Amint a 24.hu írja az RTL Híradójának nyomán, Hegedűs Zsolt, a Magyar Orvosi Kamara etikai kollégiumának vezetője úgy nyilatkozott, hogy már most akadnak olyan kórházak, ahol külön csapat méri fel a koronavírusos betegek életkilátásait – ezek a csapatok egyébként az úgynevezett triázs teamek, róluk még később említést teszünk. Hegedűs kitért arra is, hogy több helyen már megtelt az intenzív osztály. Mint látható, a járvány hatására az egészségügy helyenként kezdi eléri kapacitásának a határait, vagyis a békeidők megfontolásai mellett új prioritásokat is figyelembe kell venni. Mivel tudjuk, hogy az intenzíves ágyak, a lélegeztetőgépek, de elsősorban az ellátószemélyzet száma és teljesítményének határai limitáltak, felmerül a kérdés, hogy ebben az esetben az egészségügyi ellátóhelyen mi alapján döntenek élet és élet között.

A jelenlegi helyzetben az orvosok a döntéssel kapcsolatban lényegében három helyhez fordulhatnak: az első a hatályos magyarországi törvények, a második a Magyar Orvosi Kamara által kiadott Orvos etikai kódex, a harmadik pedig a tavaly áprilisban a Kamara által kifejezetten a járványra kidolgozott Etikai megfontolások az orvosi erőforrások elosztásához című dokumentum. Az ezek közötti kapcsolat a következőképp fest: vitás esetben természetesen a hazai jogszabályokat kell követni, ám az etikai kódex lehetővé teszi, hogy szükséges esetben az orvos a megfelelő fórumokon felszólaljon ezen szabályok megváltoztatása érdekében. Az etikai kódex pedig minden orvosra kötelező, akár kamarai tag az illető, akár nem. Amennyiben arra vagyunk kíváncsiak, hogy a jelenleg kiélezett helyzetben mik az etikai kódex alapelvei, úgy két iránymutatás keresztmetszetéről beszélhetünk: az első a diszkrimináció tiltása, amivel kapcsolatban a dokumentum II.1.3/8-dik alpontja a következőképp fogalmaz:

„Az orvosoknak az egészségügyi ellátás nyújtása során az igazságosság, az egyenlő elbánás elvét kell követniük, ideértve azt is, hogy a rendelkezésre álló források elosztásában a hozzáférés egyenlő esélyének kell érvényesülnie. El kell kerülniük a diszkrimináció minden formáját.”

A döntés hátterének második alappilérét az I.1.3. Az orvosi hivatás alapvető törvénye: az emberi élet tisztelete és védelme című fejezet 4-dik alpontja jelenti:

„Ha olyan végletes szituáció alakul ki, hogy élet áll élettel szemben, akkor az orvosi szempontból jobban védhető életet kell előnyben részesíteni a kevésbé esélyessel szemben.”

Ez a két elv bár elég világos útmutatás, de a jelenlegi járványhelyzetben nagyon komplex szituációk is előfordulhatnak, a Kamara ezért összeállított egy ajánlást is, amely végső soron tehát az előbbi kódex mintegy kibővítése, illetve alapelveinek átültetése a konkrét esetekre – ez a fentebb már említett Etikai megfontolások az orvosi erőforrások elosztásához című anyag. Lényegében az írás azt fejtegeti, hogy pontosan mit értünk a "védhető élet" és a "kevésbé esélyes" egyetemetesebb jelzős szerkezetek alatt, és az ellátási gyakorlatban miként kell nagyobb volumenben rangsorolni a betegeket. Az ajánlás elsőként tehát a katasztrófa-orvostanból ismert triázs rendszerhez hasonló szisztéma bevezetését javasolja. A triázs betegosztályozást jelent és a hazai sürgősségi ellátásban (illetve a katonai orvoslásban, valamint az említett katasztrófa-orvostanban) már alkalmazzák. A rangsorolást egy szakorvos, a Triázs tiszt, valamint egy csapat, a már említett Triázs team végzi folyamatosan. Érdemes ismét aláhúzni, hogy Hegedűs Zsolt fentebbi nyilatkozata alapján tehát ilyen csapatok már most működnek bizonyos járványkezelésre kijelölt ellátóhelyeken. Az alapelv pedig a következő:

„A betegek rangsorolása olyan kritériumok szerint kell, hogy történjen, amely a kezelés sikerének esélyét méri fel. Ez nem feltétlenül a legjobb terápiás választás alapján való döntést jelenti, hanem elsődleges szempontként azt, hogy erőforrások szűkében a döntési kényszer közepette azoknál a betegeknél mondunk le a kezelésről, akiknél nem látható vagy nagyon alacsony a sikeres kezelés esélye. Elsődlegesen azok a betegek részesüljenek sürgősségi, illetve intenzív terápiás ellátásban, akik ezen kezelések által magasabb túlélési eséllyel bírnak, illetve általánosságban (és a továbbiakban is) jobb prognózisúak.”

Magyarán az etikai kódex alapelvéhez hűen a kezelést a magasabb túlélési eséllyel bíró betegek fogják megkapni. Összhangban a kódex másik alapelvével, a diszkrimináció tiltásával eszerint például:

„Nem a várhatóan még leélhető életévek képezhetik tehát a priorizálás alapját, hanem a túlélési esély.”

Vagyis a túlélésre való kilátás a legfőbb elv, és az egész hozzáállást az ajánlás úgy foglalja össze, hogy a „legtöbb embernek a legtöbb jót”, ami tehát a legtöbb élet megmentését jelenti. Ez az egyetlen mondatocska azonban kőkemény következményekkel jár a valóságban. Ezen elv értelmében ugyanis előfordulhat olyan helyzet is, amikor egy korábban érkezett betegtől veszik el az intenzív kezelést azért, hogy megmentsenek egy esélyesebb pácienst. Mindehhez a páciens beleegyezésére sincs szükség. Az előbbi példából már nyilvánvaló, de azért emeljük ki, hogy az ellátás elosztása független az érkezési sorrendtől (a sürgősségi ellátásban ezért kell adott esetben egy jóval korábban érkezett betegnek többet várnia). Fontos szempont még, hogy az ajánlás kihangsúlyozza azt is, hogy nem szabad különbséget tenni az erőforrások elosztásában a COVID-19 vírussal fertőzött páciensek és a más betegségekkel küzdők között. Tiltott viszont a társadalmi hasznosság szerinti rangsorolás, tehát továbbra is: egyedül a túlélési esély dönt, semmi más. A gyermeket váró, állapotos nők azonban a lista elejére kerülnek, mivel az alapelvvel összefüggésben így potenciálisan legalább két életet lehetséges megmenteni. A dokumentum ehhez még hozzáteszi a következőt is:

„Amennyiben a szükséges erőforrásokra várók között vannak várandós nők, akkor elsőként őket kell részesíteni azokban, minden más priorizálási elvet figyelmen kívül hagyva.”

Amennyiben minden szempont szerint két páciens azonos kilátásokkal rendelkezik, akkor szóba jön a véletlenszerű kiválasztás, vagyis a sorsolás. Az ajánlás ezen kívül konkrét pontrendszert is bemutat a túlélési esély mérlegelésére Az intenzív ellátás igény és túlélési esély felmérése című fejezetben (a fentebb linkelt anyag 13. oldalán) található a MSOFA (Modified Sequential Organ Failure Assessment Score) rendszer által használt pontozás.

Mivel a lélegeztetőgép egyik fontos kezelési eszköze a fertőzésnek, ennek használatáról kérdeztünk egy aneszteziológiai és intenzív terápiás szakorvost. Az orvostól megtudtuk, hogy eddig sem egy paraméter szerint született meg a döntés arról, hogy valaki lélegeztetőre kerüljön. Erről az adott páciens összképe döntött, ami alapján az orvosok megállapítják, hogy mennyire hasznos ez a terápia egy-egy betegnél. A lélegeztetőgép ugyanis nem egy varázseszköz, amire rákötjük a beteget, és az idővel meggyógyul, hanem egy nagyon komoly, komplex beavatkozás, és mint ilyen: szövődménnyel, valamint nem elhanyagolható kockázattal jár (elképzelhető, hogy valakit már nem lehet életben levenni a gépről, hiába segít az rajta rövidtávon). Eleve a lélegeztetőgéphez az illetőnél mesterséges kómát kell előidézni, le kell a beteget szedálni. Ez tehát a páciens szervezetét megviselő kezelés, és erős szervezet kell már ennek a túléléséhez is. Ezért is fontos hangsúlyozni, hogy a döntéskor a szakemberek eddig sem egy szervet vizsgáltak, hanem a szervezet egészét, az összklinikai képet – ilyen szempontból tehát az orvos voltaképp egész életében triázsol (tehát túlélési esély szempontjából szortírozza a betegeket).

Nyilván a mostani helyzet a döntések szempontjából fokozottan kiélezett.

(A címlapkép/nyitókép csak illusztráció, forrás: Picryl)

További cikkek a Rakétán:

Túlélni a lélegeztetőgépet: a New York-i koronavírus-fertőzöttek közül ez nagyon keveseknek sikerül Nagyobb vizsgálat keretében tanulmányozták 2600 beteg esetét New Yorkban és környékén, és aggasztó eredményre jutottak azzal kapcsolatban, hogy a városban mekkora a túlélési esélye annak, aki gépre kerül. Utánajártunk a Magyarországon alkalmazott protokollnak is.

A NASA kifejezetten a koronavírusos betegek kezelésére alkalmas lélegeztetőgépet fejleszt A NASA mérnökei olyan túlnyomásos lélegeztetőgépet terveztek, mely kifejezetten a koronavírus-fertőzöttek kezelésére alkalmas. A készülék túljutott az első fontos teszten, amit éppen New Yorkban, a COVID-19 egyik legnagyobb amerikai gócpontjában ejtettek meg.

Az egészségügyi dolgozó nem lélegeztetőgép, nem működhet örökké száz százalékon Amerikai és magyar összefogással elsőként sikerült felismerni, hogy a koronavírus-járványtól való félelemnek és a rendkívüli helyzet okozta stressznek súlyos egészségügyi következményei lehetnek, különösen a betegek és az egészségügyi szakemberek esetében. Összegyűjtötték hát azokat a kipróbált technikákat, amelyek segíthetnek egészségü(n)k megóvásában.