Az Intuitive Machines Athena leszállóegysége március 6-án érkezett meg a Holdra, azon belül a Mons Mouton hegység területére, ahol a tervek szerint két hétig végezték volna az űreszköz által szállított tudományos berendezések a munkájukat. A leszállóegység fedélzetén helyet kapott a NASA számos műszere, két apró rover és egy ugráló drón mellett a magyar Puli Space Technologies két neutron spektrométere is, amelyekkel a vízjég nyomai után kutattak volna a szakértők.

A leszállóegység landolása után az irányítóközpont nem tudta azonnal megerősíteni az Athena pozícióját: annyit tudtak biztosan meghatározni, hogy az űreszköz megérkezett a Holdra, de a hiányos adatok miatt várni kellett az első képekre ahhoz, hogy bebizonyosodjanak a sejtések, és kiderüljön, hogy a leszállóegység valóban nem a lábán állt meg, hanem az oldalára dőlt a felszínre érkezés után. A történelem ebben az esetben megismételte önmagát, így végződött ugyanis az Intuitive Machines első missziója is tavaly februárban, mikor az Odysseus leszállóegység járt majdnem ugyanígy az IM-1 küldetés során, valamint szintén a tavalyi év januárjában a Japán Űrügynökség (JAXA) SLIM leszállóegysége is orra bukott a Holdon ereszkedés közben. A felboruló űreszközök általában egy darabig még tudnak funkcionálni, és az általuk szállított berendezések limitált ideig végezhetnek feladatokat, de amennyiben a napelemek nem a megfelelő pozícióban állnak, az energiaforrások hamar kifogynak, és a misszió idő előtt véget ér.

Az Athena esetében az űreszköz felvételeinek tanúsága szerint a probléma súlyos volt: a leszállóegység szó szerint feldobta a talpát,

vagyis két lába a levegő meredt, a napelemek pedig ebben a helyzetben nem biztosítottak energiát az akkumulátorok töltéséhez.

A rakományokért felelős cégek azonban a rövidre szabott időben sem tétlenkedtek, és mindenki próbálta a legtöbbet kihozni a maga berendezéseiből. A Puli Space a Vízszimatolót (Puli Lunar Water Scooper) már a Hold felé tartó úton beüzemelte, és a Holdon 40 percig működtette, miközben telemetriai adatokat fogadtak tőle. A déli pólus vízjege utáni kutatás így meghiúsult ugyan, de az bebizonyosodott, hogy az eszköz képes hibátlanul működni a kíméletlen, mínusz 55 Celsius-fokos környezetben is. A NASA szintén működésbe hozta egyik berendezését, a PRIME-1 (Polar Resources Ice Mining Experiment 1) nevű fúrórendszert, ami demonstrálta működőképességét a Holdon, és az MSOLO tömegspektrométerrel az Athena által kibocsátott gázok összetevőit is detektálták.

Az IM-2 missziót az Intuitive Machines március 6-án hivatalosan is lezártnak nyilvánította, de már készülnek a folytatásra - a NASA még két misszióra szerződött a céggel, amelyek közül a következő, IM-3-at már 2026-ban megvalósítják a tervek szerint. Hogy miért is borult fel az Athena, arról egyelőre nem árult el részleteket a cég, de elmondásuk szerint a déli pólus közelében többek között azért sem kísérelnek meg túl gyakran landolást az űrprogramok során, mert a környezet nem éppen ideális a leszálláshoz: a felszín egyenetlen, a fényviszonyok nem megfelelőek, és a Földdel való kommunikáció is problémákat tartogat. A leszállóegység az Intuitive Machines szerint 250 méterre, a NASA szerint 400 méterre a kijelölt érkezési ponttól landolt, a Mons Mouton területén, ami egy 6000 méter magasságig nyúló, 100 kilométerre terjeszkedő hegység a Hold déli részén. Először a történelemben az ISRO-nak (Indiai Űrkutatási Szervezet) sikerült elérnie a holdi déli sarkvidéket, mikor 2023. augusztus 23-án landolt a Vikram leszállóegységük a Chandrayaan-3 küldetés keretén belül.

(Fotó: Intuitive Machines)