A kráter változásai akkor a legszembetűnőbbek, ha összehasonlítjuk a marsi év hasonló időszakában készült felvételeket, mondjuk a 2011-es és a 2020-as fotókat, ahogy a közelmúltban a kamerát üzemeltető Arizonai Egyetem munkatársai is tették:
A mosolygó kráterben a domborúnak látszó felületek valójában homorúak, vagyis mélyedésekről beszélhetünk. Hogy miért látjuk fordítottnak, arról a fény beesési szöge tehet, mivel az emberi agy a felülről érkező fényhez szokott, és ez alapján értelmezi a látottakat is. Ám ha száznyolcvan fokkal elforgatjuk a fotót, akkor már a megfelelő felületet látjuk, csakhogy ezáltal nyoma vész a kráter mosolyának.
A fent látható, „svájci sajt” elnevezésű régióban számtalan hasonló kerekded gödör keletkezik a jég szublimációja miatt, egyes felvételeken pedig érzékelhetőek is ezek a mélyedések. A Mars vörös felszínén fehér árnyalatú fagyott szárazjég rakódott le, ezért látványosak a mennyiségében bekövetkezett változások, és akár egy éven belül, akár hosszú távon alkalmasak arra, hogy segítségükkel jobban átlássuk a marsi folyamatokat. A mosolygó krátert szintén ez a jég tölti ki, ám egyes helyeken szublimált belőle, ennek hatására rajzolódott ki az arcra emlékeztető mintázat. A felszíni jég mennyiségének változásai miatt a kráter mosolya is változik. A fotókon jól látszik, hogy a korábban két gödörből álló orr egybeforrt, ahogy a mosolygó száj szélesebbé vált, miután összenőtt egy korábban különálló gödörrel. Ugyanilyen változásokat láthatunk a szemeken, vagy a homlok egyes részein. A fenti különbségek mégis akkor a leglátványosabbak, ha a 2007-ben készült felvétellel vetjük össze az aktuálisat:
(Fotó: NASA/JPL/UARIZONA)