Az Urban Aeronautics Ltd. tavaly decemberben jelentette be, hogy négy darab CityHawk VTOL-t bocsájt a mentőszervezet rendelkezésére. A mentővé alakított CityHawk gépek terjesztője a világ többi mentőszervezete részére is a Hatzolah Air lesz. A CityHawk tehát egy VTOL (Vertical Take Off and Landing, függőleges irányú fel- és leszállásra alkalmas eszköz), amely technológiát az alábbi cikkben mutattuk be részletesebben. Röviden: jelenleg a VTOL tűnik a repülőautó-fejlesztés jövőjének, amit részben a hidrogénalapú tüzelőanyagcellás technológia fejlődése, részben pedig a dróntechnológia fejlődése tett lehetővé. Illetve az önvezetés és a több függőleges tengelyű légcsavarral megoldott, nekifutást nem igénylő emelés-hajtás együttese is biztonságossá teszi ezt az eszközt.
A CityHawk tisztán hidrogénhajtással fog működni, illetve fontos különbség a többi hasonló eszközhöz képest, hogy sem szárnyai, sem fedetlenül „kilógó” rotorjai sincsenek. A propellereket ugyanis a jármű karosszériájába építették be (ez a vállalat saját, „Fancraft” elnevezésű technológiája). A cég szerint a gép végsebessége eléri a 270 km/h-t, ráadásul egyszerre akár hatan is utazhatnak vele, legfeljebb 150 kilométeres távolságra. A Fancraft-megoldásnak köszönhető, hogy a gép elvileg bárhol, bármilyen terepviszonyok és időjárási körülmények esetén képes landolni. A Cormorant, a gép legénység-nélküli, katonai prototípusa egyébként már 300 sikeres autonóm repülési teszten van túl a cég honlapja szerint. A géppel az adottságai miatt egy nyüzsgő, nagyvárosi utcán is le lehet szállni, ami kifejezetten alkalmassá teszi a mentési szerepre.
A fentiekből talán már kitűnik, hogy a mentési feladatok ellátására módosított CityHawk miben tér el egy mentőhelikoptertől: könnyebb vele landolni, halkabb, és a leszállás után is kisebb helyet foglal el. Maga a kabin ráadásul 20-30 százalékkal nagyobb, mint egy mentőhelikopter esetén, így elfér benne a pilóta, a páciens és egy kisérője, a két fős mentőszemélyzet, illetve mindaz az az egészségügyi eszközpark, amire egy mentőjármű esetén szükség lehet. Jelenleg mind a két szervezet mérnökei azon dolgoznak, hogy a „repülő mentőautó” megvalósuljon. A Hatzolah Air számításai szerint legalább 800 repülő-metőautót szívhatnának fel a világ különböző mentőszervezetei. A Hatzolah Air egyébként nonprofit szervezetként nem a nyereséget keresi a repülő-mentőautó fejlesztésének és forgalmazásának a kapcsán. A tervek szerint 3-5 éven belül lezárulhat a fejlesztés, valamint az Egyesült Államok légügyi szerve, az FAA is engedélyezheti a gép sürgősségei esetekben történő felhasználását. Ezen idő alatt az eszköz gyártása is elindulhat.
Megkérdeztük telefonon dr. Gorove Lászlót, a hazai légimentők nyugdíjas vezetőjét, hogy egy légimentő jármű esetén milyen főbb paramétereket néznének (amellett, hogy a kabin mérete, menettulajdonságai és egyéb, alapvető szempontokat tekintve alkalmasnak bizonyul). Az orvos elmondása alapján négy főbb tényező jön szóba egy repülő mentőeszköz esetén: gyorsaság, hatótávolság, valamint leszállási és felszállási feltételek milyensége.
(Címlapkép/nyitókép: urbanaero.com)