Kendall, a légierő akkori minisztere, a program jövőjére vonatkozó döntést a 2024-es elnökválasztás utánra halasztotta, hogy az új kormány dönthessen róla.

A bizonytalanság ellenére a légierő által végzett tanulmányok megerősítik egy ilyen fejlesztési program szükségességét. Eközben a Pratt & Whitney továbbra is jelentős szerződéseket köt, például egy 186 millió dolláros megállapodást az F-35-ös F135 hajtóművek üzemben tartására, valamint egy hároméves, 1,5 milliárd dolláros szerződést az F-22 Raptor XA103 hajtóműveinek karbantartására.

(Kép: illusztráció az NGAD-ról, forrás: Lockheed Martin)