Az Európai Űrügynökség és a Roszkoszmosz közös űrprogramját, az ExoMars misszió második felét, az eredeti tervek szerint már évekkel ezelőtt, 2018-ban elindították volna, de különböző okok miatt több ízben is el kellett halasztani a startot. 2016-ban az európai és orosz oldalon is felmerülő, gyártással kapcsolatos problémák és a tudományos eszközök elkészültének késése okán tették át 2020 júliusára a kezdés időpontját, majd 2020 márciusában második alkalommal is változtattak a terveken, ekkor a leszállóegység landolásához szükséges ejtőernyő tesztelésének csúszása volt az ok. A kritikus fontosságú eszköz próbái 2019-ben nem mentek a várakozások szerint, 2020-ban pedig még mindig várni kellett a nagyobb magasságokon végzett kísérletekre, amelyek az ernyő biztos működőképességét bizonyították volna. Emellett a leszállóegység elektronikus berendezéseivel is gondok adódtak, így a halasztás elkerülhetetlenné vált.

A Mars missziók tervezése során az egyik legnagyobb probléma, hogy az időre el nem készülő eszközök és tesztek a küldetést nem pár hónappal, hanem évekkel vetik vissza, mivel a Föld-Mars távolság állandó változása miatt csak körülbelül két évenként nyílik lehetőség a missziók indítására (mikor a Föld és a Mars legközelebb található egymáshoz), ekkor is csak néhány hét áll rendelkezésére ahhoz, hogy a rakéták útjára indítsák a vörös bolygóra tartó űreszközöket.

Az orosz-ukrán háború, pontosabban a háború miatt Oroszországra kivetett szankciók és Oroszország ezekre adott válasza az előidézői a következő, immár harmadik halasztásnak, ami ez alkalommal lehetséges, hogy nem két, hanem négy vagy hat év késést eredményez az ExoMars program második felének elindításában. Az Európai Űrügynökség már korábban bejelentette, hogy újragondolja az orosz féllel való együttműködést az ukrajnai konfliktusok fényében, március 17-én pedig közleményben tudatták, hogy a Párizsban március 16-án és 17-én tartott megbeszélések eredményeképp megszületett a végső döntés az üggyel kapcsolatban és a tagok egységes állásfoglalása alapján

a Roszkoszmosszal való munkát az ExoMars programban beszüntették.

A 2022-es indítás így ellehetetlenült, a SpaceNews beszámolója szerint pedig az ESA főigazgatója, Josef Aschbacher a tájékoztatón azt is hozzátette, hogy a 2026 előtti kezdés "nem realisztikus", sőt, ennek az időpontnak a betartása is nagy kihívást jelent.

Az ESA számára a legnagyobb nehézséget és egyben a következő lépést az új partnerek felkutatása jelenti: a Roszkoszmosz biztosította volna ugyanis a Proton-M rakétát a felszálláshoz és a Kazachok leszállóegységet is.

A lehetséges jelöltek között van a NASA is,

nem utolsósorban azért, mert az amerikai űrügynökség az ExoMarsnak kis ideig részese volt már korábban, mielőtt 2012-ben költségvetési okobol kiszállt a programból. Aschbacher feladata lesz minél gyorsabban tanulmányt összeállítani a lehetséges opciókról a küldetés jövőjét illetően.

Az ESA a döntésről szóló közleményben kiemelte, hogy a Roszkoszmosz korábbi lépése, mikor február 26-án a Guayana Űrközpontból kivonták a szakembereiket, valamint a Szojuz rakétákkal való indítások leállítása, késéseket okozott több fontos program indításában, többek között a Galileo-M10, a Galileo-M11, az Euclid és az EarthCare programokat is hátráltatja. Az Európai Űrügynökség főigazgatója az elkövetkező hetekben újabb gyűlést hív össze, amelynek során a tagállamok döntéseit figyelembe véve javaslatokat nyújtanak be az űrprogramok folytatásával kapcsolatban.

(Fotó: Thales Alenia Space/Master Image Programmes)

Az ukrajnai háború hatása az űrutazásra A Nemzetközi Űrállomás sorsa többé-kevésbé stabilnak látszik, de ezen kívül is rengeteg az összefonódás Oroszország és akár amerikai magánvállalatok között. Mit hozhat a jövő, ha a kapcsolatok végérvényesen megromlanak?